Megtalálni a hivatást, amire Isten választott – Sályi András interjúkötete Nyékyné Gaizler Judittal

Nyékyné Gaizler Judit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett okleveles matematikus, valamint általános és alkalmazott nyelvész diplomát 1972-ben. Csaknem harminc évig oktatott itt. 2000-től a PPKE Információs Technológiai és Bionikai karán dékánhelyettesként dolgozott, majd 2006 és 2012 között a kar dékánja volt.

Derűs, mindig mosolygós személyiségét látva nehezen tudjuk elképzelni róla, hogy szigorú is tud lenni, pedig saját bevallása szerint az volt mint egyetemi oktató. Igaz, a diákok érdekében, mert vallja: az, hogy milyen lesz a nemzet jövője, döntően az értelmiségtől függ, akinek ezért „iszonyatos” a felelőssége, és fontos, hogy a kimagasló szakmai tudás legalább olyan kiemelkedő erkölcsi tartással párosuljon. Nyékyné Gaizler Judit öt gyermek édesanyja, és tíz unokája van.

Sályi András kérdésére, hogyan került a Pázmányra, a professzor asszony felidézte: húsz évvel ezelőtt Roska Tamás, az újonnan létrehozott információs kar alapító dékánja hívta fel, hogy legyen a segítségére. Nyékyné Gaizler Judit nagyon szeretett az ELTE-n tanítani, de a felkérésre, hogy tevékenyen részt vehet a katolikus egyetem új karának megszervezésében, nem mondhatott nemet. Roska professzor világszínvonalúvá kívánta fejleszti a kart. Vallotta: a mi diákjainknak olyan átlátással kell rendelkezniük a problémákról, hogy a világ tudományos élvonalába emelkedjenek, miközben mély emberséggel, etikus magatartással, a keresztény értékrend alapján próbálják megvalósítani mindezt.

Ez valóra vált – mondta Nyékyné Gaizler Judit –, ez a kar emberközpontú. Hozzátette: sikerült teljesíteni, amit II. János Pál pápa az Ex Cordae Ecclesiae (Az Egyház szívéből) kezdetű, katolikus egyetemekről szóló apostoli rendelkezésében így fogalmazott meg mint a katolikus egyetem jellemzőjét: „…a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal”. A Pázmány információs karán a diákok őszintén elmondhatják, ha gondjuk van, és tudják, hogy mindig kapnak segítséget.

Egy katolikus egyetemen a magas szakmai színvonal mellett ugyancsak fontos a családias közösség kialakítása. Ehhez szükség van a hagyományokra. Ezt szolgálja például az információs karon a „felező”. Ha a hallgatók elérkeznek tanulmányaik feléhez, akkor azt közösen megünneplik.

Sályi András megfordítva az ismert mondást kérdezte: minden sikeres nő mögött ott áll egy férfi? A professzor asszony igennel válaszolt. Gyermekei, unokái mellett élete legnagyobb ajándékának nevezte a nézőtéren ott ülő férjét, aki mindig mellette állt, bátorította, soha nem vesztette el a hitét benne. Negyedikes gimnazistaként ismerkedtek meg, a Margit körúti templomba jártak egy kisközösségbe, Kamarás Mihály ferences atya volt a lelkivezetőjük. Egyik alkalommal a közösség tagjai megbeszélték, hogy megnézik az Azok a csodálatos férfiak című filmet, de végül csak ők ketten mentek el a moziba. A film után sétáltak a Margit-szigeten, rögtön szerelembe estek egymással. Másodéves egyetemistaként összeházasodtak, negyedévesek voltak, amikor megszületett az első gyermekük.

Nyékyné ötödéves volt még, amikor áldott állapotba került a második gyermekükkel. A mai információs kar elődjének számító tanszék vezetője márciusban szólt neki, hogy a diploma megszerzése után odaveszi a tanszékre. Végzős egyetemistaként igent mondott, de azt sem titkolta, hogy várandós. A tanszékvezető tudomásul vette, de megkérdezte: „És akkor ezzel befejezte?” „Nem” – hangzott a válasz, hiszen biztos volt benne, hogy harmadik gyereket is szeretnének a férjével. A tanszékvezető professzor elismerte: „Maga egy bátor nő.” És odavette őt a tanszékére tanársegédként.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy a harmadik gyerekük születése után a Nyéky házaspár örökbe fogadott egy kislányt. 

A nézőtéren ott ült Nyéky Kálmán plébános, a Pázmány jogi karának tudományos munkatársa is. Édesanyja felidézte: a gimnazistaként fia sokáig gondolkozott, hogy orvos legyen, vagy teológus. Negyedikes volt, amikor a Magyar Nemzetben megjelent Balás Béla akkori kaposvári püspök felhívása, amelyben Somogyba hívott misszióba fiatalokat. Kálmán magához vette az újságot, és egész éjszaka gondolkozott, imádkozott, remélve, hogy Isten jelt ad neki. Másnap felhívta Balás Bélát, közölte vele, hogy pap szeretne lenni. „Normális vagy?” – hangzott a főpásztor kérdése. „Gondolom, hogy igen” – felelte a gimnazista fiú, és útnak indult misszióba Somogy megyébe, szeptemberben pedig elkezdte papi tanulmányait a központi szemináriumban.

A szülők meghatottan fogadták fiuk döntését, mélyen megérintette őket elhivatottsága, hogy egészen közvetlenül szolgálja az Urat és az embereket. A professzor asszony szerint akkor teljesedik ki az életünk, ha megtaláljuk azt a hivatást, amire a Jóisten kiválasztott minket.

Az est végén Nyékyné Gaizler Judit felolvasta Kalkuttai Szent Teréz anya egyik imáját, ami Kalkuttában látható a Szeretet Misszionáriusai által fenntartott egyik gyermekotthon falán: „Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket! Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt! A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!”

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír