Laikusok napja a piarista nővéreknél Nagykárolyban

Megszentelt élet – 2022. február 18., péntek | 16:48

Néhány nappal Gemma Donati mennyei születésnapja után, február 12-én Celestina Anya Oázisa elnevezésű otthonuk kápolnájában szentmise keretében köszöntötték a piarista nővérek laikus munkatársaikat, önkénteseiket és jótevőiket – mindazokat, akik készségesen osztoznak karizmájukban. Az eseményről Tóth Borbála SchP írt beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.

A szentmisében a szerzetesnővérek hálát adtak a rájuk bízott gyermekekért, a nevelésükkel együtt rájuk bízott feladatokért és mindazokért, akik osztoznak velük munkájukban. Az Úr segítségéért fohászkodtak, hogy szeretetben növekedhessenek fiatalok és felnőttek egyaránt, a különbözőségeik ellenére együttműködő lélekkel, közösen végezhessék szolgálatukat, mindenki a saját életállapotának megfelelően és tehetsége szerint, de együtt, a Szentlélek sugallatának engedelmeskedve.

Mindennapi feladataik között egyesülnek abban, hogy megélik a piarista nevelői karizmát. A gyermekek szemébe nézve, kézen fogva, együtt segítik őket abban, hogy megtalálják személyes útjukat, azon bátran elindulva egy szebb és értékesebb jövő alkotó részeseivé váljanak. „Ez a feladat, amelyet Isten bízott mindannyiukra, ebben osztoznak velük munkatársaik, önkénteseik, jótevőik” – írta összefoglalójában Tóth Borbála nővér.

Szép hagyománnyá kezd válni, hogy Gemma Donati halálának évfordulóján megköszönik a nővérek a laikus testvérek munkáját, amivel segítségükre vannak a karizmájuk megélésében – mondta prédikációjában Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök.

A felolvasott evangéliumi résszel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet a főpásztor, hogy ugyan a kenyérszaporításról több helyen is szó van az evangéliumban, ebben a részben szerepel az, amikor Jézus imádkozik és hálát ad a mennyei Atyának; a kenyeret és a halat nem osztja szét az emberek között, hanem odaadja a tanítványainak, hogy ők osszák szét. „Nagyon kedves ez a finom megjegyzés. Azért kedves, mert utal ez egy kicsit a nővérek gyakorlatára is” – fogalmazott Schönberger Jenő püspök. – A nővérek megkapták ezt a karizmát az alapító anyától. Minden karizma a Szentlélektől van, a Szentlélek adta Boldog Celestina Donatinak, ő pedig továbbadta a leányainak. „Celestina anya nem akarta kisajátítani a Szentlélek ajándékát saját magának, meghívta a nővéreket, hogy osztozzon velük; de a nővérek sem akarják megtartani a Szentlélek ajándékát saját maguknak, hanem megosztják a mennyei kegyelmet laikus testvéreikkel. S azok a jótevők mind, akik támogatják a nővérek munkáját, ők is részesülnek ebben a karizmában – mondta a megyéspüspök. – Az Isten keresése, befogadása cselekvő aktivitást jelent. A hit nem lehet passzív. Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy a véletlent vagy Isten keze munkáját látjuk benne.”

„Kedves munkatársak, a ti hitetek (...) nem abból áll, hogy rácsodálkoztok, milyen szép dolgot végeznek a nővérek, hanem azt mondjátok…hogy még jobban végezhessék, én is melléjük állok. Mindenki, aki hitét cselekedetekbe tudja önteni, aki elkezd dolgozni azért, amiben hisz, az már munkatárs.

Olyan csodálatos dolog, hogy mi is részesei lehetünk annak a kegyelmi ajándéknak, amit a nővérek megkaptak hivatásuk folytán. Mi is részesei lehetünk, de nemcsak a kegyelemnek, hanem a munkának is. Isten megteremtette a világot és megteremtette az embert, hogy munkálkodjon benne – hangzott el a főpásztori prédikációban. Schönberger Jenő püspök végül így buzdított: „Legyünk Istennek munkatársai mindnyájan: nővérek és laikusok egyaránt. Így lehet részünk a nagy mű kegyelmi többletének gyarapításában, s közben mi magunk is gyarapodunk általa.”

Boldog Celestina Donati és Gemma Donati testvérként nőttek fel a 19. század végén, és később sem távolodtak el egymástól, bár eltérő volt jellemük, és életútválasztásukban és törekvéseikben is különböztek. Két hívő nő, akiknek különböző volt a hivatásuk, de közös a céljuk: az életüket a szeretet szolgálatában, a kicsinyek iránti odaadásban, Istennel egyesülve akarták élni.