Száz év magány véget ért – Megnyitották a nemzeti összetartozás évét

Ünneplőbe öltözött diáksereg töltötte meg a piarista kápolnát Mosonmagyaróváron január 7-én délelőtt. A nemzeti összetartozás évét nyitották meg, melynek meghirdetéséről 2019. június 18-án döntött az Országgyűlés. Az ünnepi alkalom vendége és szónoka volt Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Árvay István, Mosonmagyaróvár polgármestere, Matus Mónika, a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója. A tematikus év jegyében állított emléktáblát Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője avatta fel.

A megjelenteket Zsódi Viktor SchP, az iskola igazgatója köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy iskolájuk külhoni testvéreinkkel fenntartott kapcsolataiban a hagyományok éltetésével védi az összetartozás tudatát, mely mindannyiuknak erőt ad önazonosságuk erősítésében.

Rétvári Bence államtitkár rámutatott: Az emlékév lehetőséget ad annak tudatosítására, mit indított el, hogyan határozta meg történelmünk elmúlt száz évét a trianoni békediktátum. Ez ugyanis nem tekinthető a megszokott értlemben vett, egy háborút lezáró megbékélésre, mert determinálta Magyarország és szomszédai politikáját, és magában hordozott újabb és újabb konfliktusokat, valamint eredményessége is megkérdőjelezhető Jugoszlávia véres háborúba torkolló felbomlása, vagy Csehszlovákia szétesése ismeretében. „Ugyanakkor Magyarország ma is ezer éves egység, stabilitást jelentett és jelent Közép-Európában. Elmúlt száz éve is az újrakezdés és élni akarás képességéről tesz tanúságot. Ma is a Kárpát-medence élen járó nemzete, alkalmazkodni tudás és megújulás jellemzi.”

–Az államtitkár az emlékév üzenetét így fogalmazta meg: „Bízunk abban, hogy véget ér az az időszak, amikor a szomszédos országok egymásban riválist és ellenfelet látnak, ami leköti energiáikat, és az erősebb, nyugat-atlanti nemzetek politikai érdeke akadálytalanul tud érvényesülni. Bízunk abban, a száz év magány véget ért, mert Magyarország a szomszédos államokkal együttműködve tudja építeni a jövőt. Ezért arra törekszünk, hogy minden szomszédos állam azt érezze, Magyarországgal érdemes együttműködni, mert Magyarországgal összefogva előrébb tud jutni, mint Magyarországgal szemben állva. Továbbá a magyar kisebbség nem zavaró tényező számukra, hanem összekötő kapocs. Bízunk a folyamatosan épülő kapcsolatrendszerben, hogy száz évvel Trianon után, a nemzeti összetartozás évében ilyen jövőképet tudunk sugározni.”

Elmondta, nem kezdődik készületlenül az emlékév. Az első világháború centenáriumi évétől kezdődően a kormány sok erőfesztést tett a múlt feldolgozására. 609 emlékművet újítottak fel az első világháborúban harcoló vagy elhunyt katonák emlékére, 62 olyan könyv jelent meg, amelyek a világháborúról és a trianoni békeszerződés előtti időszakról szólnak, három számítógépes játékot alkottak és filmforgatókönyvek készültek. A történelemtanárok számára képzési programot indítottak, amely révén az első világháborúról és a hatásairól olyan megközelítésben és szabadon beszélhetnek a diákoknak, amire a rendváltás előtt nem volt lehetőség. De a készülethez hozzátartozik mindaz a törekvés is, mely a külhoni magyarsággal való kapcsolatépítést célozta számos kezdeményezés keretében, így a Rákóczi Szövetség és a Bethlen Gábor Alap határontúli programjai. „A kormánynak fontos, hogy a legfelsőbb jogi szinttől a hétköznapi gyakorlatokig élő legyen a kapcsolatrendszer” – fogalmazta meg, kiemelve, mindannyiunk kötelessége kiállnunk egymásért, magunkért.

Árvay István a diákságot szólította meg. „Nektek nem kell küzdenetek magyar identitástudatotokért, a magyar nyelv használata természetes lehetőség számotokra, nem kell félnetek magyarságotok miatt” – érzékeltette azok mindennapjait, akik kisebbségként másodrendű állampolgárokká válva élték meg családjaik szétszakadását, veszítették el rokonaikat, barátaikat, értéktelenedett el vagyonuk. „Emlékezni, a kapcsolatokat ápolni, támogatást nyújtani állampolgári kötelességünk.” Arra hívta a diákságot, éljenek a város kapcsolatrendszerével, ismerjék meg a testvérvárosok – Szenc, Beregszász, Somorja Sepsiszentgyörgy – oktatási intézményeit, melyek nyitottak az összetartozásra, és ebben az építkezésben a város önkormányzata kész segítséget nyújtani.

Matus Mónika a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola képviseletében szólt az ünneplőkhöz. A Pozsony közelében található intézmény a szórványterület – ahol mára kilenc százalékra csökkent a magyarság számaránya – gyermekeit fogadja, idén 232 tanulót. Évek óta állnak kapcsolatban a mosonmagyaróvári piarista iskolával, kórusaik és néptáncosaik rendszeresen találkoznak. Gyökereik a középkorig, névadójuk koráig nyúlnak vissza, és történelmük során a piaristákkal is kapcsolatban álltak. 1763-ban ugyanis Mária Terézia alapította Collegium Oeconomicumban Pozsonyszentgyörgy és Tata piarista szerzetesei tanítottak. „Mindez fontos része annak a múltnak, ami összekapcsol minket. Épületét óvni és továbbépíteni a mi feladatunk” – mutatott rá arra a felelősségre, hogy ezt az építkezést olyan „téglákkal” kell folytatnunk, melyek valóban a jövő alapjává válhatnak.

Az ünnepség része volt az iskola udvarán elhelyezett emléktábla felavatása. Nagy István agrárminiszter avatóbeszédében a nemzet összetartozás évének üzenetét fejtette ki. „A szellemiekben összeépült haza úgy erősíti bennünket, hogy senki ellen nem irányul, példát mutat, és bizonyítja, hogy csak a múltját ismerő, biztos jövőképpel bíró nemzetek lehetnek egyenrangú partnerei egymásnak.”

Nagy István hangsúlyozta, a múlt sérelmein úgy lehet felülemelkedni, túllépni, ha azokat kimondjuk és feldolgozzuk. Az emléktábla az emlékezés jogára figyelmeztet, és arra, hogy ez a jog nem korlátozza mások hasonló jogát, kifejezi hitünket, hogy együtt vagyunk képesek építeni közös hazánkat, Európát, és benne a Kárpát-medencét.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír