A boldogságok útját a máriapócsi kegyhely körül építették ki néhány éve. Aki e több mint 16 kilométeres gyalogúton elindul – meg-megállva a nyolc boldogság kihelyezett stációjánál – a kegyképtől indulva és a kegyképhez érkezve a lelki feltöltődés lehetőségét kapja meg.
Az út olykor szántóföldek között vezet, árnyék nélküli pusztaság közepén, olykor lankás-árnyas erdőben; van, hol temető mellett halad el a zarándok, és néhányszor a soktornyú templom látványa is felbukkan számára a távolban.
Ám a lerótt kilométerekkel nem egy turistacélhoz, hanem lelki mélységekhez érkezik a zarándok. A boldogságtáblák gondolatébresztő sorai is segítik a befelé figyelést – valamint a lelkivezető: a püspökségi dolgozók zarándoklatán Pindzsu István atya, a Családvár Zarándokház igazgatója vállalta ezt a feladatot.
A stációknál Jézus boldogságmondásait értelmezte, a stációk között pedig önvizsgálatra hívta kérdéseivel a zarándokokat, akik szívükben magukkal vihették a rájuk bízottakat a boldogságok útjára, amely – miként Pindzsu István fogalmazott – nem ér véget az utolsó stációnál:
ki-ki maga kell járja tovább a munkahelyén, az otthonában a krisztusi boldogsághoz vezető lépcsőfokokat.
Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria