Meg kell találnunk minden nap szépségét – Michels Antal Soltész Miklóssal beszélgetett

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A „Kávéházi esték Tóni atyával” programsorozat 2017-ben is folytatódik. Január 11-én Michels Antal, azaz Tóni atya beszélgetőpartnere Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár volt.

Mindennapjainkat átjárja a politika, ám ez a szerdai beszélgetés az államtitkárral szinte teljesen elkerülte ezt a témát. Michels Antal kérdéseire válaszolva Soltész Miklós szüleiről, feleségéről, gyerekeiről, családjáról, iskoláiról és hitéről beszélt.

A résztvevők megtudhatták, hogy Soltész Miklós szüleinek ötödik, legkisebb gyermeke. Mint mondta, „Benjámin”, hiszen nővére, aki a legidősebb testvér, tizenkilenc évvel idősebb nála. Édesapja a háború előtt katonatiszt volt, súlyos sebesülést szerzett, egyik szemét elvesztette, s élete végéig egy szilánkkal a fejében élt, időskori halálát is ennek elmozdulása okozta. A háború befejezése után egy, a néphadseregben szolgáló egykori beosztottja azt tanácsolta neki, hogy a sebesülésére való tekintettel kérje leszerelését, így a szocializmusban nem hurcolták meg, mint többi ludovikás társát. Felsőfokú végzettsége ellenére hetvenéves koráig munkásként kellett dolgoznia.

Soltész Miklós édesanyja a gyerekek nevelése mellett időről időre otthon is elvégezhető munkát vállalt, így javítva a család anyagi helyzetét. Az államtitkár mosolyogva mesélte, hogy gyermekei némi kétkedéssel hallgatták, amikor arról beszélt nekik, hogy szalámit talán évente egyszer, párizsit se gyakran kaptak vacsorára, de boldogan ették a zsíros, majd utóbb – az akkor egészségesnek vélt – margarinos kenyeret.

Michels Antal hitének kialakulásáról is kérdezte az államtitkárt. Soltész Miklós idősebb testvérei a hatvanas években a regnumi papokhoz jártak, így ismerkedhetett meg ő is Emődi László atyával, illetve Somogyi Sándorral, regnumi nevén Somával. Ők, amikor a börtönből szabadultak, felkeresték az általuk megbízhatónak vélt családokat, s foglalkoztak a fiatalokkal. Soltész Miklós elmondta, hosszú ideig azt sem tudta, hogy velük regnumi pap foglalkozik, egymás közt csak „Soma-félének” nevezték ezeket a programokat, találkozásokat. Egy a nyolcvanas évek elején a Pilisben tartott majálison döbbent rá, hogy egy nagy létszámú „földalatti közösség” tagja.

Fiútestvérei közül többen is a piaristákhoz jártak, így került ő is a budapesti gimnáziumba, ahol nem csupán tudást, de nevelést is kapott. Az 1980-as években se könnyen vettek még fel egyházi iskolában végzett diákokat humán felsőoktatási intézményekbe, ezért végzett mérnökként.

Azt, hogy egy mérnöki végzettségű ember miként lesz egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Soltész Miklós a Regnumon keresztül megélt közösségi élet iránti fogékonysággal magyarázta. Hozzátette: a Jóisten nagy rendező, aki segítette őt abban, hogy felismerje, segíteni tud munkájával sok-sok ember életén.

Persze az államtitkárságig vezető út néha göröngyös volt. A szocializmus idején eszébe sem jutott, hogy politikával foglalkozzon. Soltész Miklós a gombatermesztésbe is belevágott, a gombát aztán a piacon lehetett eladni, ahol megismerhette a valóban kétkezi munkából élők helyzetét, gondolkodását, küzdelmét a megélhetésért.

A közösség szolgálata azonban nem a politikai pályával kezdődött Soltész Miklós számára. A regnumi csapatok vezetésén kívül az is a köz szolgálata felé indította, hogy harmadik gyerekük súlyos betegséggel született. Bár már korábban is több civil szervezetben vállalt szerepet, hamarosan az e betegséggel küzdők szervezetének lett a főtitkára. Mint Soltész Miklós elmondta, a bajok, a gondok, a küzdelmek mellett minden nap szépségét is meg kell látnunk. Nem tudhatjuk, miként alakítja életünket Isten.

Michels Antal felvetette a kérdést: vajon a keresztényeknek lehet-e, szabad-e politizálniuk. Soltész Miklós mosolyogva kérdezett vissza: ez ki számára kérdés? A politizálás nem ördögtől való. A politikus a közösséget, az embereket szolgálja. A politikának különböző szintjei vannak: egy ország, egy település vezetésétől kezdve egészen a szűk közösségért való cselekvésig terjedhet, de mindenképp a közjót kell hogy elősegítse – hangsúlyozta az államtitkár. Aki sokat tesz a közjóért, aki politikus, aki sokat dolgozik, és családban él, annak erős háttérre, biztos fogódzóra, segítő házastársra van szüksége.

A hallgatóság megtudhatta, hogy Soltész Miklós a regnumi közösségben ismerte meg feleségét. Közel harminc éve házasok, négy nagykorú gyermekük van. Házasságukra Futó Károly atya készítette fel őket, aki komolyan vette a jegyesoktatást. Hűségre, barátságra, hitre buzdította őket, így természetes volt számukra a házasságkötésük pillanatában is arra gondolni, együtt kell ezt az ajándékot, a házasság szentségét életük során hordozniuk.

E megalapozott, jó családi háttér, kapcsolat biztosította és biztosítja ma is Soltész Miklós számára, hogy lelkileg és fizikailag is bírja munkáját. Emellett a piaristák, a Regnum, a sport is arra tanította, hogy csak csapatmunkával lehet eredményt elérni.

Pár nappal a beszélgetés előtt olvashattuk a hírek között, hogy a magyar államalapító Szent István királyról elnevezett orosz egyházi érdemrend legmagasabb, első fokozatával tüntette ki Moszkvában Soltész Miklóst Tyihon podolszki metropolita, a magyarországi és ausztriai orosz ortodox egyházmegye kormányzója. Az államtitkár, aki ortodox karácsonyi rendezvényeken vett részt az orosz fővárosban, a magyar kormány nevében meghívta Kirill moszkvai pátriárkát, az orosz ortodox egyház fejét a magyar kormány támogatásával felújítandó budapesti Petőfi téri orosz ortodox templom év végére vagy 2018 elejére tervezett átadására, melyet az orosz egyházfő elfogadott. A beszélgetés végén ennek jelentőségét emelte ki Soltész Miklós.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír