Laudato si’ – I. Egyház és környezetvédelem

A teremtéskor Isten az emberre bízta a világot, hogy „művelje és őrizze” azt (Ter 2,15), s az ő segítségével akarta beteljesíteni a teremtés aktusát: Ádám volt az, aki elnevezte az élőlényeket (vö. Ter 2,19–20). Az ember (héberül: adam) azonban nem valamiféle kívülről vagy felülről a világba küldött uralkodó, hanem maga is része ennek a teremtésnek. Az alkotás hajnalán, a földről felszálló pára által megnedvesített földből (héberül: adamah) lett megalkotva (vö. Ter 2,6–7), teljes közösségben a kozmosszal. Hivatásul kapta a „művelést”, a teremtett szépség kibontakoztatását a munka által (vö. Ter 3,23), hogy a föld termővé legyen. Föld és ember, adamah és adam elválaszthatatlanul egybe tartoznak. Az első nem éri el teljességét a második nélkül, a második értelmetlenné, szó szerint gyökértelenné és élettelenné válik az első nélkül.

A Szentírásnak ez az alapvető meglátása visszhangzik túl a bibliai szöveghelyeken, a keresztény lelkiség megannyi alkotásában, lenyomatában. Mégis azt tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy mintha a keresztény nemzetek, országok lettek volna a kezdetektől fogva az élenjárói a teremtett világ pusztításának, kizsákmányolásának, méltatlan és önző leigázásának. Mintha pont a keresztények felejtették volna el azokat az alapvető igazságokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatásának első lapjai olyan egyértelműen elénk tárnak. A „művelés” rablógazdálkodássá, a „megőrzés” minden lelkiismeret-furdalástól mentes profitvadászattá silányodott. Ezen a ponton fájó sebként igazolódik Max Weber híres meglátása a kapitalista gazdasági rendszer és a keresztény, protestáns etika belső összefüggésrendszeréről. Sokáig, túl sokáig tartott, hogy az egyházak és egyházi közösségek ráébredjenek nemcsak a természetvédelem fontosságára, de arra is, hogy mekkora felelősségük van a mai helyzet kialakulásában.

Míg a keresztények késlekedtek, sőt gazdasági, politikai rendszereik világszintű globalizálásával az azokból fakadó problémákat és veszélyeket is globálissá tették, addig más vallási közösségek és világi, világnézeti csoportosulások már jó ideje igyekeztek nyitogatni az emberek szemeit. Egyeseknél épp az ökológia vált spiritualitássá, a természet, a „Földanya” egyféle legnagyobb tisztelettel és szeretettel körülvett „istenné”.

Megfogalmazódtak olyan elgondolások is, amelyek ugyan helyesen ismerték fel az emberi tényező felelősségét és szerepét a bontakozó válságban, ám megoldási javaslataik terén egyenesen „emberellenessé” váltak: nem egyszer mintha a vagy-vagy helyzet nyert volna megfogalmazást az egészséges környezet és az ember viszonyában, s az ember vált volna a legelsőként kiiktatandó „szennyezéssé”.

Ezek a részben jogos, mégsem kielégítő megoldásokat felvető állásfoglalások még inkább sürgetővé tették, hogy a kereszténység visszanyúljon saját lelki s szellemi forrásaihoz, és ne csupán a partvonalról szemlélje a történéseket, néha szlogenszerű javaslatokat is elsütve, hanem váljon aktív szereplővé és inspirációs forrássá a mai világban, ahol oly sok ember érzi át a természet iránti szeretet, felelősség, óvás és gondoskodás alapvető morális kötelezettségének a súlyát. A környezet védelme éppen az a terep, ahol a teremtett világnak és az embernek újra találkoznia kell, lévén hogy az ember is része a „közös otthonnak” – márpedig az ökológia szó pontosan a görög oikosz, lakás, otthon kifejezésből származik. Mit nyújt a keresztény hit? Milyen javaslatot, ajánlatot tud letenni az asztalra? Hogyan tud cselekvő módon hozzájárulni a kialakult, súlyos helyzet orvoslásához? A lehető legaktuálisabbak ezek a kérdések, éppen ezért Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája jókor érkezett, egy olyan embertől, aki latin-amerikaiként sokkal közvetlenebbül és a saját bőrén tapasztalhatta meg az ipari, gazdasági, politikai érdekekből elkövetett környezetrombolás elszomorító következményeit. Az egyház identitásában elengedhetetlen missziós megtérés után (ld. Evangelii gaudium) most elérkezett az egyház szolgálatában és küldetésében elengedhetetlen ökológiai megtérés ideje.

A pápai dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.

A Laudato si’ teljes szövege különféle nyelveken elérhető a Vatikán hivatalos honlapján.

Török Csaba/Magyar Kurír