Mi csak a téglát hordjuk, a Jóistent hagyjuk építkezni – Harmincéves a szombathelyi Martineum

– Alapításának harmincadik évfordulóját ünnepli a Martineum Felnőttképző Akadémia. Minek köszönhető ez, miközben a mintát adó osztrák Bildungshaus bezárt?

– Úgy tapasztalom, az emberekben nagyon is megvan az igény arra, hogy keressék az élet értelmét, a közösséget. Különösen most, a pandémia idején megélt elszigeteltség után. Ha tudunk olyan közeget nyújtani, ahol az emberek jól érzik magukat, és választ kapnak az őket feszítő kérdésekre, akkor részt fognak venni programjainkon. Meggyőződésem, hogy a katolikus felnőttképzésnek van jövője Magyarországon. Amire igény mutatkozik, arra megszervezzük a programot. Figyeljük a visszajelzéseket, és a tapasztalt érdeklődés nyomán haladunk. A harminc év alatt kialakult az intézmény hírneve, ismernek és keresnek minket. 

– Hogyan határozza meg az intézmény küldetését?

– Mára leginkább a Szombathelyi Egyházmegye lelkigyakorlatos központja vagyunk. Mindenféle lelkigyakorlatnak helyet adunk, és az Egyház belső képzései is hangsúlyosan szerepelnek kínálatunkban. Nálunk szervezzük meg például az akolitusok, sekrestyések képzését, de a papi rekollekciók helyszíne is mi vagyunk. A Martineum küldetése ma is a lelki-szellemi-kulturális megújulás, a közösségépítés segítése. Fontos számunkra a társadalomra való nyitottság, és hangsúlyosan hordozni akarjuk a világnézeti elkötelezettségünket.

– Hogyan jött létre az intézmény?

– A sarutlan karmeliták egykori kolostorának épülete a ’80-as évek második felében kerülhetett az egyházmegye tulajdonába. Már ebben az időben jelentős közösségi élet volt a Szent Kereszt Lelkészségen, aminek motorja Horváth József (Oké) atya volt. Itt kezdődött el a laikus hitoktatók képzése, egyházmegyei teológiai tanfolyam keretében. Megszületett a döntés a ház bevonásáról a pasztorációba, és megkezdődött az infrastruktúra kiépítése. Külföldi egyházi támogatással és számos magánszemély adományával akkor egy modern épület jött létre előadótermekkel, szálláshellyel. 1992-ben elsőként az országban a Martineum lett a szó klasszikus értelmében katolikus felnőttképző intézmény.

– Mit emel ki ebből a harminc évből?

– Mérföldkő volt például az egyházmegyei zsinat megszervezése. Sikeres volt a fiataloknak szervezett, az Egyház társadalmi tanítását feldolgozó hétvégesorozat. A kilencvenes években kezdtünk el ikonfestő tanfolyamokat szervezni, azóta több műhely nőtte ki magát, s az ikonfestők országosan erős közösséget alkotnak. Nagy értéknek tekintem, hogy kialakult az ikonfestés kultúrája Magyarországon.

– Mik a Martineum adottságai?

– Az egyházmegye számára kiváló lehetőség, hogy lelkigyakorlatos házzal rendelkezik. Az alsó szinten levő konferenciateremben a galériával együtt közel kétszázan férnek el. Négy szemináriumi terem, étterem és nyolc szoba található még a földszinten. Az egy-, két- és háromágyas fürdővel ellátott szobák többsége az emeletre került. 2012-ben állami támogatásból el tudtuk kezdeni a ház korszerűsítését. 2013-ban, egy újabb támogatásnak köszönhetően a fürdőszobákat tudtuk modernizálni. Most készült el intézményünk legújabb beruházása, a lift, melynek segítségével akadálymentesen elérhetők az emeleten lévő szobák. Az átadást a jubileumon ünnepeljük. Folyamatosan igyekszünk korszerűsíteni, de mindenben a minimalizmusra törekszünk. Vallom, hogy meg kell maradnunk szerénynek, nem szeretem a hivalkodást.

– Mi ma a legnagyobb kihívás Önök előtt?

– Ma az érdeklődés fenntartása a legnehezebb feladat: mindig kell valami új. Másrészt önfenntartónak kell lennünk, ugyanakkor a programjainkat megfizethető áron kell nyújtanunk. Fenntarthatóság és elérhetőség – a két szempont, ami között egyensúlyozva kell haladnunk. Ezért munkatársaink folyamatosan keresik a pályázati lehetőségeket, hogy ezek révén kedvezőbbé tegyük a részvétel költségeit. Feladatunk, hogy mindig észrevegyük, hol adódnak új dolgok és kihívások. Szeretnénk hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy az életük különböző területein tájékozódást, tájékoztatást kapjanak. Fontosak számunkra az együttműködések is, jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával közösen tervezzük elindítani Szombathelyen az organikus pedagógiai képzést. Törekszünk a színes programkínálatra. Fogadjuk plébániák megkereséseit, megszervezzük számukra az igényelt képzést. Mindig nyújtunk az ünnepekhez kapcsolódó lelki előkészületi alkalmakat. Sok a családokat erősítő programunk, figyelünk a speciális élethelyzetben lévők lelkigondozására. Szívesen csatlakozunk új kezdeményezésekhez.

– Hogyan látja a jövőjüket?

– Nem szeretek panaszkodni. Ha mindent megteszünk, hogy működjön, akkor nem kell félni a jövőtől. A Gondviselő azért gondviselő, mert majd gondunkat viseli, nem szabad aggódni. Biztos hátteret ad a működéshez, hogy sok munkatársunk húsz-harminc éve nálunk dolgozik. Fontos intézménye vagyunk az egyházmegyének, szeretnek minket, látják a munkánk értelmét, ezért gondjuk van ránk. Takarékosak vagyunk, szerényen élünk. Mint vezető ragaszkodom a visszafogottsághoz. Ugyanakkor tudom, lépnünk kell az energiafüggetlenség irányába. Kicsi, de biztos lépéseket teszünk. A téglát hordjuk, a Jóistent hagyjuk építkezni.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita; archív képek a Martineumról: Lambert Attila

Magyar Kurír