Michael Wallace Banach nuncius Pócspetriben: A szabadság győzelme a hétköznapi emberek hitén múlik

A pápai nunciust Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogadta. Az ünnepi alkalmon részt vett Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Szenes István, Pócspetri plébánosa, a 93 éves Pásztor Károly, a település nyugalmazott plébánosa, más meghívott lelkipásztorok, valamint a közélet képviselői, többek között Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, Simon Miklós országgyűlési képviselő, Kiss András, a Szabolcs-Szatmár Bereg Vármegyei Közgyűlés tagja, Tamás György, Pócspetri polgármestere, Bíró Lajos Munkácsi-díjas szobrászművész, a golgotai szoborcsoport és a golgotai keresztek domborműveinek alkotója, Pallai Róbert festőművész, a Szent Janka oltárkép készítője, Rubóczky Béla festő-restaurátor, aki a Mária-szobrot restaurálta.

1948. június 3-a örökre beíródott nemcsak Pócspetri életébe, de a magyar történelembe is. Az összefogásáról, hitéről, kitartásáról ismert Pócspetri nagy árat fizetett azért, hogy kiállt a római katolikus iskolájának államosítása ellen. A település a kommunista egyházüldözés szimbolikus helyszíne lett. Az iskola államosítása elleni tiltakozás közben egy rendőr meghalt, és az esetet gyilkosságnak minősítették. A falut megbélyegezték, Asztalos János plébánost halálra, másodfokon életfogytiglan börtönre ítélték, a fiatal Királyfalvi Miklós jegyzőt nyolc napon belül kivégezték, és több lakost bebörtönöztek. Ettől kezdve a megbélyegzett település mély hallgatásba, saját fájdalmába burkolózott.

Pócspetri a meghurcoltatásokra mégis szeretettel válaszolt – ezt az is bizonyítja, hogy az eltelt évtizedekben nyolc papot adott az Egyháznak. A település lakosai küldetésüknek érzik, hogy minden évben február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján együtt idézzék fel az 1948-as eseményeket. Tekintetükben már nem szégyenkezéssel, hanem az igazság melletti bátor kiállás büszkeségével és a szeretet példájával állnak a fiatal generáció előtt.

A történelmi emlékhellyé nyilvánított településen az életáldozat bemutatását szolgálja mostantól Magyarország első Szent Janka (Gianna) Beretta Molla tiszteletére készült, ruhaereklyés mellékoltára a Szent Kereszt felmagasztalása templomban, illetve a templom mellett emelt golgotai szoborcsoport is.

A szentmise előtt Tamás György, Pócspetri polgármestere a település nevében köszöntötte a megjelenteket. A polgármester hangsúlyozta: Pócspetri nem felejti el az 1948. június 3-án történteket, amikor az elődök tanúságot téve a hősies bátorságukról kiálltak keresztény hitük, az igazság, az egyházi iskola mellett, és életüket adták a jövő nemzedékéért. Nem állhatnánk ma itt, ha ők akkor nem adtak volna fel mindent. Felelősségünk, hogy évről-évre a megemlékezés példájával álljunk utódaink előtt – fogalmazott.

Michael Wallace Banach apostoli nuncius homíliájában Ferenc pápa apostoli áldását és a Szentatya üzenetét is közvetítette Pócspetri lakosainak, majd a felolvasott szentírási szakaszokról (Iz 58,8b–14; Lk 5,27–32) elmélkedett.

Az alábbiakban az apostoli nuncius homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvérek Krisztusban!

1. Bevezetés. Valóban nagy öröm számomra, hogy itt lehetek veletek, hogy együtt ünnepelhessük a szentmisét, melyet a kommunizmus áldozataiért mutatunk be. Köszönöm Excellenciás Palánki Ferenc püspök úrnak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspökének, Szenes István plébános úrnak, az önök plébánosának, valamint a civil hatóságoknak: Tamás György polgármester úrnak, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő úrnak és Kiss András úrnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés képviselőjének a szíves meghívást, hogy önökkel lehessek. Örömömre szolgál, hogy távollétében is köszönthetem Excellenciás Veres András győri megyéspüspök urat, mint ennek a falunak szülöttjét.

Mint már tudják, én vagyok az apostoli nuncius, a pápa személyes képviselője Magyarországon. Ma Ferenc pápa nagyköveteként jövök önökhöz. Tavaly novemberben volt alkalmam találkozni Ferenc pápával a Vatikánban, és

arra kért, hogy két üzenetet vigyek a magyaroknak. Az első: Isten szeret benneteket! A második: Ferenc pápa is szeret benneteket – benneteket, pócspetri híveket!

Isten meg akarja mutatni nektek szeretetét és irgalmát! Egyszerű üzenet, de micsoda üzenet!

Ferenc pápa biztosít titeket lelki és atyai közelségéről, valamint imáiról, különösen a békéért. Szeretné, ha tudnátok, hogy Isten szeret benneteket, és meg akarja mutatni nektek megbocsátását és irgalmát. És a Szentatya azt is szeretné, ha növekednétek a hitben, az Isten szeretetébe és irgalmába vetett hitben, valamint katolikus hitetekben. A pápa azt kívánja mindannyiótoknak, hogy mindig Isten jelenlétének és szeretetének örömteli jelei legyetek, és apostoli áldását küldi nektek.

2. Nagyböjti út. Néhány napja már elkezdtük a nagyböjtöt, és ma vigasztalást találhatunk abban, hogy Jézus maga mondja a mai evangéliumban: „nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek” (Lk 5,32).

Ha azt akarjuk, hogy Jézus értünk jöjjön, akkor a bűnösök közé kell sorolnunk magunkat. Ha azt akarjuk, hogy Jézus gondoskodjon rólunk, fel kell ismernünk, hogy betegek vagyunk, hogy orvosra van szükségünk.

Ez egy kissé nehéz követelmény: nem könnyű bűnösök közé sorolni magunkat, és nem is szívesen tesszük, mert az a benyomásunk, hogy mi nem vagyunk bűnösök. Nyugalmat akarunk magunknak, nem akarunk azok közé tartozni, akiknek bűnbánatra van szükségük, nem akarjuk mások bűneinek terhét hordozni.

3. Levi/Máté alakja. Ezután találkozunk Lévivel, Mátéval, egy vámszedővel. Fontos megjegyezni, hogy az ókori Római Birodalomban mindenféle adó létezett. Az emberek gyűlölete az adószedők iránt több volt, mint pénzügyi kérdés. A zsidók úgy hitték, hogy az ő Istenük az egyetlen törvényes királyuk. Ezért Lévi számkivetettnek számított: szerette a pénzt, és a „keresete” nagy volt.

Ebben az összefüggésben Jézus Lévit nemcsak a szó szokásos fizikai értelmében látta, hanem különösen az emberek iránti irgalmas megértésével. Az, hogy Jézus meghívta Lévit, hogy kövesse őt, azt jelentette, hogy az ő életének mintáját utánozza, nem pedig azt, hogy egyszerűen csak mögötte járjon. Amikor Lévi meghallotta Jézus hívását, mindent mérlegre tett – az anyagi veszteségeit a lehetséges szellemi nyereséggel szemben -, és határozottan Jézus mellett döntött. Talán ez is része volt annak a jóságnak, amelyet Jézus látott benne.

Nemcsak azt látta Léviben, vagyis Mátéban, aki akkor volt, hanem azt is, akivé válhat. Szerencsére Jézus mindannyiunkkal ezt teszi.

Annak gyümölcsei, hogy Lévi, Máté elfogadta Jézus meghívását, rendkívüliek voltak. Máté és az ő evangéliuma nélkül olyan emlékezetes bibliai történetekről maradnánk le, mint a három bölcs látogatása, a betlehemi csillag, az egyiptomi menekülés, a szent ártatlanok lemészárlása. Nem ismernénk a hegyi beszéd számos részét. Nem ismernénk Jézus különleges nevét: Emmanuel, vagyis velünk az Isten. Lévi, Máté akkor is tudta, hogy Isten velünk van, amikor hallotta, hogy Jézus ezt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek”.

Lévi, Máté tudta, hogy Isten nem csak rövid ideig, hanem örökké velünk lesz, ezért evangéliumát azzal zárta, hogy Jézus ezt mondta: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20).

Jézus Lévihez intézett meghívása mindannyiunknak szól, hogy kövessük őt. Mire várunk? Ahhoz, hogy Jézust követni tudjuk, be kell ismernünk bűnösségünket. És be kell vallanunk, hogy képtelenek vagyunk egyedül kijönni bűnösségünkből, és be kell ismernünk, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára.

4. A pócspetri tanúságtevők. Elismerve, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára. Ahogyan számos olyan férfi és nő is, akik közvetlenül szembeszálltak a kommunizmus gonoszságával, akik kitartottak a sötét időkben, és akik megértették, hogy

a szabadság győzelme a hétköznapi emberek rendkívüli bátorságán és hitén múlik, melyről tanúságot tett Mindszenty József bíboros is.

Itt, Pócspetriben gondolok Asztalos János plébános úrra, Királyfalvi Miklósra – akinek nevét az önök iskolája is viseli – Som Istvánra, Kremper Ferencre, Vitéz Gáborra. És nem feledkezhetünk meg mindazok bátorságáról sem, akik szenvedtek és meghaltak a kommunizmus és más, az emberi szabadság eltiprására törekvő ideológiák elleni – csendes és drámai – ellenállásban. Ha elismerjük, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó erejére, akkor az emberi szabadságért élünk és dolgozunk.

Az önök falujában járva eszembe jut Alfred Delp jezsuita atya tanúságtétele, aki 1945. február 2-án Münchenben a nácik kezétől halt meg. XVI. Benedek pápa, akinek első plébánosi megbízatása éppen azon a plébánián volt, ahol Delp atya élt, a következő gondolatokat fogalmazta meg vele kapcsolatban: Delp atyát ugyan testben megölhették az akkori hóhérok, ahogyan a kezét is megkötözhették, de Isten Igéje nincs megkötözve, és újra és újra szól hozzánk éppen a vértanúk tanúságtételén keresztül.

Segítsen bennünket az Úr, hogy a mi időnkben és a tőlünk elvárt módon ismét Jézus Krisztus tanúi lehessünk. Elismerni, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára, élni és dolgozni az emberi szabadságért, azt jelenti, hogy ma újra Jézus Krisztus tanúi vagyunk.

5. Befejezés. Lévi, Máté határozottan Jézus Krisztus mellett döntött. Válasszuk mi is Jézus Krisztust. Lévi, Máté elismerte, hogy feltétlenül szüksége van Isten Jézus Krisztusban rejlő megváltó hatalmára. Ismerjük el mi is, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő üdvözítő hatalmára.

A pócspetri falu tanúságtételein felbuzdulva egyesítsük erőinket a közjó szolgálatában, hogy megvédjük és előmozdítsuk az emberi jogokat és azokat az alapvető értékeket, amelyek nélkül egyetlen társadalom sem élhet, hogy olyan férfiak és nők új nemzedékét hozzuk létre, akik képesek felelősségteljesen élni szabadságukkal, tudatában annak, hogy tetteikért el kell majd számolniuk testvéreik és Isten előtt.

Így legyen! Ámen!

*

A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök köszönetet mondott Michael Wallace Banach apostoli nunciusnak, hogy ellátogatott az egyházmegyébe és együtt imádkozott, ünnepelt a hívekkel, majd megköszönte tanítását.

Palánki Ferenc püspök így fogalmazott: Jézus rátekintett Lévire és Máté lett belőle, amely név azt jelenti: Isten ajándéka. Köszönjük, hogy nemcsak Ferenc pápa képviseletében és szemével, hanem Jézus szemével is tekint ránk és tanított bennünket, hogy ezzel mi is ajándékká válhassunk a ránk bízottak számára.

Ez az ünnep fájdalmas, de a szeretet mindig fájdalommal is jár. Ma, a szeretetet, az áldozatot ünnepeljük

– fogalmazott a megyéspüspök, majd a megjelent vendégekhez, hívekhez fordult: Emlékezzünk erre a szeretetre, erősödjünk meg ebben, hogy másokért mi is képesek legyünk áldozatot hozni és tudjunk ajándékká válni.

A szentmise után az ünnepi megemlékezés következett. Beszédet mondott: Kiss András a Szabolcs-Szatmár Bereg Vármegyei Közgyűlés tagja, Simon Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, és Soltész Miklós államtitkár.

A golgotai szoborcsoport Magyarország Kormányának köszönhetően valósult meg. A Golgotát, a keresztút 14. állomását, az elmúlt évben áldotta meg Palánki Ferenc megyéspüspök. Idén öt stációval bővült a – Jézus Krisztus szenvedéstörténetét bemutató, valamint a Pócspetriben történt 1948-as eseményekre emlékeztető – keresztút, amely további állomásainak elkészítése folyamatban van. A keresztút domborművei Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját dicsérik.

A Golgota előtt elhelyezett márványtáblán Asztalos János elítélt plébános szavait olvashatjuk: „Krisztus képe jelenik meg előttem, aki kereszthalálával meghozta az emberiségnek a megváltást. (…)

A mi kálváriajárásunk, amibe most részünk van, remélni engedi azt, hogy ez sem fog eredménytelenül eltűnni, hanem ennek az áldozatnak is meglesz a magyar nép számára a gyümölcse, amit abban szeretnénk látni, hogy nem hiába szenvedtünk, hanem teremje meg azt a gyümölcsöt, ami ennek a sokat szenvedett magyar nemzetnek a vágya…!

Asztalos János Pócspetri elítélt plébánosa – Az utolsó szó jogán, 1948.”

A megemlékezés során a pápai nuncius személyesen is üdvözölte a híveket, kezet fogott velük és megáldotta őket. Találkozott Lukács Krisztinával, a nyíregyházi székhelyű Magyarországi Billings Központ vezetőjével is, aki élve a lehetőséggel néhány mondatban bemutatta Szent II. János Pál pápa életigenlő tanításának nyomán folyó tevékenységüket. A Billings központ imahátterét adó Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség Szent Janka Imaköre kezdeményezésére készítették el a templomban a Szent Janka-mellékoltárt.

A megemlékezés koszorúzással zárult. A pócspetri polgármesteri hivatal előtt a történelmi emlékhelyet jelző táblánál az emlékezés virágait helyezte el az Egyház nevében Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa és Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke. A kormány nevében koszorúzott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Koszorút helyeztek el a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye és a térség nevében jelen lévő képviselők, a Királyfalví Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda vezetősége, az áldozatok hozzátartozói, köztük a hosszú évekre börtönbüntetésre ítélt Vitéz Gábor leánya.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Videó: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír