Máriaradnára zarándokoltak a temesvári egyházmegyei kármelita mozgalom tagjai

A Megváltót átölelő Szűz barna skapulárét tart a kezében. A kis skapulárék két négyzet alakú (általában gyapjú) szövetből állnak, az illető szerzetesrend (általában fekete vagy barna) színében; két zsinórral kötik össze őket úgy, hogy az egyiket a mellkason, a másikat a háton viselik. A szövetdarabok mérete változó. Vannak kisebbek, mint egy postabélyeg, mások akár 10 centiméteresek is lehetnek. A skapulárékon gyakran kis képek vannak, például Jézus Szentséges Szíve vagy az Istenszülő ábrázolása.

A különböző formájú, nagyobb vagy kisebb méretű skapulárék közül a barna skapulárénak vagy egyszerűen csak skapulárénak nevezett Kármel-skapuláré a legismertebb – Szűz Mária egy ígéretének köszönhetően, amely szerint „aki ebben a skapuláréban hal meg, annak nem kell a pokol tüzét elszenvednie”. Ezt az ígéretet, amelyet a hagyomány szerint Simon Stocknak, egy 13. századi karmelitának tett a Szűzanya, a Katolikus Egyház elismeri. Úgy értelmezik, hogy Mária közbenjárása megmenti a skapuláré viselőjét a súlyos bűntől, vagy időben megtérésre készteti. Az egyházi előírások szerint a kármelita skapulárét papnak kell viselnie, de a skapuláré testvériséghez való tartozás már nem kötelező.

Idén július 15-én, szombaton tartották a temesvári egyházmegyei kármelita mozgalom tagjainak máriaradnai zarándoklatát.

Az ünnepi szentmisét 11 órakor Nikola Lauš székesegyházi kanonok, püspöki irodaigazgató mutatta be. Koncelebrált Marin Matieș karánsebesi plébános, Ovidiu Telescu lelkipásztor, a temesvári Szűz Mária Béke Királynője görögkatolikus parókiáról és Augustin Bărbuț oravicabányai plébános.

A zarándokok Temesvárról, Karánsebesről, Oravicabányáról, Aradról, Óbesenyőről, Lippáról, Radnáról és környékéről érkeztek. A karánsebesi zarándokokat és a plébánost elkísérték a városban szolgáló ferences nővérek is.

Szentbeszédében Nikola Lauš egy bizánci papot idézve úgy fogalmazott: „Az Egyház a világ szíve, még akkor is, ha a világ nem ismeri a saját szívét”, majd így folytatta: „Belépve ebbe a számunkra oly kedves bazilikába, hiszem, hogy mindannyian megtaláljuk azt a szent helyet és a béke oázisát, amelyre szívünknek oly nagy szüksége van. Az ünnepélyes légkörben, Isten, a mi Boldogasszonyunk és a szentek jelenlétében, akik körülveszik ezt a templomot, engedjük, hogy átjárjon bennünket az Úr Lelke, aki eljön, hogy bennünk lakjon, ahogyan ő lakik Mária kegyelemmel teljes szívében. Hálásak vagyunk Atyánknak, hogy ma itt lehetünk, imádkozhatunk az Ő házában, és újra kapcsolatba kerülhetünk a mennyei valósággal.”

A felolvasott evangéliumi rész kapcsán elhangzott: „János első találkozása Jézussal őszinte, tiszta örömöt szül. Nekünk mennyi örömöt szerez a Jézussal való találkozás? Örülünk-e még, amikor belépünk a templomba, és meglátjuk az Úr házának szépségét? Megremeg-e még mindig a szívünk, amikor a Megváltót lelkünk táplálékául fogadjuk? Vagy inkább passzívak, hidegek, közömbösek lettünk? Bizonyára sok a gondunk, sokfélék a mindennapi kísértéseink, ezernyi gondolat támad bennünket, és talán sok tévedés terheli lelkiismeretünket. De mégis itt vagyunk: Jézus olyan közel van hozzánk... Isten annyira elérhetővé teszi magát számunkra! Az Atya még mindig tárt karokkal vár minket. Hadd fedezzük fel újra a Boldogasszony örömében és lelkesedésében a vágyat, hogy kinyissuk szívünk ajtaját Jézus előtt, és teljes buzgalommal üdvözöljük Őt, hogy a legjobb barátját üdvözlő ember örömével fogadjuk Őt magunkhoz.”

„Imádkozzunk, hogy ne úgy hagyjuk el a templomot, ahogyan idejöttünk – mondta a zarándokoknak útravalóul Nikola Lauš. – Ebből a zarándoklatból tanuljuk meg, hogy Máriával éljünk az életünkben, hogy napról napra felfedezzük Jézust mindenben, ami velünk történik. Mert Szűz Máriában minden Istenre mutat, és mindennek, ami vele kapcsolatos, köze van ahhoz, akit ő választott, hogy tiszta testében és lelkében hordozza.

Mária szeretete ébressze fel újra a Jézus iránti hűséges szeretetünket. Mária hite ébressze fel újra a mi szegényes hitünket. Ne pazaroljuk el a kegyelmeket, amelyeket ma kaptunk, hanem hálával és egyszerűséggel nyilvánítsuk ki őket mindennapi életünkben, úgy, ahogyan mindenki megteheti, tudatában saját gyengeségeinek, de azzal a vággyal, hogy mindig felemelkedjünk, hogy Atyánk szemében a legmagasabbra törjünk” – mondta homíliájában a székesegyházi kanonok.

A szentmisét követően Ovidiu Telescu temesvári görögkatolikus lelkipásztor áhítatot tartott a zarándokokkal, amely szentségimádással és szentségi áldással zárult.

Andreas Reinholz kanonok, helyi plébános, valamint Ioan Cădărean lippai plébános gondoskodtak a papok és a zarándokok fogadásáról, a szentmise celebrálásához szükséges teendőkről és a keresztény vendéglátásról.

A liturgia zenei szolgálatát Andreea Bodroghi orgonista látta el.

Szöveg: Claudiu Călin/Gerhardus.ro

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír