Krízisüzemmódban a rovarinvázió miatt – Látogatás a Pannonhalmi Főapátságban

Látogatásunk során a kenyérbogarak okozta károk elhárítását célzó beavatkozások megismerése mellett lehetőségünk nyílt arra is, hogy betekintsünk a könyvtár és a levéltár kulturális kincseibe, illetve ellátogassunk a főapátság időszaki kiállításaira.

Csatlakozott hozzánk Dejcsics Konrád gimnáziumi tanár, kulturális igazgató, aki mindenhová elkísért bennünket a nap folyamán. „A pannonhalmi könyvtár mindig ki volt téve a történelem szeszélyeinek – tekintett vissza a megpróbáltatásokkal teli múltra. – Szent László korában nyolcvan kódexünk volt, de a török időkben kettő kivételével az összes elpusztult. 1786-ban eladják a könyvállományt, 1802-ben megpróbálják visszavásárolni, és az 1830-as években feláll a könyvtár. Az intézmény tehát állandó változásban van. Ezzel szemben a levéltár teljes épségében megmaradt, egészen a 11. századból datálhatóan. Ennek oka jórészt az, hogy a dokumentumokat, többek között a peres ügyekét is, ládákban lehetett tárolni. Feltételezésem szerint a török korban azért pusztult el a könyvtárunk, mert nem az ódon, kétszáz éves kódexeket menekítették a török elől, hanem – miután akkoriban fedezték fel a könyvnyomtatást – az óriási pénzekért vásárolt, nagy értéket jelentő nyomtatott könyveket. Az ütött-kopott, öreg kódexeket meg otthagyták” – hallhattuk a főapátság kulturális igazgatójától. A teremben láthattuk a Tihanyi alapítólevél (1055) és a Pannonhalmi Apátság kiváltságlevelének (1001) másolatát, az első könyvtárkatalógust, amely az 1090-es évek elejéről származik, és persze még sok minden mást is.

A könyvtárnak a rovarinvázió okozta jelenlegi nehéz helyzetére rátérve megtudhattuk, hogy a könyveket most megtisztítják, speciális eljárással fertőtlenítik, majd visszateszik őket a polcokra. Ez utóbbi művelet lesz a legnagyobb logisztikai feladat, hiszen a köteteknek az eredeti helyükre kell visszakerülniük.

A fertőzéssel érintett könyvállomány mintegy százezer darabból áll,

és egy bonyolult katalógusrendszert alakítottak ki a tárolásukra. A könyvesszekrények és a polcok sorszámozottak, két sorban helyezkednek el rajtuk a könyvek. Ha a visszahelyezés során valamelyik kötet elkeveredik, talán soha nem kerül vissza többé a megfelelő polcra.

„Nagyon nem akarjuk, hogy továbbterjedjen a könyvtárban a rovarfertőzés. Nem hazárdírozhatunk, ezt meg kell állítanunk, és mindent rendbe kell raknunk – mondta Dejcsics Konrád, akitől azt is megtudtuk, hogy

a klímaváltozás sajnos kedvező feltételeket teremt a könyvállomány fertőzését okozó rovarok elszaporodásához. – A kenyérbogár és főként a lárvája pusztítja a könyvet.

Ezek a kukacok igazából nem a papírt szeretik, hanem a szerves anyagokat, főként a könyvtest gerincén található enyvet, és ha egyszer már megtelepedtek a könyvben, egyszer ki is kell jönniük onnan: ilyenkor átrágják magukat a könyv lapján vagy magán a gerincen.

A szakértők azt mondták, hogy rovarvonulási útvonalban van a könyvtár, tehát ha nyitva marad egy ablak, bejöhetnek a kártevők. De a látogatók is behozhatják őket, akár a ruhájukon, akár a cipőjükön.

Ez ellen is lesz majd a későbbiekben megoldás. A könyvtárakat fenyegető rovarinvázió nagyon is aktuális kérdés napjainkban, ezt mutatja, hogy a melki barokk könyvtár is ugyanezzel a nehézséggel küzd, ott most csinálták meg a légbefúvásos zsilipkaput. Szerencse, hogy van megoldás erre a problémára, és már nálunk is elindult ez a folyamat” – mondta Dejcsics Konrád.

Látogatásunk során fogadott bennünket Hortobágyi T. Cirill főapát, aki egyebek mellett a következőket mondta: „Főkönyvtárunknak a rovarfertőzöttség elleni küzdelmét szeretnénk megmutatni a mai napon, valamint a kert éve jegyében rendezett szerény kiállításainkat. Többen tudhatják, hogy biológia–földrajz szakos tanár vagyok. 1988 óta tanítok a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, és a diákok körében is egyre gyakrabban kerül szóba a klímaváltozás kérdése. Úgy gondolom, ez három szinten is érinti a mindennapjainkat. Egyrészt az ismeretek átadása szempontjából, a tudomány oldaláról foglalkozunk vele, hiszen a fiatalok nevelése során nem kerülhető meg ez a téma. Másrészt szerzetesként, papként is fontos számunkra a teremtésvédelem. Ferenc pápa az első enciklikájában tematizálta ezt, és a sokakat érintő ökológiai kérdéseket az Egyház tanításának központi helyére emelte. Munkájának első fejezetében a tudományos életben felvetett problémákról szól: a víz, a biodiverzitás és a klímaváltozás kérdéséről is beszél. Azt írja, fontos, hogy ez minden ember személyes problémájává váljon, és hogy mindenki tegyen valamit ezen a téren, lehetőleg az életvitelének az átalakításával. Harmadrészt pedig a bőrünkön érezzük a klímaváltozást, a hihetetlen nagy szárazságot.

Látványos pillanat volt itt Pannonhalmán, amikor a klímaváltozás következtében elveszítettük az egyik jelképünket, a Millenáris fenyőt, amit 1896-ban ültettek, a millennium alkalmából. Ez a hatalmas lucfenyő itt állt az udvarban a tető fölé magasodva, mindenhonnan látni lehetett. Sajnos azonban három évvel ezelőtt ki kellett vágni. Szú támadta meg, ami a fölmelegedés miatt terjedt el benne.

A többi lucfenyőt is ki kellett vágnunk az arborétumból. Ez az esemény is a klímaváltozást szimbolizálja.

Aztán rövidesen azzal kellett szembesülnünk, hogy kenyérbogár-kolónia telepedett meg a könyvtárunkban. Több szakértői csapat vizsgálódott ez ügyben, és nagy bizonyossággal állítható, hogy az átlaghőmérséklet emelkedésével függ össze a fertőzés, a melegben ugyanis egyre intenzívebben szaporodnak ezek a lények. A könyvtár korábban kifejezetten hűvös terem volt, a nyári hónapokra sem melegedett fel annyira, mint az elmúlt években.

A klímaváltozás tette lehetővé, hogy elszaporodjon ez a kártevő.

A fertőzés felismerése után krízisüzemmódba kapcsoltunk. Egyrészt igyekeztünk felkutatni, hogy szakmailag hogyan lehet küzdeni ellene, másrészt támogatókat kerestünk a megoldáshoz. Találtunk is, a Kulturális és Innovációs Minisztériumban megértették, hogy mekkora a baj, és hogy saját erőből nem tudjuk elhárítani ezt a súlyos veszélyt” – osztotta meg velünk a gondolatait Hortobágyi T. Cirill főapát.

A vele való találkozás után a könyvtár felé vettük az irányt, ahol maszkot vettünk fel, így léphettünk be a rovarok által fertőzött területre. Amint Hajdu Zsófia Edit okleveles restaurátortól megtudtuk, a levegőben szálló por akár kétszáz éves is lehet, emiatt kell védőmaszkot viselni.

A hatalmas, emeletes teremben most más látvány fogadta az embert, mint a könyvtárakban általában. A felső szinteken, ahová lépcsőn, létrán lehet feljutni, csak üres polcokat láttunk, innen már leszedték a könyveket. Most következik majd a könyvtár alsó szintje. Mint megtudtuk,

vannak olyan polcok, amelyekhez akár kétszáz éve senki sem nyúlt hozzá. A földön kisebb tornyokban állnak a könyvekkel teli műanyag rekeszek, hermetikusan lezárt, négy-öt méteres, nagy nejlonzsákokba zárva.

A zsákok belsejébe speciális hatóanyagot juttatnak, ami hat hét alatt elpusztítja a bogarakat.

„A könyveknek már több mint a felét leszedtük a polcokról és megfelelően becsomagoltuk, a fertőtlenítési szakasz második felében járunk.

A légmentesen lezárt, felfújt zsákok belsejében történik a fertőtlenítés.

Kétezer-ötszáz ládát hoztunk a helyszínre. Az üres polcokat is megtisztítják, ha kell, meg is erősítik. A polcokat egykor helyi asztalosmesterek készítették, a nevük nem ismert. Amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, 4232 kötetet számlált a könyvtár. Amikor 1802-ben a rend visszaállításával új korszak kezdődött, már csak 757 dokumentum maradt. Az azóta eltelt több mint két évszázad során folyamatosan teltek meg a polcok. Ezeket most a Pannonfa 2000 nevű asztaloscég fogja javítani, megerősíteni.

A tisztítás után minden könyv visszakerül helyére. A restaurálás hosszú folyamat lesz. Évente legfeljebb három-négy kötetet lehet majd helyrehozni. Egyébként az ősnyomtatványok és a legrégebbi könyvállomány szerencsére nem károsodott, azokat a dokumentumokat és köteteket ugyanis nem itt őrzik” – tudtuk meg az óriási kihívást jelentő könyvtári feladatokkal kapcsolatban.

Mindezek után természetesen jártunk a bazilikában is, nem hagyhattuk ki a látogatásunk során. A nap folyamán a második emeleti kiállítótérben egy régi könyvekből összeállított időszaki kiállítást is megnézhettünk, amelynek fő témája a kert. Láthattuk itt egyebek mellett annak a Szeder Fábiánnak a 19. századi kézírásos naplóját, aki a pannonhalmi apátsági kertet is kialakította. A naplóból kiderül, hogy tulajdonosa selyemhernyókat tenyésztett, eperfákat ültetett, és még ananásztermesztéssel is próbálkozott, ami akkoriban igazán egzotikus dolognak számított. Ebben a kézírásos könyvben utalásokat találtunk a korabeli történelmi helyzetre is. Szeder Fábián 1848. március 15-én azt írta a naplójába, hogy éjjel esett az eső, és azt is feljegyezte, hogy a nap további részében milyen volt az idő. Utolsó mondatként pedig ez szerepel ennél a napnál: „Magyarország átalakulásának napja.”

Látogatásunk végén megnézhettük a Pannonhalmi Főapátság főmonostori kiállítótermében az Ösvények és átjárók című kortárs időszaki kiállítást. Ide is Dejcsics Konrád kísért el minket. Amint mondta, ezt a tárlatot minden évben megrendezik, meghívott, erre felkért művészekkel együttműködve. A bencés hagyományban a kert a gyógyulás, a csend és az Istennel való találkozás helye, ahol a teremtett világ és az ember kapcsolata új értelmet nyer. A monostorkertnek az Édenkerttől a mennyei Jeruzsálemig ívelő szimbolikája egyszerre szól az elveszített ártatlanságról, a kiengesztelődés reményéről és a közös jövő alakításának felelősségéről. A kiállítás egyaránt támaszkodik a monostorkert történetére és a kert korszakokon át állandó, mégis folyamatosan alakuló, változó szimbolikus értelmezéseire. A tárlat november 11-éig ingyenesen látogatható.

Fotó: Krizsán Csaba/Pannonhalmi Főapátság

Mészáros Ákos/Magyar Kurír