Megérintett Magdi Istenre hagyatkozó hite, tiszta élete – Interjú Cristiana Marinelli posztulátorral

– Hogyan lesz valakiből posztulátor?

– Mindenkinél máshogyan történik ez. Én mindenképpen elmondhatom, hogy nagy szerepet játszott benne a Gondviselés. Gazdasági egyetemet végeztem jogi szakiránnyal, nyelveket tanultam, fordító lettem, ami valóban gondviselésszerűen vezetett erre az útra. Először az egyházmegyei szakaszban lévő ügyek fordításában közreműködtem, de csak másodállásban.

Beleszerettem ebbe a nagy odaadást és szigorú pontosságot kívánó munkába.

Később felajánlották, hogy ne csak a fordításokban vegyek részt, hanem közvetlenül az eljárások folyamatában is. Átgondoltam, és ráléptem erre az útra, amely kezdett hivatássá válni számomra, egyre inkább otthon éreztem magam benne. Boldoggá tett a feladat, s elkezdtem a képzést, hogy szakértőként vehessek részt a munkában, teológiát is tanultam. Külső munkatárs, majd végül posztulátor lettem, az eljárások római szakaszával foglalkoztam, az állásfoglalások – az úgynevezett Positiók – kiadásával. Ez leegyszerűsítve az összefoglalását jelenti az egyházmegyei szakasz során összegyűjtött bizonyítékoknak, amelyeket alá kell vetni a a történészbizottság és a teológiai bizottság ítéletének, hogy végül a dikasztérium tagjait alkotó bíborosok és püspökök, majd a Szentatya elé kerülhessenek.

– Három magyar eljárásnak is Ön a posztulátora. Ez véletlen vagy tudatos választás eredménye?

– Ebben is a Gondviselés közreműködését érzem. Bódi Mária Magdolna ügyével kezdődött, amelynek posztulátora Kovács Gergely volt. Felajánlották, hogy legyek külső munkatárs a Positio megszerkesztésénél. Azért esett rám a választás, mert két másik, történelmi kontextusát tekintve nagyon hasonló vértanúsági üggyel foglalkoztam már: Paschalina Jahn és kilenc társnője ügyével, akiket 2022 júniusában avattak boldoggá, valamint Christophora Klomfass és tizennégy társnője eljárásával, akiknek vértanúságát idén március 14-én ismerték el. Mindkét ügy jól haladt; az ezekben szerzett tapasztalataim okán, illetve mivel már jól ismertem a történelmi hátteret, felkértek a Positio összeállítására. Aztán Kovács Gergelyt kinevezték gyulafehérvári érsekké, így nem tudta folytatni a posztulátori tevékenységét. Beszélt Udvardy György érsekkel, Magdi ügyének actorával, és felkértek posztulátornak. Nem sokkal később Bálint Sándor ügyét is rám bízták. A covidjárvány miatti leállást követően kért fel Kovács Gergely érsek, hogy Márton Áron ügyének is legyek a posztulátora.

– Nagyon boldogok vagyunk, hogy Magdi ügye szépen halad előre. Hol tart most az eljárás?

– Nagy az örömünk, mert az eljárás igazán előrehaladott állapotban van. A római szakasz első két állomásán már túl vagyunk, a történészi és a liturgiai bizottság egyhangúan pozitív véleményt nyilvánított az üggyel kapcsolatban, amely mindkét bizottságban rendkívül nagy tetszést aratott.

A vértanúság mellett különösen értékelték Magdi tanúságtételét, amelyet az életével nyújtott.

Végtelenül örülünk az eredménynek, és megalapozott a reményünk, hogy e két vélemény után a püspökök és bíborosok bizottsága is pozitívan dönt majd, s hamarosan újabb jó hírt kaphatunk.

– A tanúságtételeket elolvasva milyen kép alakult ki Önben erről a szent életű lányról?

– Nagy élmény volt számomra, hogy megismerhettem Magdi keresztény életének példaértékű tanúságtételét. Amikor valaki Isten egy szolgájának vagy szolgálójának tanúságtételét tanulmányozza, óhatatlanul bevonódik abba. Amikor a Positiókat írjuk, szigorúan igazodnunk kell a történelmi, tudományos alapelvekhez, ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy lelkileg, szellemileg megérintsen bennünket a történetük, hiszen az életük minden rejtett zegzugát bejárjuk, mélyen megismerjük. Olyan, mintha kicsit egymás mellett járnánk az úton. Megismerjük a nehézségeiket, és megtudjuk, hogyan tudták legyőzni azokat. Ami Bódi Mária Magdolna esetében a leginkább megérintett, az az, hogy miként ébredt fel benne spontán módon – vagyis Isten beavatkozásának ajándékaként – a hit.

Meghatott, ahogyan fogadta ezt az ajándékot, ahogyan teljesen ráhagyatkozott Istenre, s ahogy mindez kifejezést nyert abban, hogy mértéktelenül nagy szeretettel fordult a felebarátai felé.

Annyira szerette Istent, hogy teljesen átadta neki önmagát, és a szeretetét kiárasztotta a leginkább rászorulókra, még ha mindez rendkívüli lemondásokkal, áldozatokkal járt is. Szegényes, egyszerű környezetből származott, a hitigazságokat – az iskolai hitoktatáson kívül – szinte autodidkakta módon sajátította el. Így érlelődött meg imádságos élete. Az alvás idejét is feláldozta, hogy imádkozhasson, és közelebb lehessen az Úrhoz. Egy nehéz, drámai történelmi helyzetben adott egyértelmű, követekezetes tanúságtételt, és ez vonzó volt mások számára is. Kivívta a környezete elismerését és csodálatát, már életében az életszentség hírében állt. Esetében mindez az élete feláldozásához vezetett. Isten szeretete vezette ebben is, a döntése, hogy hűséges marad tisztasági fogadalmához.

– Magdi életéről az első tanúságtételeket rögtön a halála után, rendkívül nehéz, ellenséges történelmi viszonyok között gyűjtötték össze, és később kényszerű hallgatás övezte az ügyét.

– Igen, ezek hasonló nehézségek voltak, mint azokban a boldoggáavatási ügyekben, amelyeket az imént említettem. Isten e szolgálójának ügye különösen hányatott volt. Ugyanakkor

rendkívüli, hogy Mindszenty József, akkor veszprémi érsekként, Magdi halála után egy hónappal azonnal elismerte tanúságtételének értékét, már akkor képes volt meglátni, hogy életének és vértanúságának üzenete van.

Ezért azonnal elindította a boldoggáavatási eljárást, kinevezett egy posztulátort, és felállította az első bíróságot, amely összegyűjtötte a tanúságtételeket, hogy azok idővel ne vesszenek el. Meglehetősen különleges, hogy már Magdi halála után néhány héttel elindította az ügyet. A kommunista rezsim természetesen komoly akadályokat állított az eljárás elé, lehetetlenné tette a folytatását. Magdi életszentségének és vértanúságának híre azonban titokban tovább élt, s búvópatakként terjedt a megfélemlítés, üldöztetés idején is, míg aztán a berlini fal leomlása, a kommunista rezsim bukása után végre elsöprő erővel tört elő. Több kísérlet történt az eljárás folytatására, végül 2011-ben sikerült újraindítani Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek jóvoltából.

– Mit üzenhet a mai fiataloknak egy ilyen egyszerű, hittel teli lány, aki – hogy Ferenc pápa kedves kifejezésével éljünk – a periférián élt?

– Az Úr a szent életű emberek példájával el akar érni az emberek szívéhez. Magdi tanúságtétele különlegesen jelentős és aktuális. Egyszerű lány, alázatos, valóban olyan ember, aki „a szomszéd ajtó mögött él”. Nem volt sok lehetősége, de szeretett olvasni, tanulni, mindent megtett azért, hogy ez a vágya teljesülhessen, és közben soha nem önmagát állította a középpontba, hanem mindig mások felé fordult. Az volt a legnagyobb álma, hogy másokat Isten közelébe vigyen, s példaértékű, következetes kitartással dolgozott ezért. Nagyon egyszerű módon tette ezt, de éppen a kitartása révén sokakat sikerült közelebb segítenie Istenhez. A gyerekeket például, akiket nagyon szeretett, s ők viszontszerették. Kedves és gyengéd volt hozzájuk, ugyanakkor céltudatos is. Határozottságát mindig kedvesség hatotta át. Ezek a tulajdonságai azok, amelyek megszólíthatják, bátoríthatják a fiatalokat, s amelyek által megérthetik, hogy lehet igaz keresztény életet élni egyszerű módon. Ki lehet tartani, nem kell elcsüggedni, ha tekintetüket mindig az Úrra szegezik. Magdi élettörténetéből kiemelkedik továbbá a tisztasága, ami nem önmagáért való. Nem pusztán lemondás, önfeláldozás volt, hanem karitatív értelemben élte meg azt.

Egymástól elválaszthatatlan módon élt benne az elme, a szív és a test tisztasága, és ezek együtt tették lehetővé, hogy tisztasága mások iránti szeretetként áradjon ki az emberekre. Hatalmas üzenete ez Magdi életének.

– A tanúságtételekből az is kitűnik, mennyire vidám, jókedvű egyéniség volt.

– Igen, ezt az aspektust fontos kiemelni, mert

sokszor úgy tekintenek az életszentségre, mintha az valamiféle szigorú, nehéz út lenne, tele nehézségekkel és önfeláldozással. Ő pedig vidám, örömteli ember volt, nagyon jó humorérzékkel.

Azért is látták vonzónak, mert képes volt felvidítani másokat, és tudott örülni egyszerű dolgoknak, például a teremtett világ szépségének. Magával ragadta a természet, elámult a szépségén. Örömteli jelleme rokonszenves lehet a mai emberek számára, olyan életpélda, amelyet követhetnek. Kiemelkedik vonásai közül az érzékenység is, és az anyai gondoskodás, mert ha nem is voltak gyermekei, anyai módon fordult a gyermekekhez. 

– Van Magdi életében olyan vonás, történet, ami különösen megragadta?

– Valójában sok kis részlet magával ragadott, és örülök, hogy teljességében megismerhettem az életét. Nagy hatással volt rám az imádságos lelkülete. Képes volt kevesebbet aludni azért, hogy közel lehessen az Úrhoz. Teljesen meg volt győződve arról, hogy az Úr jelen van az életében. Azt mondta: akinek Jézus van a szívben, az nem fél semmitől. És ő valóban nem félt, még a haláltól sem. Nem értette, miért rettegnek az emberek haláltól, hiszen számára ez azt jelentette, hogy eggyé válik az Úrral. Egész élete, egész lelkisége mélyen megérintett.

A pénztárcámban hordom Magdi fényképét, és amikor tanácstalan vagyok személyes kérdésekben, például a kamasz gyerekeimmel kapcsolatban, hozzá fohászkodom.

– Ebben a háborús időben, a világháború fenyegetésének árnyékában különösen megrendítő látni Magdi bátorságát, azt, hogy teljesen megbízott Isten gondoskodásában.

– Igen, maradéktalanul, feltétel nélkül rábízta magát az Úr akaratára. Ez nagyon fontos háború idején, de a hétköznapi életünk során is, mert lehetővé teszi, hogy valóban evangéliumi életet éljünk, és ne csak a jelen pillanatot, a ma nehézségeit lássuk, hanem az ég felé forduló tekintettel próbáljuk legyőzni a gondokat. Róla is elmondhatjuk, ami Paschalina Jahn és társnői boldoggá avatásán elhangzott:

arcában meg kell látunk a mai konfliktusokban hasonló erőszakot elszenvedő nők arcát.

– Milyen volt a Magyarországon töltött napokban a saját szemével látni Magdi életének színtereit?

– Nagyon szép élmény volt. Az első napokban alkalmam volt megismerni Budapestet, Esztergomot, imádkoztunk Isten szolgája Mindszenty bíboros sírjánál, aztán a Balaton környékét jártuk végig, voltunk a Tihanyi Bencés Apátságban is, kicsit megmerítkeztem Magyarország történetében. Elmentünk Magdi életének színtereire, amelyekből sok van, mert a családja gyakran költözött. Megnéztem a fűzfői gyártelepet is, ahol a háború éveiben dolgozott. Más olvasni róla, tanulmányozni az iratokat, és más személyesen megtapasztalni, hol és hogyan élt. Ez hihetetlenül megható volt. Jártam a templomban, ahol órákat töltött imádságban.

Elmegyünk a vértanúságának helyszínére, Litérre is, szentmisében emlékezünk rá, ez is megrendítő csúcspontja lesz a látogatásomnak. Nagy belső gazdagodást jelentenek nekem ezek a napok. Nagyon hálás vagyok a veszprémi érsekségnek a meghívásért, azért, hogy itt lehetek, és megélhetem ezeket az érzéseket, amelyeket örökre a szívemben hordozok majd.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 21-i számában jelent meg.