Magyarul is olvasható az örmény kultúra alapműve – Bemutatták „A bánat könyvét”

A XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitójának napján a Lítea Könyvesbolt és Teázóban egy könyvkülönlegességet mutattak be, az örmény kultúra alapművét: Naregi (Nareki) Szent Gergely (Grigor/Krikor Naregaci/ Narekaci), a 10. század végén élt örmény szerzetes A bánat könyve című imádságos könyvét.

A könyvbemutatón és az azt követő pódiumbeszélgetésen többek között részt vett Szám László fordító, Avanesian Alex újságíró, dramaturg, Várady Mária, a budavári örmény önkormányzat vezetője és Mezei Károly szerkesztő, a Kairosz Kiadó munkatársa; közreműködött Kovács Olga színművésznő, az Urartu örmény színház tagja.

Naregi Szent Gergely e műve – az 5. századi Szentírás-fordítástól eltekintve – az egyik legkorábbi és leggyakrabban kinyomtatott örmény könyv, amelyet már a középkorban is sokan másoltak és nagyra értékeltek. Azon az ókori nyelven szólalt meg, amely mindmáig az örmény liturgia hivatalos nyelve – olvasható a könyv előszavában.

A könyvbemutató kezdetén Avanesian Alex elmondta, Naregi Szent Gergely művét Örményországban „Nareg-bibliának” nevezik; minden könyvesboltban kapható, számtalan kiadásban megjelent, és „minden örmény párnája alatt” ott van. Majd bemutatta a kötet fordítóját, Szám Lászlót.

Az eredetileg gyógyszerkutató Szám László elmesélte, hogyan kezdett az örmény katolikus liturgia, különösen a liturgikus zene hatására az örmény egyházi nyelvvel foglalkozni, mely a liturgia és a Biblia nyelve egyaránt. Megemlítette, hogy már fordította a kötetet, amikor megérkezett az örömhír: Ferenc pápa egyházdoktorrá avatja Naregi Szent Gergelyt. A szentatya döntése az egész világ figyelmét a 10. századi örmény szerzetes-költő remekművére irányította, melyet Siralmak könyve, illetve Siralmas panaszok címen is ismerhetünk. Szerzője akkor élt – hívta fel rá a figyelmet a fordító –, amikor Magyarországon még az Árpád-házi fejedelmek uralkodtak; élete utolsó éveiben keresztelték meg Szent István királyt.

Gergely születésekor Örményország – az első ország, ahol államvallássá lett a kereszténység – már másfélezer éves államiságra tekinthetett vissza. A kolostorokban mintegy ötszáz éve írták és másolták a kódexeket, fordították az akkori világ legjelentősebb alkotásait. Iskolákat nyitottak, ahol tanították a népet; Nagy Szent Nerszész már az 5. században öregeket és fogyatékosokat gondozó intézményeket hozott létre.

Ezután Szám László arról beszélt a hallgatóságnak, milyen hatások vezették őt A bánat könyve magyarra átültetése felé. Megemlítette Schütz Ödön, a hazai armenisztika legendás alakjának munkásságát, aki váratlan halála miatt A régi örmény irodalom kincsestárának (Bibliotheca Caucasica sorozat) csupán első kötetével készült el. Szám László hangsúlyozta Diós István szerepét, aki felkérte őt az örmény témákhoz szakértőnek a Magyar katolikus lexikon munkálatai során, s aki biztatta őt, hogy minden mást tegyen félre, csak  Naregi Szent Gergely főművének fordításával foglalkozzon.

Avanesian Alex felhívta a figyelmet Ferenc pápa 2016-os örményországi útja során, Jerevánban mondott beszédére, melyben a pápa Naregi Szent Gergelyt idézi, akit a „béke tanítójaként” is meg lehetne határozni. „Ezt írta abban a csodálatos könyvben, amelyre szívesen gondolok úgy – mondta a szentatya –, mint »az örmény nép lelki alaptörvényére«: »Emlékezz meg, Uram, azokról, akik az emberiségben a mi ellenségeink, de javuk érdekében: bocsáss meg nekik, és légy hozzájuk irgalmas! […] Ne pusztítsd el azokat, akik belém harapnak: alakítsd át őket! Tépd ki a bűnös földi magatartást, és gyökereztesd meg a jót bennem és bennük« (Siralmak könyve, 83,1–2).”

A továbbiakban Szám László Hovhanessian Eghia életéről és műveiről mesélt a közönségnek, ízelítőül pedig Kovács Olga színművész felolvasott néhány bekezdést az Arménia népe című, 1934-es könyvéből, melyben az örmény népről ad általános jellemzést a szerző.

Hovhanessian Eghia Isztambulban született, családja az üldözések elől menekült először Bulgáriába, majd Németországba; 1901-ben telepedett le Budapesten. Ügyvéd végzettséggel rendelkezett, többek között a premontrei rend jogtanácsosa volt, amellett a magyarországi örménység kutatója, illetve gödöllői lokálpatriótaként a Gödöllői Hírlap felelős szerkesztője. A művéből felolvasott részletek is arról tanúskodtak: a 20. század elején is nagy tiszteletnek örvendett a naregi szerzetes imádságos könyve, rendszeresen olvasták, „sok házban, különösen műveltebb körökben gyakran látni az asztalon”; a mindennapi életben pedig az örmények gyakran hivatkoztak Naregi Szent Gergely mondásaira mint életbölcsességekre.

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír