Legyen szenvedélyünk Krisztus Testének egysége! – A taizéi közösség priorjának gondolatai

Ha Roger testvért megkérdezték volna, hogy mit tart a keresztény hit lényegének, talán édesanyjára hivatkozott volna, aki azt mondta, hogy Szent János szavai – „Isten a szeretet” – (1Jn 4,16) elegendőek. Roger testvér számára is ebben állt az evangélium szíve. Az Istenről mint szigorú bíróról alkotott kép sokak tudatában végzett pusztítást. Ezt ellensúlyozandó vallotta: Isten nem tud mást tenni, mint szeretni. Néha azt mondta a Taizében összegyűlt fiataloknak: „Ha Krisztus nem támadt volna fel, mi nem lennénk itt. Isten határok nélküli szeretetének jele a feltámadás, mely a nagypénteken szétszóródott tanítványokat egybegyűjtötte, és továbbra is egybegyűjti a keresztényeket. A feltámadás első gyümölcse tehát a misztériumából születő új közösség.

Hitünk középpontja Krisztus, a Feltámadott, aki egy személyes szeretetkötelékben jelen van közöttünk, és aki összehoz minket.

Roger testvér „a kommunió Krisztusának” nevezte őt. Utolsó, néhány héttel halála előtt megjelent könyvében ezt írta: „Krisztus maga a kommunió. Nem azért jött a földre, hogy egy plusz vallást hozzon létre, hanem hogy mindenkinek közösséget kínáljon Istenben. A közösség az Egyház egyik legszebb neve.” 

Roger testvér és közösségünk életének vezérelve Krisztus szavai: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) Gyakran úgy értelmezik ezeket a szavakat – „legyenek mindnyájan egyek” – mint egy gyakorlatban megvalósítandó követelményt. De mindenekelőtt az ajándékot fejezik ki, amelyet Krisztus ad az emberiségnek: magába visz bennünket, bevisz magával a Szentháromság közösségébe, „az isteni természet részeseivé” (2Pt 1,4) tesz minket. Nemcsak azért imádkozik, hogy mind legyenek egy, hanem azért is, hogy „bennünk” legyenek eggyé.

Ez az Istennel való közösség egy csere. Megtestesülésével Isten úgy dönt, hogy magára veszi az emberi gyarlóságot.

Azért jön, hogy könnyeinkben és szenvedéseinkben lakozzon. Krisztus a legmélyebb pontunkon ér el bennünket; egy lesz közülünk, hogy jobban elérjen bennünket. Isten magába fogadja emberségünket, és cserébe közli velünk a Szentlelket, saját életét. Szűz Mária örökké garantálja, hogy ez a csere valóságos; ő tartja fenn reményünket, hogy ez az emberiség Istenben való életéhez vezet. Végtelenül hálásak lehetünk az ortodox teológiának, amiért ezt ilyen mélyrehatóan világossá tette.

Amikor felfedezzük, hogy az Istennel való közösség párbeszéd, jobban megértjük, hogy a kiengesztelődés nem csupán az egyik dimenziója az evangéliumnak, hanem a szíve. Ez egybeesik azzal, ami nekünk, megkeresztelteknek az életünk középpontjában áll: az, hogy Krisztus helyreállította a kölcsönös bizalmat Isten és az ember között, és ezzel az új teremtés vette kezdetét, mely átalakítja az emberi kapcsolatokat.

A teljes fordítás ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Új Város Online (fordította és szerkesztette: Prokopp Katalin)

Magyar Kurír