Laudato si’ – VI. A teremtés evangéliuma 1.

A környezeti és társadalmi problémák felvázolása után enciklikánk a kinyilatkoztatás felé fordul. Követi a családszinódus „módszertanát”: először szemlélni, meghallgatni (azaz: befogadni a valóságot), majd Krisztusra tekinteni – ezt követheti az enciklika második felét kitevő „távlatkeresés”. A második lépcsőfok azért is jelentős, mert most egy minden embert érintő probléma kapcsán a keresztények megmutathatják, hogy Istentől kapott ajándékuk, a Szentírás milyen inspirációt nyújthat a problémák értelmezésében és kezelésében (ld. LS 64).

1) A hit által nyújtott fény (LS 63–64). „A hit meggyőződései a keresztényeknek, és részben más hitek követőinek is fontos motivációt nyújtanak a természet ápolására és a leggyengébb testvéreink gondozására” (LS 64).

2) A bibliai elbeszélések bölcsessége (LS 65–75). A Szentírás alapkijelentése, hogy a teremtett világ nagyon jó (Ter 1,31). Ez abból fakad, hogy nem véletlenszerűen, hanem a Teremtő szándéka szerint, mondhatni az ő „szívéből” jött létre minden, ami él. A teremtéselbeszélés szimbolikus és narratív módon mutatja meg, miként alkotja az emberi létezés alapját a hármas viszony: Isten–felebarát–teremtett világ. E hármas viszonyon belül értelmesek azok a kijelentések, amelyektől ismertetésünkben mi is elindultunk: „uralni”, „művelni”, „óvni”. A Biblia eközben emlékeztet: az ember nem Isten. Ha uralomra nyert is meghívást, azt nem teheti „istenként”, ahogyan az a kizsákmányolás, rombolás erőiben megmutatkozik. Sokkal inkább a Földért Isten előtt viselt felelősségről, sajátos emberi hivatásunkról van itt szó, amely magában foglalja – az Ószövetség tanúsága szerint – a földdel, növénnyel, állattal szembeni gondosságot is, a megpihenés lehetővé tételét, hogy elkerüljük a források kiapasztását, a nagyon jó teremtés lerontását. A teremtéselbeszélés emellett emlékeztet még arra is, hogy minden életnek, teremtménynek sajátos értéke van Isten szemében, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. És bár tudjuk, hogy az ember megromlott (Káintól a történelem nagy bukásaiig), Isten mégsem hagyta el teremtését. Különösen a próféták buzdítanak megtérésre, a világot teremtő Isten szemléléséből való erőt merítésre, megújulásra.

3) Az univerzum titka (LS 76–). Amikor „teremtésről” beszélünk, az „a zsidó-keresztény hagyományban több, mint a természetről beszélni, mert Isten szeretet-tervéhez van köze, ahol minden teremtménynek értéke és jelentősége van” (LS 76). Miközben a zsidóság és a kereszténység „mítosztalanította” a természetet (elvetette a természet istenítését, növények, állatok imádását, szakralizálását stb.), egyszersmind rámutatott arra, hogy ennek a világnak a gyökere Isten szeretetében, gyöngédségében van, ami többet ér bármi másnál. „Ebben az univerzumban, amely egymással kommunikáló nyitott rendszerekből épül fel, a viszonyok és osztozások számtalan formáját ismerjük fel. Ez elvezet a gondolathoz, hogy maga az egész is nyitott Isten transzcendenciájára, amelybe ez a kifejlődik” (LS 79). A világban látott változások, a fejlődés, a jelenségek, maga az evolúció mind-mind mélységet és távlatot nyernek a hívő szemléletben, magát Istent mutatják meg. Még amit szenvedésnek, fájdalomnak, kínlódásnak tekintünk, az is a „szülés kínjának” bizonyulhat Isten tervében (LS 80). Maga az ember is része a fejlődés ezen folyamatainak, ám „valami újat foglal magába, ami nem magyarázható meg teljességgel a többi nyitott rendszer fejlődéséből kiindulva” (LS 81). A Biblia istenképűségről beszél, valójában az embernek a puszta biológiai szintet meghaladó személyességéről, lét-mélyéről van itt szó, ami által sajátosan vagyunk személyek, cselekvő alanyok ebben a világban. Ezért sem válhat soha tárggyá az ember.

„Ugyanakkor téves lenne azt gondolnunk, hogy a többi élőlényt puszta tárgynak kell tekintenünk, amelyek alá vannak vetve az ember önkényes uralmának” (LS 82). Így eljutnánk gazdasági rendszereink perverz logikájához, miszerint „a győztes mindent visz”, így az ember is, aki leigázza a természetet. A teremtés „harmóniát, igazságot, testvériséget és békét” kíván, amit Jézus maga állít elénk (ld. uo.), nem pedig valamiféle kifordult zsarnokságot.

A pápai dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.

A Laudato si' teljes szövege különféle nyelveken elérhető a Vatikán hivatalos honlapján.

Török Csaba/Magyar Kurír