Minden szenvedés az édesanyához kiált – A dunai svábok 65. fogadalmi zarándoklata Altöttingben

A zarándoklat gyökerei 1945–46-ra nyúlnak vissza. A volt Jugoszlávia területén, Szerbiában működő gakovói és rezsőházi (Knićanin) internálótáborok foglyai – Wendelin Gruber atya vezetésével – fogadalmat tettek: ha életben maradnak, minden évben hálából zarándoklaton vesznek részt. Ezt a fogadalmat immár nyolc évtizede őrzik az egykori túlélők és leszármazottaik. Az altöttingi 1959 óta a legismertebb ilyen zarándoklat. Mivel a túlélők közül már csak kevesen tudnak jelen lenni, egyre inkább a második és harmadik generáció viszi tovább a történelmi emlékezetet és tesz eleget a fogadalomnak.

Szombati program

A zarándoklat hagyományosan hitvalló összejövetellel kezdődött az altöttingi káptalani templomban. Josef Lutz, a St. Gerhards-Werk egyesület képviselője külön köszöntötte a díszvendégként jelen lévő Böcskei László nagyváradi megyéspüspököt, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnökét.

A megnyitón Johann Palfi kanonok üdvözölte a zarándokokat, majd Raluca Nelepcu temesvári újságíró tartott előadást a Boldogasszony Iskolanővérek (korábbi nevükön Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek) bánsági szolgálatáról.

Az esti szentmisét Karl Zirmer plébános mutatta be. Homíliájában a Jelenések könyvének asszonyalakjáról elmélkedett, amelyet a keresztény hagyomány Máriával azonosít. Kiemelte:

a történelem végső szava nem a hatalmaskodóké és a békét veszélyeztetőké, hanem az irgalmas Istené.

A szentmise után gyertyás körmenet indult a kegykápolnához, ahol Mária-énekek és rövid ájtatosság zárta a napot.

Vasárnapi püspöki szentmise

A vasárnapi program központi eseménye a nagyváradi főpásztor által bemutatott szentmise volt. A zarándokok zenekari kísérettel vonultak a Szent Anna-bazilikához. A szentmisét Böcskei László püspök mutatta be, koncelebrált több, a dunai sváb közösségek lelkipásztori szolgálatában álló pap.

A szervezők külön hangsúlyozták, hogy a nagyváradi püspök jelenléte szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen maga is abból a térségből származik, amelyhez a dunai svábok története szorosan kapcsolódik.

Böcskei László püspök homíliájában a múlt tragédiáját és a keresztény reményt kapcsolta össze. Beszéde elején felidézte a rezsőházi tömegsírokat és a táborokban elhunyt több ezer dunai sváb szenvedését. Emlékeztetett arra, hogy maga a fogadalmi zarándoklat is ebből a szenvedéstörténetből született. A főpásztor szerint

a történelmi emlékezés önmagában nem elegendő: az evangéliumnak kell átformálnia az ember életét.

Ennek kapcsán hangsúlyozta: „Ezért fontos, sőt létfontosságú, hogy Krisztus evangéliuma egész életünket átjárja. Olyan örömhír ez, amely gyógyulást hoz a sebekre, erőt ad a megpróbáltatásokban, és irányt mutat földi életutunkon.”

A prédikáció másik fő témája Szűz Mária volt. Böcskei László arra emlékeztetett, hogy az emberek évszázadok óta, de különösen a nehéz időkben keresik fel a bajorországi Altötting kegyhelyét.

Minden szenvedés az édesanyához kiált”

– fogalmazott.

A zarándoklat mottójára utalva a püspök a Jelenések könyvének „napba öltözött asszonyát” Mária alakjaként értelmezte. Olyan anyaként mutatta be őt, aki a szenvedés útját végigjárva most Isten dicsőségében közbenjár gyermekeiért.

Böcskei László nemcsak a múlt, hanem a jelen kihívásairól is beszélt. Kiemelte, hogy a hit mindig küldetést jelent. Példaképként említette Wendelin Gruber atyát, Apor Vilmos és Bogdánffy Szilárd vértanú püspököket. Arra buzdította a híveket, hogy őseik örökségére építve vegyenek részt „egy szebb és szerethetőbb világ építésében”, a hitből fakadó erővel és felelősséggel.

Megemlékezés a kommunizmus dunai sváb áldozatairól

A szentmise végén a résztvevők közösen emlékeztek meg mindazokról a dunai svábokról, akik a táborokban, a menekülés és kitelepítés során, a kommunista üldöztetések vagy a szovjet deportálások következtében veszítették életüket. A zászlódöntés mellett elhangzott a Der gute Kamerad és az Ewige Nacht gyászinduló.

Az idei altöttingi fogadalmi zarándoklat legfontosabb üzenete az volt, hogy

a történelmi sebek emléke nem a múltban való megmerevedést szolgálja, hanem a hitből fakadó remény növekedését.

Böcskei László püspök prédikációjában különösen is hangsúlyozta: a szenvedések emléke csak akkor válik termékennyé, ha az evangélium fényében gyógyulássá, közösséggé és jövőt építő felelősséggé alakul.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye Raluca Nelepcu és Siegrun Jäger német nyelvű beszámolója alapján
Magyar Kurír