Meríteni a fiatalok lelkesedéséből – Böcskei László reflexiói az ifjúsági világtalálkozóról

– Milyen programokba tudott bekacsolódni a találkozón, és hogyan érkeztek Romániából a fiatalok?

– Az erdélyi, bukaresti és jászvásári egyházmegyék, valamint a görögkatolikus egyház tagjaival együtt érkeztünk, mintegy négyszáz fiatallal. Velük jelen voltunk minden központi programon. A mi csoportunknak megszerveztük az anyanyelvi programokat, tartottunk szentmisét, katekéziseket. Emellett sok erdélyi fiatal vett részt a magyar szervezők alkalmain. Jómagam mindkettőbe bekapcsolódtam, mutattam be szentmisét, mondtam homíliát, tartottam katekézist. Korábbi találkozók alapján számoltam az elfáradással, de látva a fiatalok lelkesedését, a sok örömet, az mindenen átsegített.

– A világrendezvények a román és magyar katolikusok találkozásának is alkalmai. Mi a tapasztalata?

– A panamai IVT-n együtt ünnepeltünk, egy csoportot alkottunk. Püspökként egyedül voltam velük. Románul és magyarul is kellett tartanom a katekézist. Tudtunk együtt ünnepelni. Lisszabonban az erdélyi egyházmegyék – főleg a nagyváradi és temesvári egyházmegye – fiataljai felváltva kapcsolódtak be mindkét nemzeti szekcióba. Ez fontos,

nekünk otthon Erdélyben egységet kell alkotni, a fiataloknak meg kell találniuk az utat egymás felé otthon is.

Püspökök az IVT záró szentmiséjén (Lisszabon, 2023. augusztus 6.)
Balról jobbra: Anton Cosa kisinyovi megyéspüspök, Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök, Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Claudiu Lucian Pop kolozsvári görögkatolikus püspök (Fotó: Eugen Ivut/Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye)

A találkozó egyik témája is erre szólítja őket. Kelj fel, és indulj el – a másik felé. Ezt gyakorolták itt is, és otthon is megteszik. Elindultak egymás felé, az anyaországi és határon túli fiatalok, a magyarok és románok. Megélik a hit örömét akkor is, ha nyelvi akadályokba ütköznek. Ezen túl tudják tenni magukat, és a hit gazdagsága, öröme tényleg megtapasztalhatóvá vált már a mi kisebb csoportjainkban, a nagy közös alkalmakon pedig ez tetőzött. Láttuk az Egyház univerzalitását. Ennek része vagyunk, mi is ott vagyunk. Ez fontos élmény.

– Mennyire voltak aktívak a fiatalok az ifjúsági találkozón?

– Jelen voltak a programokon, a szentmiséken, imákon, elmélkedéseken. A központi rendezvényeken nem tudtunk mindig együtt maradni, sokan voltunk. Jó lelkiismerettel mondom, a fiatalok ráéreztek arra, hogy nemcsak turizmus, ami itt történik.

Nemcsak a gyönyörű várost látták, hanem valóban keresték a találkozásokat, kihasználták a lelki megerősödés alkalmait.

A nagyváradi egyházmegye fiataljai Lisszabonban (alsó sorban, balról a harmadik a csoportot vezető Orosz Tibor Roland káplán)

Örülök, hogy az elmúlt évek megpróbáltatásai, a covidjárvány után, a háború fenyegetettsége, veszélye érintettségében, ami a fiatalok életére is kihat, mégis az öröm kirobbanását láttam. Jó volt, hogy ezt az örömet mindenkiben éreztem. Ez engem arra enged következtetni, a fiatalokban ott van az erő, a remény, és figyelnünk kell rájuk, segíteni nekik, hogy megtapasztalják Isten közelségét, és el tudjanak köteleződni a világ építésében. Ahogy fogalmazni szoktam nekik, a szebb és jobb világ építésében. Igen, a fiatalok itt voltak Lisszabonban Ferenc pápa közelségében, a közösségekben, és ahogy már vissza is jeleztek, köszönik a nagy élményt, és várják, hogy közösen megbeszéljük, feldolgozzuk és megéljük a tapasztaltakat.

– Elindulásra, építésre buzdít. Érzékel bizonytalanságot, megtorpanást?

– Az egész világban van visszahúzódás. Az ember leginkább magára figyel, magába zárkózik. Nehéz elindulnia mások felé, nehéz kilépnie a komfortzónájából. A fiatalokat még inkább arra kell buzdítani, ne maradjanak meg saját maguknak, keressék egymást, figyeljenek egymásra. Ennek előfeltétele, hogy magukat fedezzék fel legelőször, és lássák, hogy bennük ott az erő, ott vannak a lehetőségek.

Nagy képesség, hogy tudnak tenni, hogy ez a világ megváltozzon.

Bízom benne, hogy a fiatalok megteszik a lépéseket, ha megtapasztalják részünkről a bizalmat, a segítséget, akkor a jövő, amiről sokszor beszélünk, és ami az ő fejükben is él, jó irányban alakul.

– Mi érintette meg őket, mire figyeltek fel, kapott-e visszajelzést?

– Már a katekéziseken is azt tapasztaltuk, a fiataloknak rengeteg kérdésük van. Nem is tudtunk mindenre válaszolni, holott a katekézisek után is folytatódott a beszélgetés. Vissza-visszatértek egy-egy mondathoz, keresték azok jelentését. Azt gondolom, üzenet számukra, hogy nincsenek magukra hagyva a kérdéseikkel. Fontosnak tartom, hogy a Szentatya egyszerű, érthető tanítással próbálta a fiatalokat vezetni ezen az úton.

Ferenc pápa bátorította őket: Ne féljetek! Ez volt a legtöbbet ismételt kijelentése. Ne féljenek, amikor szembesülnek a világ valóságával.

Isten keresésében, megtapasztalásában és jelenlétében elég erősek ahhoz, hogy továbblépjenek, és a világot jó irányban alakítsák. Nem szabad megállni – ezt hangsúlyozta a Szentatya.

– Hogyan élte meg püspök úr az Egyházhoz tartozást, milyen találkozásai voltak?

– Kivételes találkozások alkalma a világrendezvény. A központi programok előtt mindig van idő beszélgetni. Jó volt újra látni arcokat Panamából, megbeszélni az azóta átélt tapasztalatokat. Jó volt hallani, hogy a nyugat-európai, például a német egyház püspökei hogyan élik meg a mostani, nem könnyű időket.

Egyszerre az egység, a testvériség, összetartozás megtapasztalása fontos ilyenkor, de másrészt azt is megéljük, mennyire sokfélék vagyunk.

Rácsodálkozunk egymásra, ki hogyan küzd a hit megélésében. Időnként eltemetkezünk saját gondjainkba, csaknem hiábavalónak éljük meg próbálkozásainkat, ezért jó megélni a másokkal való találkozásban, hogy mindenütt megvannak a gondok, kihívások, de mindenki próbálja megtalálni az utat, a szükséges eszközöket, hogy az evangélium hirdetése továbbra is az élet reményét vigye az emberekhez, legyen a béke forrása, a kiengesztelődés lehetősége népek és felekezetek között. Jó volt gondolatokat cserélni, egymást bátorítani. Nem vagyunk egyedül. Majd ezt erősítette meg a Szentatyával való találkozás, és főként az, hogy a fiatalok lelkesedéséből mindig tudtunk meríteni.

– Milyen volt kint magyarnak lenni, tapasztalt-e valamilyen óvatosságot velünk szemben?

– Számítottam erre, de nem észleltem semmi ilyet. Nem volt sem elmarasztaló megjegyzés, sem visszahúzódás.

Amikor először beléptem a magyar katekézis termébe, a templomba, rácsodálkoztam, milyen szépen elő van készítve minden. Sokat jelentett, köszönöm a szervezőknek.

Böcskei László misézik a magyar nyelvű katekéziseknek helyet  adó lisszaboni São Jorge de Arroios-templomban

Az odaérkezők érezhették, hogy egy élő Egyház képviseletében vagyunk jelen. Teli élettel, reménnyel, nyitottsággal élhettük meg ezeket a napokat. Azok, akik befogadtak bennünket, ráláthattak a mi életünkre, és megtapasztalhatták nyitottságunkat, hitünket.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye közösségi oldala; Nyitókép – IVT közösségi oldala

Magyar Kurír