Mozambikban az Egyházat nagy elismerés övezi békeközvetítő tevékenysége miatt is

Ahhoz, hogy megértsük a pápalátogatás hátterét, tudni kell, mi történt az elmúlt évtizedekben a portugál gyarmati sorból függetlenné vált Mozambikban. 1975, a függetlenné válás éve óta az országban 17 éven át polgárháború dúlt, amelyben több százezren meghaltak és több mint négymillió ember elmenekült otthonából. Két erő, a kormányerők (Frelimo – Mozambiki Felszabadítási Front) és a gerillák (Renamo – Mozambiki Nemzeti Összefogás) álltak egymással szemben. A 17 éven át tartó polgárháborút lezáró békeszerződést 1992. október 4-én, Szent Ferenc ünnepén kötötték meg Rómában. A szerződés aláírása különleges történet: egy párhuzamos diplomácia, a „barátság diplomáciája” volt a közvetítő erő. A Sant’Egidio közösség vállalta fel a sokat szenvedett nép ügyét, és másokkal együttműködve, többéves erőfeszítés révén kieszközölte a békekötést. Jaime Gonçalves beirai püspökkel való barátságuk által megértették, mennyire szenved a mozambiki nép a háborútól és a járványoktól. A fegyveres konfliktusok szinte lehetetlenné tették az összefogást, a humanitárius segítség eljuttatását. A tárgyalások 27 hónapon át, 11 munkacsoportban zajlottak. Több hullámvölgyet követően végül építő jellegű párbeszéd kezdődött, a felek a béketárgyalás mellett döntöttek. Megfigyelőként részt vettek a megbeszéléseken nyugati és afrikai kormányok és az ENSZ képviselői is.

Mozambikban a lakosságnak mindössze 28 százaléka katolikus, a békefolyamatokban betöltött szerepük miatt azonban mégis fontos tényezőt jelentenek az országban. 1994-ben lezajlottak az első szabad választások, amit gazdasági fellendülés követett. 2013 és 2016 között azonban újra fegyveres konfliktusok dúltak, különösen a 2014-es választások után. idén augusztus 6-án végül újra békét kötött a két ellentétes oldal, a Frelimo képviseletében Felipe Nyusi elnök, és megállapodtak a lefegyverzésben. Ebben a békeközvetítésben is a Sant’Egidio közösség vállalt nagy szerepet, delegációjuk jelen volt a békemegállapodás aláírásakor, köztük az 1992-es békekötésben is nagy szerepet játszó Matteo Zuppi bolognai érsek, akit Ferenc pápa szeptember 1-jén bíborossá nevezett ki.

Ferenc pápa egy olyan országba érkezik tehát, ahol a Katolikus Egyházat nagy megbecsülés övezi. Ugyanakkor nagy bizonytalanság uralkodik a közelgő választások miatt, és azért is, mert az ország északi részén fontos földgázlelőhelyeket tártak fel, ami olyannyira magára vonta az idegen vállalatok figyelmét, hogy az már ország belső stabilitását veszélyezteti. Külföldi zsoldosokat alkalmazó radikális iszlám csoportok számos fegyveres összetűzést robbantottak ki az utóbbi hónapokban. Ferenc pápa missziója a politikai kiengesztelődést célozza ebben az országban, ahol a helyi vallásokat követő többség, a keresztény (38 százalék, ebből 28 százalék katolikus) és a muszlim (2 százalék) kisebbség hívei mindig békésen éltek egymás mellett.

Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója hangsúlyozta: Ferenc pápa látogatása „a béke üzenete, az Egyház missziója. A Római Kúria megreformálásakor nem véletlenül került első helyre az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa. Missziós Egyház, amely nem zárkózik be egyfajta hagyományba. Az új prófétákkal, a sikert ígérő teológiákkal, az elmúlt 20 évben ijesztő mértékű növekedést mutató szekták megjelenésével napjainkban a vallások piacának vagyunk tanúi. És ez komoly kérdéseket vet fel az Egyház előtt”. Riccardi hozzátette, hogy Mozambikban vallási válság uralkodik, sok kisebb-nagyobb egyházzal. Amíg portugál gyarmat volt, a Katolikus Egyház volt a vallási élet főszereplője, és ez a helyzet a kommunizmus idején is fennmaradt. Napjainkra az új evangéliumi szekták egész Afrikában, Mozambikban különösen meggyengítették a Katolikus Egyházat. Az iszlám ugyan a hagyományos iszlám, de külföldről a fundamentalizmus veszélyezteti. Olyan világ ez tehát vallási szempontból, ami mozgásban van, folyamatosan változik. 

Forrás és fotó: Catt.ch; Santegidio.org; 

Magyar Kurír
(tzs)