„Boldog az az ember, aki féli az Urat, (…) szíve nyugodt, nem ismer félelmet, ellenségei szégyenben maradnak” – a 112. zsoltárban találjuk e sorokat, amelyeket a Szent László tiszteletére bemutatott szentmisén, a válaszos zsoltárban ismételtünk, merítve abból a biztató üzenetből, amely bekeretezi rendkívüli, egyedülálló ünneplésünket – mondta homíliája elején Böcskei László püspök. E szavakkal bátorította a szertartást élő közvetés segítségével követő híveket: „Ne engedjünk a félelemnek, ne adjuk át magunkat a beletörődésnek, ne válasszuk a közömbösséget, és ne fáradjunk el abban a küzdelemben, amelyre az élet sokszor meglepetésszerűen szólít meg azért, hogy emlékeztessen a nagy igazságra: az élet titkai kimeríthetetlenek számunkra, mert amikor a sikerek csúcsát elérjük, akkor egy új mélység tárul fel előttünk.”
„Boldog az az ember, aki féli az Urat, (…) szíve nyugodt, nem ismer félelmet, ellenségei szégyenben maradnak.” A zsoltáros szavai eligazítanak a mélységek és magasságok között vezető úton, emlékeztetve arra is, hogy „e csodálatos műnek, amelynek kezdete és végső kiteljesedése Istennél van, csak törékeny részei vagyunk, mégis annyira fontosak, hogy az isteni mű kibontakozása mindegyikünk életében visszatükrözésre talál, ha engedjük, hogy a kifogyhatatlan világosság átjárjon bennünket” – fogalmazott a főpásztor. – Húsvéti időben, húsvéti emberekként valljuk e szavakat minden évben itt a váradi székesegyházban, tudván, hogy e világosság maga Jézus Krisztus, mi pedig követőiként Isten szeretetének visszatükrözői lehetünk e világban. „Számomra, kedves ünneplő testvéreim, ebben a rendkívüli időben ezt üzeni Szent László példája, amiért arra hívok meg mindenkit, hogy megújult erővel köteleződjünk el ezen az úton: Jézus követségében Isten szeretetének visszatükrözőivé legyünk ebben a sokat megpróbált világban, amelyet továbbra is biztos otthonná szeretnénk tudni minden ember számára. Mert ez adja meg szívünk-lelkünk nyugalmát, ez oldja fel félelmeinket, ez tesz erőssé bennünket minden látható vagy láthatatlan ellenséggel szemben.”
„Boldog az az ember, aki féli az Urat” – ismételgetjük, Szent László életpéldáját idézve, aki tudta, hogy melyek életének prioritásai. Ezért lehet számunkra a mostani rendkívüli időkben is olyan példakép, akit nem elég csodálni: bátran és kitartással kell követni Isten szeretetművének megvalósításában e válságos időkben is. Régi üzenet ez, új nyelvezettel, mert fényt és irányt mutat kereséseinkben a veszély, a bizonytalanság és a küzdelem idején – emelte ki szentbeszédében a nagyváradi megyéspüspök.
„...nemcsak bátorítást akartan nyújtani azoknak, akik velünk együtt ünnepelnek, hanem szívélyes köszöntést szeretnék továbbítani mindazoknak, akik Szent László tiszteletének ápolói a mai világban, bárhol is élnek.” Szent László titka egyszerű: ő gyökér a gyökérből; „tisztelete mindvégig ékesítette és nemesítette népünk és egyházmegyénk életét” – mondta Böcskei László.
Tiszteletének történetéből a 20. századot emelte ki a főpásztor, „mely viharos és igen kegyetlen volt egyházmegyénk és népünk életében”. 1914-ben Gróf Széchenyi Miklós püspök bölcs intézkedésének köszönhetően a nagyváradi egyházmegye új ünnepet kapott: húsvét ötödik vasárnapján Szent László királyt mint alapítót és védőszentet ünnepelhették. Ez „nagyot lendített szentünk helyi tiszteletében”, azokban az években is, amikor az egyházmegyét szétdarabolták. Szent László mindmáig összekötő kapocs a részek között. 1942-ben csodálatos összefogással ünnepelték László király szentté avatásának 750. évfordulóját. Nem tudták száműzni a keresztények tudatából a nagy és szent királyt. A nagyváradi székesegyházban minden évben megtartották Szent László ünnepét. A körmenetet is a templomban tartották, eleinte csak az ereklyével, 1961 után a szentet ábrázoló hermával. 1992-ben ismét fellendült régi formában a tisztelet: ebből született a Varadinum rendezvénysorozat. A főpásztor 2010-től egyházmegyei zarándoklati nappá nyilvánította az ünnepet; a körmenet már Várad utcáira vezet. 2017-ben, szentté avatásának 825. évfordulóján ismét Nagyváradon köszönthették László király koponyaereklyéjét. „461 év után ismét itthon; a körmenet (...) a székesegyházból indulva a váradi várba vezette a nagy sereget. Öröm és hála könnyek voltak akkor sokak szemében.”
„(...) Most azonban, székesegyházunk üres. (...) Elcsüggednünk mégsem szabad (...) Legyen ma tágasabb a váradi székesegyház. Legyen minden imádkozó testvérem otthona a váradi székesegyház egy része, legyen minden otthon egy szentély, ahol Szent László őrködik népe fölött és bátorítja a kitartásra és a küzdelemre. Ez lelkesítsen bennünket és tegyen bizakodóvá, mert Szent László erényessége és bátorsága az a kapocs, amely most összetart bennünket.
(...) köszöntésemben megemlékezem mindazokról, akik itt szoktak lenni, akik most is itt szerettek volna lenni, és akik most imával és ragaszkodásukkal itt vannak könyörögni Szent László király előtt. Elsősorban a zarándokok csoportjaira gondolok a plébániákról és egyházmegyénk határain túlról és az anyaországból. Nekik azt üzenem: tartsuk szorosan sorainkat Szent László követésében! Gondolok paptestvéreimre és szerzeteseinkre, más felekezetű testvéreinkkel együtt: legyünk bátrak hivatásunk teljesítésében. (...) Ternyák Csaba egri érsek úrhoz fordulok, aki e szentmise szónoka lett volna, de aki szívesen eljön egy következő alkalommal: (...) Szent László forrásai nem apadnak el itt Váradon. Szeretettel várjuk!”
A főpásztor köszöntötte a nagyváradi Szent László-iskola közösségét, a győri Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület tagjait, a Szent László Lovagrend képviselőit, a világi hatóságokat és testületeket, minden Szent Lászlót tisztelőt. „Testvéreim! Lélekben együtt vagyunk és erősek vagyunk, mert hűséges közbenjárónk van Istennél Szent László királyban. Ő védelmezzen bennünket továbbra is és vezessen bennünket a boldog találkozásra, hogy örömmel és hálával dicsőíthessük majd Istent az Ő jótéteményeiért. Ámen.”
Forrás: Romkat.ro
Fotó: a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria