Ma is keresztet tartó papokra van szükség – Posztumusz Parma fidei díjat kapott Lénár Károly

A kitüntetést a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda évről évre, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író alapította 2002-ben. Az utóbbi években külön díjazzák az anyaországi és a határon túli egyházi személyeket.

Idén itthon Sebők Sándor, a fóti Szeplőtelen Fogantatás templom plébánosa, mesterkanonok, regnumi atya kapta az elismerést. Lénár Károly kitüntetésének átadására azért csak most került sor, mert ez a dátum egyrészt közel esik a díjazott halála évfordulójához (2005. augusztus 20.), másrészt a település hagyományosan Kisboldogasszony napján (szeptember 8.; amit idén, mivel vasárnapra esett, liturgikusan nem ünnepeltünk – a szerk.) tartja meg kegyeleti megemlékezését a felvidéki meghurcolt, üldözött papok, hívek, köztük Lénár Károly atya emléke előtt tisztelegve.

Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Parák József, a besztercebányai egyházmegye püspöki helynöke volt. Vele koncelebrált Dobos Péter és György Ferenc, akik idén ünneplik pappá szentelésük 50. évfordulóját, és a szentmise végén aranymisés áldásban részesítették a híveket.

A szentmisét követően Horváth Béla, a Hit pajzsa díj egyik létrehozója köszöntötte a megjelenteket. Megemlítette, hogy a díj kurátora, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes most külföldön tartózkodik, de néhány éve éppen az ő kezdeményezésére fontos változás történt: a díjat kiterjesztették a Kárpát-medencében élő magyar egyházi személyekre, hogy „a nemzeti összetartozást a magunk módján is erősítsük”.

Ennek jegyében Hit pajzsa díjat kapott már Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános, Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök, valamint az Ortutay Elemér kárpátaljai görögkatolikus lelkész hagyatékát őrző beregszászi központ. Horváth Béla rámutatott: „Aki egy áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne.” Leszögezte: a díj Lénár Károly atya emlékéhez, s rajta keresztül a felvidéki magyar lelkipásztorok, szerzetesek és szerzetesnők kommunizmus alatt elszenvedett üldözéséhez kapcsolódik.

A szónok idézte Orbán Viktor miniszterelnököt, aki az egyik korábbi kitüntetettnek azt írta: „Mindennapjainkat sóként átható, sorsunkat mécsesként megvilágító emberekre minden időkben nagy szükségünk van.” Horváth Béla föltette a kérdést: Milyen mécses volt Lénár Károly atya? Olyan volt, mint Péter apostol, aki azt mondta a jeruzsálemi főtanács előtt, amikor megtiltották neki és János apostolnak, hogy Jézusról beszéljenek: »Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.«”

A Hit pajzsa díjjal kapcsolatban az előadó emlékeztetett rá: Szent II. János Pál pápa úgy fogalmazott, hogy a második évezred végén az Egyház újra a vértanúk Egyháza lett. A 2000-es szentév és az új évezred előkészítésére hívó apostoli levelében kérte: a hívő közösségek gyűjtsék össze és ápolják a 20. században hitükért megölt, meghurcolt keresztények emlékét. „Ezért is gyűltünk itt össze Lénár Károly atya és a felvidéki magyar atyák, szerzetesek és szerzetesnők emlékére” – mondta Horváth Béla, hozzátéve: a díj eszmei tartalmát a kitüntetett tanúságtevők életútja és a Szentírás adja meg Pál apostol szavaival: „Hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan… Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.”

Laudációt Balogh Zoltán, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem professzora mondott, aki évekig a ministránsa és sofőrje is volt Lénár Károlynak. Kiemelte: „Olyan személyiség volt, aki életével, hitével és elkötelezettségével mély nyomot hagyott mindannyiunk szívében. Számomra különösen fontos, hogy most, ezen a helyen megemlékezhetünk róla, és tisztelettel adózhatunk az ő kivételes életútjának, mely a kereszténység és a magyarság hűséges szolgálatáról tanúskodik” – mondta a szónok, és ismertette Lénár Károly életének főbb eseményeit.

1923. április 7-én látta meg a napvilágot itt, az Ipoly völgyében, Inám községben. Teológiai tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, és szentelését követően megkezdte szolgálatát, amelyben mindvégig hűséggel és bátorsággal helytállt. Cíferre, majd Érsekújvárba és Lukanényére helyezték, ahol a kommunista hatalom 1951-ben letartóztatta.

Bátor hitvallásáért 17 év börtönre ítélték, de sem a kínzások, sem a megpróbáltatások nem tudták megtörni hitében. Lelke rendíthetetlen maradt, és az áldatlan körülmények között is hűségesen kitartott Krisztus mellett. Ezt mondta:

Jézus Krisztus nekünk nem autópályát, hanem keresztutat adott, és azon kell őt követni. Nem lehet félúton megállni, nekünk is fel kell menni jelképesen a kálváriára. Fel kell vinni a keresztet…”

Több mint tizenkét év börtön után még hét évig üveggyárban dolgozott, kristályt csiszolt. 1970-ben Udvard plébánosa lett, majd 1987-ben Tardoskeddre került, ahol buzgó lelkipásztori tevékenységével elnyerte a hívek tiszteletét és szeretetét. Itt bontakozott ki igazán. 27 év szolgálat után váltotta Drozdy Gyula esperest, és azonnal nekilátott az egyházközség fejlesztésének. Szorgalma, igazságossága és szeretetteljes lelkülete példaértékű volt, és a tardoskeddi közösség hálával fogadta elkötelezett munkáját.

Áldozatos munkájának köszönhető a templom villamosítása és újrafestése, a toronyóra felújítása és számtalan más fejlesztés. Ő alapította a tardoskeddi ifjúsági közösséget, amely ma is őrzi emlékét. Lénár Károly atya a közösség minden tagjának életét gazdagította, és mély nyomot hagyott a szívekben. Soha nem kérdőjelezték meg döntéseit, hiszen minden tettében az igazság és a szeretet vezérelte.

Balogh Zoltán professzor szavai szerint

Lénár Károly atya „a kereszténység és a magyarság hűséges szolgája volt”.

Áldozatos élete, mély hite és bátorsága mindannyiunk számára példaértékű. Méltán nyerte el a Pro probitate – Helytállásért díjat, a Kisebbségekért kitüntetést és az Esterházy János-emlékérmet. Tevékenységével az egész felvidéki magyarságot szolgálta.

Személyes emlékeit felidézve a szónok megemlítette: Lénár Károly „nemcsak a politikáról és az élet dolgairól beszélgetett, hanem megosztotta velünk a börtönévek szenvedéseit is, mindezt panasz nélkül, mély hittel”. A kínzások közepette is megmaradt szilárd hitében, és a legnehezebb körülmények között is megtalálta a módját annak, hogy megőrizze emberségét és hitvallását. A börtönben mazsolából készített misebort, a szentostyát pedig csokoládéba mártva álcázták, így tudták bejuttatni hozzá: a fogház ágya volt az oltár, így misézett. Gróf Esterházy János a mírovi fegyház udvarán neki gyónt meg utoljára.

Semmivel sem tudták őt arra kényszeríteni, hogy besúgóvá váljék. Sem fényes karrier, sem földi javak nem hatottak rá. Sok támadás érte a kitartó és bátor magatartásáért. Nevéhez fűződik a Jó Pásztor Alapítvány megalapítása és a komáromi imanapok megszervezése.

A 14. Komáromi Imanapon mondott szavai ma is útmutatóul szolgálnak mindannyiunk számára:

A keresztet pedig mindig a bátor papok tartották. Most is ilyen bátor papokra van szükség, akik össze tudnak fogni. A fő helyen ülőknek, a vezetőknek, legyenek azok egyházi vagy világi vezetők, egyet kellene tudatosítaniuk: aki első akar lenni, az kösse fel a kendőt, és szolgáljon.

Hiszen Jézus sem azért jött közénk, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon.”

Balogh Zoltán arra is kitért, hogy Szent István királyunk nagy szerepet játszott Lénár Károly életében: 1963. augusztus 20-án szabadult a börtönből, élete legaktívabb éveiben a tardoskeddi Szent István-templomban szolgált, és 2005. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén tért vissza Teremtőjéhez.

Végezetül a professzor megköszönte az inámiaknak, Régi József polgármesternek és Parák József püspöki helynöknek, hogy „példamutató együttműködéssel” évről évre megemlékeznek a meghurcolt lelkipásztorokról, különösen Inám szülöttjéről, Lénár Károly atyáról. Ez „nemcsak azt mutatja, hogy mennyire fontos számukra Lénár atya öröksége, hanem azt is, hogy mindannyian közösen munkálkodunk azon, hogy emlékét méltó módon megőrizzük és továbbadjuk”.

Az ünnepi beszédeket követően Horváth Béla átadta a kitüntetést; a Lénár Károlynak posztumusz odaítélt Parma fidei díjat Régi Zsolt polgármester és Parák József püspöki helynök vette át.

A díjat Miletics Katalin Janka éremművész, bencés obláta készítette. A bronzérmén a körbefutó szöveg a következő: Parma fidei, azaz magyarul Hit pajzsa díj. A két kifejezés között egy kereszt látható. A körfelirat alatt egy pajzs kontúrja, benne az első magyarországi vértanú, Szent Gellért mártíromsága helyével, a Kelen-heggyel, a mai Gellért-heggyel. Alatta körfeliratban: Szent Gellért vértanú.

Az ünnepség végén Bálint Péter, Ipolybalog polgármestere Szent Korona-emlékérmét adományozott Soltész Miklósnak, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárának.

A szentmisén közreműködött az ipolybalogi Szent Korona Kórus, orgonált Balázs Ottó.

A kegyeleti megemlékezést követően a résztvevők megkoszorúzták Lénár Károly sírját a templomkertben.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír