Magyarországon tartotta világtalálkozóját a MÉCS Családközösségek mozgalom

Malawi, Fülöp-szigetek, Mexikó, Egyesült Államok, Svédország, Spanyolország – néhány ország azok közül, ahonnan házaspárok és az CFM nemzetközi családmozgalomhoz tartozó papok érkeztek a Vácon tartott világtalálkozóra. A háromévente megrendezett esemény helyszíne az idén tavasszal elkészült PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpont volt, szervezői a mozgalom európai vezetői, Ménesi Balázs és Krisztina.

A „Megfigyelés – Értékelés – Cselekvés” (MÉCS) módszer alapján működő házasközösségek az 1940-es években indultak több kontinensen. A nemzetközi szervezet (ICCFM) 1966-ban alakult meg Dél-Amerikában – célja, hogy tagjai az imádság és a családok szolgálata által folyamatosan növekedjenek az Isten és embertársaik iránti szeretetben, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításainak iránymutatása alapján. Ezzel az ICCFM a világ egyik legrégebbi családmozgalma.

A magyar MÉCS 1996-ban indult, Bíró László családreferens püspök megbízása nyomán, a Ménesi házaspár vezetésével.

A világszervezetnek jelenleg több mint 130 ezer tagcsaládja van, túlnyomó többségük Dél-Amerikában. Magyarországon 130 plébániai családközösségben körülbelül 650 család, illetve 14 ifjúsági közösségben 210 fiatal tartozik a mozgalomhoz. Ami a mozgalom aktivitását illeti, mi, magyarok büszkék lehetünk, tekintve a MÉCS-családok, a bekapcsolódó papok és a megrendezett MÉCS-napok nagy számát.

A váci találkozó programja a CFM hagyományos modelljét követte. Az előadások a „megfigyel – értékel – cselekszik” jegyében néztek rá a jelenre, s tekintették át a jövő feladatait.

Minden kontinens vezető házaspárja beszámolt a családmozgalom helyzetéről az adott térségben, a házaspárok pedig tanúságtételekkel tették személyessé azt, ami előtte elméletben elhangzott.

A találkozó zárónapja egyben MÉCS családi nap volt, amelyre a gyerekeket is várták a szervezők.

A cél – ahogy ezt a szervező Ménesi házaspár megfogalmazta – megerősödni az úton és megélni a közösség élményét. A beszámolók és az előadások kiváltotta reakciók azt mutatták, hogy a helyzet, amely a család társadalmi beágyazottságát, valóságát jellemzi, és a megerősítése érdekében folytatandó cselekvési terv nagyban hasonló, legyen szó Amerikáról, az afrikai Malawiról vagy épp Magyarországról.

Kérdésünkre mind a Fülöp-szigetekről érkezett Gerardo Alminaza püspök, mind a Malawiból jött Martin Mtumbuka püspök azt fogalmazták meg, hogy a család helyzetét az Egyházban családközösségek tudják a legjobban erősíteni. „Együtt kell lennünk. Nagyon fontos az egység, a közösség, mert egyedül kevesek vagyunk.

Együtt tudjuk felismerni az ellenséges erők küzdelmét és a kegyelem működését.

Az ICCFM annak lehetőségét ajánlja, hogy közösségben nőjünk fel, melyben mi magunk is jobbá válunk, és ha mi segítünk másokat, mi is segítve vagyunk” – mondták.

Gerardo Alminaza szerint:

ha elbizonytalanodunk hitünkben, elveszítjük a reményt, belekerülünk a világnak abba a logikájába, amely egyre inkább lehúz bennünket.”

„A keresztény családok közösségében a párok egymást motiválják, tanulnak egymástól. Nekünk, papoknak az a feladatunk, hogy megszólítsuk, és katekézisre hívjuk őket. Látnunk kell, mik a valós problémáik, és abban nyújtsunk segítséget” – mondta a kis, rendkívül szegény afrikai ország, Malawi családpüspöke.

Varga László kaposvári megyéspüspök Szellemi harc címmel a megfigyelés – a társadalmi és egyházi helyzetkép – feladatát vállalta. Előadásában kifejtette: világméretű vészhelyzetet tapasztalunk, káoszt az élet minden területén.

Európa is krízisben van – idézte Varga László püspök Henry Boulad nemrég elhunyt jezsuita szerzetest. – Az Európai Unió iránytű nélkül maradt, mert megtagadta zsidó–keresztény gyökereit, és megkérdőjelezte saját identitását. Megmentése – ahogy Ferenc pápa fogalmaz – párbeszédet igényel, az egyes országok identitását, gazdagsági, kulturális, nemzeti, történelmi, művészeti valóságát párbeszéddel lehet integrálni.

A főpásztor hangsúlyozta: a krízis az Egyházat is elérte. Az alulról jövő keresztényüldözés eszköze az új globális etika. Veszélyes, mivel nem tűnik üldözésnek, sőt keresztény fogalmakat is használ, de más tartalommal tölti meg azokat. A leglényegesebb pontja, hogy nem létezik objektív igazság, legfőbb értéknek az egyén választási szabadságát tekinti, amely fölötte áll minden törvénynek, a természettörvénynek is, és minden tekintélynek, még az isteni kinyilatkoztatásnak is. Ebből születik meg a személyre szabott „magán- és keverékvallás”.

Annak a veszélye áll fenn továbbá, hogy az állam úgy tekint az Egyházra, mint a vállalkozásokra: „az egyházak támogatása jó befektetésnek tűnik, de a befektetésnek mindig ára van. Elvárhatják tőlünk, hogy hallgatólagosan vagy nyíltan, de támogassuk a hatalmon lévők politikáját” – mondta Varga László. Felhívta arra a figyelmet, hogy egy új, globális ideológia hódít, melynek célja az új embertípus megalkotása: ez a genderember, aki nemi identitását és szexuális magatartását minden erkölcsi normától eloldva „szabadon” határozhatja meg.

Az idők jelei közé tartozik az Egyház belső krízise, a hit és remény krízise – hangsúlyozta a kaposvári püspök. – Abban hiszünk a hétköznapjainkban, amit éppen átélünk, érzünk vagy tapasztalunk.

Annyira kimerítenek bennünket a hétköznapi dolgaink, annyira el vagyunk foglalva lelki-fizikai állapotunkkal, hogy nem látjuk az igazi reményt, az üdvösséget és az örök életet. Nem figyelünk a mennyországra.

Beleragadunk terveink megvalósításába, és amikor nem az történik, amit reméltünk, akár a legapróbb dologban is, hisztisek, depressziósok vagy agresszívek leszünk.

A krízis jele továbbá a jóléti Egyház álma, a gyarapodás teológiája, mely azt vallja: Isten szándéka, hogy hívei anyagi bőségben éljenek, testileg egészségesek és boldogok legyenek.

Nagy nehézsége Egyházunknak továbbá az evangelizáció halogatása kifelé és befelé is.

A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy a racionalitás, a tudás, a tudomány került a keresztények gondolkodásában is mindenek fölé. Ennek jegyében az ember a mitológiába száműzte a démonokat. A pszichológia és a pszichiátria tudományának fejlődésével mi, keresztények is hajlamosak vagyunk arra, hogy a démon munkálkodását is idegi és szellemi zavarodottsággal magyarázzuk. Az emberek elfogadják azt a magyarázatot, hogy a sátán pusztán az emberi gonoszság összessége. Szent VI. Pál pápa azonban figyelmeztetett, a sátán létezik. A leghatékonyabb spirituális atmoszférája a korszellem, amit mindenki magától értetődőnek tart, amivel az emberek általában nem mernek szembeszállni.

A követendő út a lelkek megkülönböztetése – ahogy Raniero Cantalamessa kapucinus bíboros, a Pápai Ház szónoka ajánlja.

Fel kell tenni a kérdést, Istentől származik-e mindaz, ami jónak látszik, például az előző rendszerben a papi békemozgalom, vagy napjainkban a gyarapodás teológiája; és rá kell kérdezni, hogy a gonosztól származik-e az, ami rossznak látszik, a szenvedés, kereszt, áldozat.

De azt is meg kell különböztetni, ha valamit átélünk, akkor az Istentől, az emberi pszichétől vagy a gonosztól származik-e. Egyáltalán nem mindegy, hogy azért vagyok rettentően dühös, mert nem pihentem eleget és csak aludnom kellene, vagy a harag démona játszik velem – hangsúlyozta Varga László, aki óvatosságra int: Könnyen belecsúszunk abba a csapdába, hogy minden hibánkat az ördögre fogjuk, anélkül, hogy komolyan vennénk a gonoszságot.

Ideje felébredni

– figyelmeztetett a főpásztor. – A támadás a kereszténység alapjai ellen irányul, az Isten által teremtett ember identitása, istenképűsége ellen.

Fel kell vállalnunk a szellemi harcot, szellemi fegyverekkel, ami a hűség harca: hűség Istenhez, hűség az emberségünkhöz, az Egyházhoz és egymáshoz, törekvés, hogy Jézus példája nyomán minden helyzetben szabaddá váljunk az Istennel való együttműködésre.

A június 30-i szentmise főcelebránsa Varga László kaposvári megyéspüspök, szónoka Pablo Delclaux De Muller spanyol lelkipásztor volt. Koncelebrált Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke; Bíró László nyugalmazott tábori püspök, továbbá Gerardo Alminaza, a Fülöp-szigeteki San Carlos egyházmegye püspöke és Martin Mtumbuka malawi családpüspök.

A szónok megerősítő üzenetet fogalmazott meg az elhangzott evangéliumi történethez kapcsolódva, melyben Jézus meggyógyította a hozzá forduló leprás beteget. Ha hittel kérjük az Urat, a lehetetlennek tűnő helyzetek is jóra tudnak fordulni.

Csak a hitre támaszkodva élhetünk, Krisztus keresztjéhez közel, csak akkor ismerjük és értjük meg őt igazán.”

A találkozó folytatásába Ménesi Balázs adott betekintést: Bíró László püspök előadása a MÉCS második eleme, az értékelés jegyében a reményt állította a középpontba, kiemelve, hogy a nehézségeket az evangélium fényében nézve erőt kapunk, akármit is látunk a sötétben. Gerardo Alminaza püspök előadása – a cselekvés jegyében – az egységre szólított fel, leszögezve, hogyha megéljük az egységet mint házaspár, mint közösség, mint Egyház, tudunk győzni a sötétség felett, találjuk meg a fényre vezető utat.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír