A mesterséges megtermékenyítésről

E dráma hatalmas méreteket ölt például a „mesterséges megtermékenyítés” útján, amikor az elkövetők által „számfelettinek” tekintett embriókat megölik. Ilyenkor különösen nem jó a születésszám növelésének érdekében használt eszköz. A jó cél sem szentesíti a rossz eszközt! (vö. Róm 3,8)

II. János Pál pápa az Evangelium vitae kezdetű enciklikájának 14. pontjában felhívja a figyelmet arra, hogy a mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai csak látszólag állnak az élet szolgálatában: valójában kaput nyitnak az élet elleni új támadásoknak.

Fontos tudni, hogy a Pápai Kódexmagyarázó Bizottság 1988-ban pápai jóváhagyással állást foglalt a tekintetben, hogy a „lombikban” lévő emberi embrió megölése is az Egyházi Törvénykönyv 1398. kánonja szerinti, önmagától beálló kiközösítéssel büntetni rendelt magzatelhajtásnak minősül (ld. Acta Apostolicae Sedis 1988. december 12. 1818. oldal).

A Katolikus Egyház Katekizmusa értelmében az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell, az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása súlyos bűn (ld. pl. 2261., 2270-2271., 2274. pont; II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes kezdetű konstitúció 27., 51. pont; Hittani Kongregáció Donum vitae kezdetű instrukció; Evangelium vitae kezdetű enciklika 44., 57-58., 60., 62. pont).

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2003-ban meghozott, Az élet kultúrájáért című bioetikai körlevélben is szerepel, hogy a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni (ld. 60., 264. pont); továbbá: „Emberi embriókat vagy magzatokat kísérlet tárgyául vagy eszközéül használni bűncselekmény emberi méltóságuk ellen.” (uo. 266. pont).

A fentieken túl azt is látni kell, hogy a heterológ „mesterséges megtermékenyítés” ellentmond a házasság egységének, a házastársak hűségének és méltóságának, a szülői hivatásnak és a gyermek jogának, hogy házasságban és házasság által foganjon és szülessen a világra (ld. Donum vitae instrukció).

A homológ in vitro megtermékenyítés is ellenmondásban van a szaporodás méltóságával és a házastársi egyesüléssel, akkor is, ha az emberi embrió halálának elkerülésére mindent megtesznek. Az in vitro fertilizáció esetén ugyanis a fogantatás nem házassági aktus eredménye, hanem technikák által jön létre. Ebben az esetben a gyermek nem úgy fogan a világra, mint a szeretet ajándéka, hanem mint laboratóriumi termék. Az életet sem úgy tekintik már, mint Isten ragyogó ajándékát. Az élet egyszerűen „dologgá válik”, amit „kizárólagos, szabadon uralom alatt tartható és manipulálható tulajdonnak” tekintenek (ld. uo.).

A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban sem megengedett, kivéve azt az esetet, amelyben a technikai segítség nem a házastársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, és segít annak természetes célját elérni (ld. uo.).

Az utódnemzés terén minden orvosi eszköznek és beavatkozásnak az kell, hogy legyen a funkciója, hogy segítse – és sohasem az, hogy helyettesítse – a házastársi szerelem aktusát. Az orvos az emberek és az emberi szaporodás szolgálatában áll: nincsen hatalma rendelkezni felette vagy dönteni róla. Az orvosi beavatkozás akkor tiszteli az emberi méltóságot, ha a házastársi aktus támogatását célozza. Ha az orvosi beavatkozás a házastársi aktust helyettesíti, akkor nem áll a házastársi egyesülés szolgálatában, ahogy az rendjén lenne, hanem kisajátítja magának a szaporodást, és így ellentmond a házastársak és a még meg nem született gyermek méltóságának és elidegeníthetetlen jogainak (ld. uo.).

A házasság ugyanis nem arra jogosítja fel a házastársakat, hogy gyermekük legyen, hanem csak azon természetes aktusok végrehajtására, amelyek önmagukban a szaporodást célozzák. A gyermek utáni vágy a házastársak részéről, bármennyire őszinte és mélységes is, nem teszi jogossá az emberi szülőséggel és az új emberi lény méltóságával ellentétes technikák alkalmazását. A gyermek utáni vágy nem ad semmiféle jogot arra, hogy valakinek gyermeke legyen. A gyermeknek jogai vannak, s mint emberi lény nem akarható úgy, mint valami tárgy. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. Az ember méltósága megköveteli, hogy isteni ajándékként és a házastársi aktus gyümölcseként jöjjön a világra. Ez az aktus sajátosan és specifikusan a házastársak közötti, egyesítő és életet fakasztó szerelemhez tartozik, vagyis természeténél fogva helyettesíthetetlen. Az emberi lény olyan nemzés gyümölcse, amely a házastársi szövetségben egyesített szülőknek nem csak biológiai, hanem lelki egyesüléséhez is kötött. A gyermek nemzésének a kölcsönös ajándékozás (szülei szeretete) gyümölcsének kell lennie; fogantatása és léte nem lehet egy orvosi beavatkozás eredménye, mert ez azt jelentené, hogy egy tudományos technológia tárgyává alacsonyítanák le. A termékenységet nem lehet a férfi és a nő önkényes döntésének alá vetni (ld. uo.).

A gyermektelenség keresztjén hatékonyan segíteni kell, ám a gyermektelenség megszüntetésének őszinte vágya még sem lehet határtalan, azaz nem szabad mindenáron – bármely eszközt, illetve módszert alkalmazva – ennek elérésére törekedni. A felelős szülőség gyakorlása semmiképpen sem történhet a már megfogant élet elpusztításával (ld. pl. ún. „számfölötti” embriók). Mi emberek az élettel nem rendelkezhetünk; az életnek csak gondos sáfárai vagyunk, és nem a szuverén ura; a mi feladatunk, hogy az életet hálával, szeretettel elfogadjuk és megőrizzük (ld. uo., KEK 2258., 2280. pont).

Az emberi élet a fogantatás pillanatától a természetes végéig szent, sérthetetlen, alapvető, örök érték; nem pusztán személyes, hanem közösségi, társadalmi érték is, minden személyi jog forrása és feltétele; az ennek megfelelő, teljes, feltétlen jogi védelmét a világi társadalmakban is biztosítani kell.

Azok a házastársak, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit, azaz azt a technikai segítséget, ami nem a házastársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, segít annak természetes célját elérni, és mégis terméketlenek maradnak, bekapcsolódhatnak – az igaz szeretet oltárán – az elhagyott gyermekek örökbefogadásának és mások javára végzett egyéb nagylelkű segítségnyújtásnak a szolgálatába (ld. KEK 2379. pont).

Végül megemlítendő: a Donum vitae instrukció is rögzíti, hogy ámbár az in vitro fertilizáció által történő emberi foganás módját és jellegét nem lehet helyeselni, minden gyermeket, aki a világra jön, az isteni jóság ajándékának kell tekinteni, és szeretettel kell felnevelni.