Mi voltunk a „látható” Egyház – A Katolikus Karitász járványidőszakban végzett munkájáról

Több mint két hónappal ezelőtt még a szerkesztőségből kerestem meg Écsy Gábor atyát, a Katolikus Karitász országos igazgatóját és Zagyva Richárd igazgatóhelyettest, hogy a Magyar Tudományos Akadémián március 24-én tartandó nemzetközi karitászkonferenciáról beszélgessünk. Az eseményre azonban a kihirdetett veszélyhelyzet miatt nem került sor. Most, hogy kezd visszatérni az életünk a régi kerékvágásába, arra kértem őket, hogy meséljenek a járványidőszakban végzett munkájukról, a tapasztalataikról és a jövőbeli terveikről. Ezúttal már személyesen találkozhattunk. Écsy Gábor atya az elmúlt néhány hónap történéseiről adott tájékoztatást.

– Az Akadémiára tervezett konferencia a veszélyhelyzet kihirdetése miatt elmaradt. Éppen nagyböjt előtt álltunk, amikor a karitász hagyományosan adománygyűjtést hirdet. Meghiúsult ez az akció? 

– A karitászkonferenciára a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan neves külföldi előadók részvételével került volna sor. Bízom abban, hogy egy későbbi időpontban megrendezhetjük. A templomokban meghirdetett nagyböjti adománygyűjtést a járvány ellehetetlenítette, nem sikerült befejeznünk, így idén csak szerény eredményeket könyvelhettünk el. A pandémia azonban sokkal több munkát adott nekünk, mint amennyit „békeidőben” végzünk.

– Több vagy más jellegű munkát igényelt ez az időszak? 

– Új kihívásokkal szembesültünk. Olyanokkal, amilyenekkel sem a karitász, sem más segélyszervezet nem találkozott még. Nem voltunk felkészülve ezekre sem eszközökkel, sem mentálisan. Nem volt elegendő ismeretünk arról, mit kell tennünk ebben a helyzetben, ezért teljesen ráhagyatkoztunk az állami utasításokra. A Karitatív Tanácson belül összefogás alakult ki az országban működő hat legnagyobb karitatív szervezet között. A védőeszközök és az adományok elosztása összehangoltan zajlott. Így tudtuk ellátni a váratlan feladatokat is. Nagyon sok egyházi, alapítványi és civil szervezetnek, intézménynek segítettünk. Eljuttattuk hozzájuk az adományokat, főként fertőtlenítőszereket, gumikesztyűket, szájmaszkokat, de kaptunk vitaminokat és nagy mennyiségben Béres cseppet is. Nem csak az adományok célba juttatásával foglalkoztunk, hanem mi is vásároltunk, amire szükség volt. Nagyon jelentős összegeket költöttünk el erre. 

– Mi volt a legnehezebb az elmúlt időszak feladatai között? 

– A beszerzés nagyon nagy kihívás jelentett, hiszen például gumikesztyűre még soha nem volt szükség ilyen mennyiségben. Mostanában egy közepes méretű intézményben naponta akár több száz pár is elfogyhat, hiszen mindenkinek törekednie kell a fertőzés megelőzésére. A különféle védőfelszerelések, az érintésmentes lázmérők beszerzése is rengeteg erőfeszítést igényelt. A járvány elején szájmaszkot is alig kaptunk, ha pedig sikerült találnunk, csak elképzelhetetlenül magas áron lehetett megvásárolni. Utóbb a nemzetközi kapcsolatainkat mozgósítva tudtuk megoldani ezeket a gondokat, például egy olyan külföldi cég bevonásával, amelynek kínai partnere van. Nagy segítséget jelentett, hogy az állam nem vetett ki vámot és áfát ezekre a termékekre.

– Említette, hogy sok adományt kaptak. Főként magánszemélyektől vagy inkább nagyvállalatoktól?

– Nagyobb cégektől is érkeztek felajánlások. Volt, hogy tíz- vagy százezer maszk érkezett, amelyeket a segélyszervezetek között osztottak szét. Ezek célba juttatásához futárszolgálatok is felajánlották a segítségüket, és volt olyan autókereskedő, aki gépkocsikat bocsátott a rendelkezésünkre a szállításhoz. Nagyon jóleső gesztusok voltak ezek, és nem mellesleg megkönnyítették a munkánkat.

– Gondolom, erre szükség is volt, hiszen a karitász önkénteseinek egy része bizonyára a veszélyeztetett korosztályba tartozik, rájuk különösen vigyázni kell.

– Valóban, önkénteseink egy részének a koránál fogva korlátozott volt a mozgástere. De a fiatalok esetében is hangsúlyoztuk, hogy ne csak a segítőmunkára koncentráljanak, hanem az egészségük megőrzésére is.

– A karanténidőszak alatt, úgy tudom, Győrben volt egy szokatlan segélyakciójuk is.

– Igen, a Hungária Nagycirkusz esete. Ez is megmutatta, milyen nehéz helyzetbe kerülhettek emberek a járvány miatt. A cirkusz minden felszerelésével együtt megérkezett Győrbe, felállították a sátrukat, de a veszélyhelyzet miatt az előadások elmaradtak, így bevételek híján teljesen ellehetetlenült a helyzetük. A társulat tagjai között sok a külföldi, ők a határok lezárása miatt már nem tudtak hazamenni. Nekik és a cirkuszi állatoknak is segítségre volt szükségük, ellátásra szorultak, így támogattuk a dolgozókat, és az állatoknak is vittünk ennivalót.

– A Katolikus Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata a függőségtől szenvedőkkel foglalkozik. Számos szakember figyelmeztetett arra, hogy a karantén ideje alatt növekedhet az alkoholfogyasztás, és könnyebben kialakulhat a játékfüggőség is. Mit tapasztaltak a szenvedélybetegekkel foglalkozó munkatársaik? 

– Sajnos valóban megvolt az esély arra, hogy a kényszerű összezártság miatt konfliktusok alakuljanak ki a családokban és a kapcsolatokban, gondot okozzon a túlzásba vitt alkoholfogyasztás, illetve növekedjen azoknak a száma, akik nem tudnak szabadulni a játékszenvedélytől. A RÉV online tartotta a kapcsolatot azokkal, akik már korábban hozzájuk fordultak segítségért. Sok volt az új érdeklődő, és segítséget kérő megkeresések is érkeztek, de ők tartósan nem maradtak kapcsolatban velünk. Ez azért jelent gondot, mert az egyszeri tanácsadás ezekben az esetekben nem segít. Egy hosszabb folyamat során lépésről lépésre kell haladni ahhoz, hogy a szenvedélybeteg a rendszeres segítségnyújtással megtámogatva ki tudjon lábalni a bajból.

– A vidéken élő rászorulókat minden évben vetőmaggal és palántákkal szokták segíteni. Idén is meg tudták oldani ezt?

– A vetőmagosztás szerencsére még a járvány előtt megtörtént, így a rászorulók a kiskertekben időben el tudták vetni a magokat. A járvány ideje alatt több helyről kaptunk palántákat, ezekből csak az egri karitász több tízezret osztott szét. Vidéken nagyon nagy örömöt szereztünk ezzel az embereknek, hiszen ott értenek a kerti munkákhoz, és szívesen foglalkoznak növénytermesztéssel.

– Évek óta működik a karitász orvosmissziója. Gondolom, sem Kárpátaljára, sem Erdélybe, sem a Délvidékre nem jutottak most el.

– Egész évre megterveztük az útjainkat, de ezek a határok lezárása miatt most természetesen elmaradtak. Nem tudtuk felkeresni a településeket, és elvégezni a szükséges szűrővizsgálatokat. A legtöbb helyre visszajárunk, és a szakemberek beszámolói örömmel töltenek el bennünket. Látjuk, hogy van értelme a munkának, hiszen az orvosmisszió tagjai sok esetben tapasztalják, hogy javul a pácienseik állapota. Fontos, hogy időről időre visszatérjenek a településekre, és nyomon kövessék az ott élők egészségének alakulását, mert sok esetben új szemüvegre vagy a járást, a mozgást segítő eszközökre van szükség. Ez a munka most a járvány miatt megszakadt, de júniusban már mehetünk Szerbiába, a Délvidéken folytathatjuk a megkezdett munkánkat. Reméljük, hamarosan Kárpátaljára és Erdélybe is eljutunk. Gondolkodtunk azon, hogy a kényszerű távollétünk ideje alatt hogyan tudnánk segíteni a határon túl élőket. Így találtuk ki a babacsomagot, amellyel azokat az édesanyákat támogatjuk, akik az elcsatolt területeken nevelik a kisgyermeküket vagy gyermekáldás előtt állnak. Terveink szerint ez nem egy egyszeri juttatás lesz, folyamatosan szeretnénk segíteni a gyermeket vállaló kismamákat. Kárpátaljára és a Délvidékre, valamint Gyimesbe viszünk, illetve küldünk babacsomagokat. 

– Gondolom, mindenhol örömmel fogadták a segítséget, és ez a munkatársaknak is erőt adott. 

– Az életünk és a munkánk jelentősen megváltozott az elmúlt időszakban. Más feladatokat láttunk el, mint korábban, más módszerekkel, részben más kapcsolatokon keresztül. Azt gondolom, a járványhelyzet után az élet nem ott fog folytatódni, ahol megszakadt. Az elmúlt két hónapban a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezeteként mi jelentünk meg az emberek számára úgy, mint a látható Egyház. Hiszen nem lehetett nyilvános szentmiséket tartani, a szentségeket kiszolgáltatni, elmaradtak a keresztelők, az esküvők is. Mi voltunk az Egyház kinyújtott keze, amely elért az emberekhez. Ez a szolgálat persze sokkal több feladatot jelentett számunkra, mint korábban, de örömet is. A hívek, a rászorulók csak így találkozhattak személyesen az Egyházzal. És éreztük, milyen hálásak a gondoskodásunkért.

– Az utóbbi időben enyhültek a korlátozások, jelentősen lassult a járvány terjedése. Milyen feladataik vannak ebben az új helyzetben? 

– Az egyházi, illetve civil fenntartású idősotthonok és szociális otthonok gyakran fordulnak hozzánk kérésekkel. Nagy kihívást jelent számukra a fertőtlenítőszerek, gumikesztyűk, tisztítószerek, szájmaszkok beszerzése, hiszen mindenből a sokszorosa fogy most náluk, mint máskor. Mi ezt részben a püspöki konferencia által biztosított katasztrófaalapból, részben pedig adományokból és a megtakarításainkból tudjuk biztosítani számukra. A karanténidőszak alatt megtanultuk, hogy nem csak az anyagiakat kell tartalékolni, hanem az eszközöket is. A járvány hazai megjelenésekor hiába állt rendelkezésünkre megfelelő anyagi fedezet, gyakran előfordult, hogy nem tudtuk beszerezni a szükséges eszközöket, mert Európa-szerte hiány volt azokból az árucikkekből, amelyekre a járvány megfékezéséhez szükség volt.

 *

Az előttünk álló időszak terveiről Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese adott áttekintést:

– Hosszú távú segítséget szeretnénk nyújtani hátrányos helyzetű embereknek, településeknek, térségeknek. Törekszünk arra, hogy lehetőleg olyan támogatást adjunk a családoknak, amely aktivitásra, együttműködésre ösztönzi őket. Így jöhet létre az a változást előidéző segítségnyújtás, amelynek során ránk és rájuk is szükség van. Ezeket nevezzük hosszú távú felzárkóztató programoknak. Reményeink szerint ezek a lehetőségek megváltoztathatják egy-egy család vagy akár egy egész település életét, szociális helyzetét. A karitász ezért indította útjára a vetőmag- és a palántaprogramját, de adtunk már élő állatokat is családoknak. A Szép otthon program keretében a lakásokat a lakók újítják fel a karitász segítségével. Fontosnak tartjuk, hogy a családtagok maguk is részt vegyenek a munkákban. Nagyon örülünk annak, hogy A fogantatástól a foglalkoztatásig elnevezésű állami felzárkóztatási stratégiához csatlakoztak a nagy karitatív szervezetek. Ennek a programnak a keretében háromszáz különösen hátrányos helyzetű település felzárkóztatása a cél.

Az emberi életet a fogantatástól segíteni szeretnénk, hogy a felcseperedő gyermekek ne szenvedjék el a felnőtté válásuk során azokat a szociális hátrányokat, amelyeket a segítségünk nélkül valószínűleg nem kerülhetnének el. Az Ormánság Sellyei járásában 38 településen végez felzárkóztató tevékenységet a karitász. Ezeken a településeken rendszeres közösségfejlesztő és gyermekprogramokat nyújtunk az ott élőknek, és több helyen úgynevezett Jelenlét Pontot működtetünk, ahol ügyfélszolgálat és krízistanácsadó segítségét vehetik igénybe a rászorulók.  A szülőknek háztartásvezetési ismereteket tanítunk, oktatjuk őket a gyermeknevelésre, a kevéske pénz okos beosztására is. Emellett szoros kapcsolatot tartunk a helyi polgármesterrel, orvossal, védőnővel, plébánossal, lelkésszel. 

A Katolikus Karitász egyházi szervezetként fontosnak tartja, hogy szeretetszolgálati jellegű tevékenységét professzionális szociális munka keretében lássa el. 

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 7-i számában jelent meg.