Miért a hittan? – Udvardy György érsek érvei

A következő napokban sok szülő fog meghatározó döntést hozni gyermeke jövőjével kapcsolatban azzal, hogy iskolát választ számára. Ugyanígy jelentős kérdés a felekezeti hittanoktatás lehetősége. Ez a folyamat mindenki számára sok fejtörést okoz, ám tudnunk kell, hogy ezen döntések hosszú távon, akár egy életre szólóan meghatározzák gyermekeink jövőjét.

A Veszprémi Főegyházmegye célja, hogy a plébániákon zajló lelkipásztori szolgálat és közösségi élet mellett biztosítsa az egyházmegye területén élő családok részére, hogy gyermekeik – elérhető távolságban – katolikus nevelési intézményekben tanulhassanak. Arra törekszünk, hogy az ez irányban folyamatosan megfogalmazódó igényt a köznevelés minden szintjén kielégítsük. Fontos cél az, hogy igényes szellemi munkával párosulva a hitünk személyessé és életadóvá váljon a jövő nemzedék számára. A gyermekeket megtanítjuk arra, hogy a teremtett világunk ajándék, melyet mindenkor bölcsen, okosan kell művelnünk, őriznünk és gazdagítanunk. Az ember természetes igénye egy olyan közösséghez való tartozás, ahol kibontakozhat, fejlődhet és boldogan élhet. Az egyházi iskola lehetővé teszi, hogy a gyermekeink egy olyan csapatban nevelkedjenek, amelyben megtapasztalhatják az építő együttlét élményét, az egységet, a kölcsönös tiszteletet és a személyes felelősségvállalás fontosságát. Intézményeinkben ez a közösség olyan erőforrás és megtartó erő, melyet a gyermek, a szülő és a nevelő együttesen formál az evangélium szerint.

Veszprémi érsekként rajtam van az a felelősség, hogy az egyházmegyében minden katolikus és nem katolikus szülő számára biztosítsam az egyházi oktatás lehetőségét. Örömmel kínáljuk fel több száz éves tapasztalatunkat, lehetőségeinket azon iskoláink közösségében, amelyek hosszú évek óta a főegyházmegyénk fenntartásában működnek, évről évre kiválóbb eredmények mellett. Célunk, hogy ezen egyházi intézményeink számát növeljük a keresztény értékekre építő oktatást újabb óvodákra, iskolákra kiterjesztve.

A hétköznapokban is segítséget adunk a szülőknek gyermekeik vallásos nevelésével kapcsolatban, bátorítást és támogatást nyújtva. Katolikus iskolába olyan szülők is jelentkezhetnek gyermekükkel, akik nem vallásosak, vagy nem gyakorolják hitüket. A vallási élet tekintetében is nagyon fontosnak tartjuk a személyes szabadságot. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy folyamatos és dinamikusan meghívó közegként vagyunk jelen intézményeinkben, miközben teljességgel elfogadjuk diákjaink vallással kapcsolatos magatartását, amennyiben az iskola rendjét, értékrendjét ez nem sérti.

Gondolnunk kell ma azokra az európai társadalmi-kulturális folyamatokra is, amelyek jogosan aggodalommal tölthetik el a jövőt felelősséggel szemlélő szülőket. Mi ebben is segítséget nyújtunk biztos, törvény által is garantált hátteret nyújtva gyermekeik neveléséhez. Szeretnénk olyan nyugodt, szép jövőt adni a felnövekvő nemzedéknek, amely biztonságos alapot adva óv meg mindenféle napi aktuális vitától, atrocitástól, ideológiai küzdelemtől. Célunk, hogy gyermekeink teljes, boldog emberré formálódjanak oktatási intézményeinkben.

Mindenkit bátorítok, hogy a nem egyházi iskolában is válasszák a fakultatív hitoktatást, ahol a hitoktatók célja: olyan biztos hitbeli és morális alapot adni a rájuk bízott gyermekeknek, hogy felnőttként arra alapozva életre válthassák a krisztusi tanítást mind a saját, mind mások életében.

A gyermekeink és tanáraink így szóltak a hittanról: „A hétköznapok embert próbáló nehézségei közepette a hittanórák mindig jóleső feltöltődést adnak; újra és újra ráébredhetünk arra, hogy az életben a legfontosabb a szeretet, a család és az Istenbe vetett hit… A hit túllendít a nehéz pillanatokon, előrevisz a borúsabb napokon, és bearanyozza az életünket… Ezeken az órákon olyan új barátságok születhetnek, melyekben a hit köti össze a gyerekeket... A hittanóra lehetőséget ad arra, hogy hálát adjunk azért, amit Krisztus tett értünk a keresztfán... A gyerekek közösen játszhatnak, énekelhetnek és tanulhatnak a Szentírásról. »Az élet játék, játszd!”« – mondta Teréz anya. A kisgyermeklét központi eleme a játék, és az ebből fakadó mosolyból maga Isten tekint vissza ránk. A hittanórai játékok során formálódik gyermekünk személyisége. Közösséggé válnak, megtanulnak lemondani és áldozatot vállalni, hittel és szeretettel oldják meg a felmerülő problémákat. A játék segít megismerni a világot is. Kérdezni és kutatni tanít, de egyszersmind túlmutat az ismeretszerzésen, így válik az evangéliumi örömhír megélt formájává.”

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a hívek részéről milyen erős a katolikus oktatásra való igény. Úgy tapasztalom, hogy egyre több szülőben ébred vágy az iránt, hogy katolikus intézménybe írassa be a gyermekét. A szülők feladata, hogy neveljék, gondozzák őket, gazdagítsák és a legjobbat nyújtsák számukra; hogy olyan tudást, bölcsességet adjanak át nekik, ami egész életükre szólóan vezetheti őket. Számunkra ezt a tudást, ezt az életre szóló vezetést, ezeket az útmutatásokat Jézus Krisztus személye adja.

Ezért bátorítom a kedves szülőket, hogy élve a törvény adta lehetőségükkel válasszák gyermekeik számára az egyházi intézményeket és az iskolai hittanoktatást. A tanulók az iskolai képzésen belül tudják megszerezni a hit ismeretét annak érdekében, hogy valóban – a szó teljes és mély értelmében – boldogok tudjanak lenni. Ebben a főegyházmegye oktatási intézményei, plébániai közösségei, közel kétszáz lelkipásztora és katekétája ad segítséget nap mint nap. Bízzanak bennük!

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír