A búcsúi szentmisét Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora mutatta be a máriavölgyi Szűz Mária-bazilikában.
Molnár Tamás köszöntötte a zarándokokat, a templomban korlátozott számban, valamint a templomon kívül összegyűlt híveket és azokat, akik otthonaikból kapcsolódtak be az interneten élő adásban közvetített ünneplésbe. „Mégis egy közösséget alkotunk, a zarándokok imaközösségét” – hangsúlyozta a szentmise kezdetén a lelkipásztor.
Homíliájában Juhász Gyula egy versének sorait idézte: „Ősi templom árnyas szögletében / Századoknak füstje és pora / Lassan lepte be, s ő mély sötétben / Néz jövőbe hét tőrrel: Magyarok Asszonya. // Háború és béke váltakoztak / És jött és ment nemzetek sora / nyarak búzát, telek havat hoztak / Ő csak nézett, a Fiát karolva: Magyarok Asszonya. // Hű zarándok messze, messze tájról / A lábain országút pora / Vigaszt várva hozzájött, s a távol / Múltakból gyászt s jó reményt világol: Magyarok Asszonya…”
A zarándoklét e megállójának lélekemelő állapotában állunk Nagyasszonyunk elé kéréseinkkel – fogalmazott a vershez kapcsolódóan a szónok –, egészségért, békéért, hitért, kegyelemért imádkozva magunk és mások számára.
„Bizalommal kérünk, mert tudjuk: már annyi kérésünk folytatódhatott köszönettel és hálaadással. Annyi példát láttunk saját életünk, környezetünk, de népünk történelmének útja során is, mely arra utal, érdemes Máriához folyamodni” – mondta Molnár Tamás, aki ezt követően szólt Szent István királyról, aki a Nagyboldogasszonyra bízta a Szent Korona oltalma alatt állók jelenét és jövőjét; Szent Lászlóról, aki „Szűz Máriának választott vitézeként” a csatákban Mária segítségét kérte; IV. Béla királyról, aki Máriához fordult a tatárjárás idején; Hunyadi Jánosról, aki kardjára csavarva hordta a szentolvasót, a nándorfehérvári és egyéb győzelmeit is a rózsafüzér erejének tulajdonítva. „Ennyiféle helyzetben édesanyaként viseltetett Mária. Éppen most hagyna cserben? Egész biztosan nem! A koronavírus okozta szokatlan helyzet és megszorítások közepette sem hagy magunkra minket” – nyomatékosította a lelkipásztor.
Máriavölgy átimádkozott hely – hangzott el a búcsúi szentmisében. Nagy Lajos király 1377-ben adományozta a pálos szerzeteseknek a Thal nevű területet, hogy ott telepedjenek le. Eleinte jelentéktelen monostor volt, ám a török hódoltság elérkeztével – félreeső fekvésének köszönhetően – a szerzetesek ide menekítették okleveleiket s könyveiket.
A 17. században egyre többen zarándokoltak e helyre, az itt őrzött Mária-szobor miatt is, melyet a legenda szerint 1030 táján faragott egy remete.
A búcsújáróhelyen elhelyezett hálatáblák tanúsága szerint sokan tapasztalták itt a Szent Szűz közbenjárását Istennél. „Magyar népünk történelmének jelenkori szereplői vagyunk. Most mi imádkozhatunk egész népünkért. Legyünk imádkozó és Mária-tisztelő nép” – buzdított Molnár Tamás.
A szentmisén pozsonyi és egyházfai ministránsok szolgáltak; a felolvasást a pozsonyi magyar cserkészcsapat tagjai vállalták, akik gyalogosan érkeztek Pozsonyból az erdőn át a szentmisére.
A búcsúi szentmise után a hívek kisebb csoportokban imádkoztak a Mária-barlangnál és a máriavölgyi kálvárián.
A szentmise visszanézhető ITT.
*
A 2020-as nemzeti összetartozás évének október 8-i Magyarok Nagyasszonya ünnepére online-imacsokorral készül a pozsonyi magyarok közössége, melybe bárki bekapcsolódhat a közösség Facebook-oldalán.
Forrás és fotó: pozsonyikatolikusok.sk
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria