Nagyböjti imaestre várták a fiatalokat az egri Líceumban

A nagyböjti imaest fő szimbóluma egy-egy szög volt, amelyet a szentmise alatt mindenki a kezében tarthatott, majd hazavihetett. Homíliájában Drahos Dávid két történetet mondott el, amelyek szorosan kapcsolódtak a jelenlévők kezében tartott szimbólumhoz.

Az egyik történet Washington egyik forgalmas metróállomásán zajlott, ahol egy farmernadrágos fiatalember hegedűn kezdett játszani. A rögtönzött koncert 45 percig tartott; hat fülbemászó dallamú klasszikus mű hangzott el. Ez idő alatt 1089 személy haladt el mellette, hatan álltak meg hosszabb-rövidebb időre hallgatni a hegedűst, hét ember adakozott, összesen 32 dollárt; tetszésnyilvánításként még tapsot sem kapott. A történetnek az az érdekessége, hogy a rögtönzött koncerten a zeneirodalom hat legnehezebb Bach-darabja hangzott el a világ egyik legértékesebb hegedűjén, egy három és fél millió dollárt érő Stradivari hegedűn. A zenész pedig a világ egyik legkiválóbb hegedűművésze, a csodagyerekként feltűnt Joshua Bell volt, akinek teltházas koncertjein ezrek tapsolnak.

Az esetet hallva bizonyára feltehetjük magunkban a kérdést: Vajon mi megálltunk volna ott a metróban? 

Vajon mennyi érték, mennyi kincs mellett megyünk el naponta? Hány csodálatos lehetőséget szalasztunk el, mert rohanunk, sietünk? 

– tette fel a kérdést Drahos Dávid.

A másik történet középpontjában egy indulataival küzdő fiatal állt. Egy napon apja adott neki egy zsák szöget, meghagyva, hogy mindahányszor, amikor elveszti az önuralmát, verjen bele egy szöget a kerítésbe. Már az első napon rengeteg szög került a kerítésbe, ám ahogy teltek a napok, a fiú egyre inkább megtanulta helyesen kezelni az érzelmeit, egyre kevesebbet veszekedett másokkal, így egyre kevesebb szöget kellett bevernie a kerítésbe. Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlenegyszer sem volt indulatos. Ekkor az apa azt javasolta neki, hogy mindennap, amikor nem bosszankodik és nem bánt másokat, húzzon ki egy szöget a kerítésből. Teltek-múltak a napok, mígnem a fiú büszkén hívta édesapját a kerítéshez, hogy megmutassa neki, hogy már egy szög sincs benne. Az apa akkor elismerően szólt. Ügyes vagy, fiam! – mondta. Majd hozzátette: De nézd, most a kerítés tele van lyukakkal. Soha nem lesz már olyan, mint azelőtt. Így van ez az emberekkel is. Ha elveszted az önuralmadat, megbántasz valakit, annak ott marad a nyoma.

Jusson eszetekbe ez a történet, hogy küzdenünk kell. Küzdenünk kell a szögeinkkel, küzdeni kell a bűneinkkel. A nagyböjti időszak kegyelmi időszak, amely ebben segít bennünket – hangsúlyozta Drahos Dávid.

Majd felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a szögek a szeretet jelei is. Azért, mert volt Valaki, aki szívből és szeretetből vállalta értünk a keresztutat. Szívből és szeretetből vállalta értünk a szögeket. Szívből és szeretetből adta értünk az életét azért, hogy örök életünk legyen. Valljuk be, hogy egyedül nehéz ez a küzdelem a hétköznapokban, hiszen mindannyiunk kezében ott vannak ezek a képzeletbeli szögeszsákok, és olykor-olykor, szinte észre sem vesszük, beverünk egy-két szöget a képzeletbeli kerítésbe. Küzdünk önmagunkkal, küzdünk a környezetünkben élő emberekkel, és talán még küzdünk Istennel is.

A napi evangéliumra utalva így fogalmazott: annak az embernek, akit meggyógyított Jézus a Beteszda-fürdőnél, nem volt embere – egészen addig, míg Jézussal nem találkozott. Nekünk van emberünk. Van egy Istenemberünk, akivel nap mint nap találkozhatunk. Ő küzd értünk, ő küzd velünk. Ez azt jelenti, hogy amíg élünk, mindig van lehetőségünk újrakezdeni, újra felállni az ő kegyelméből.

Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen minket, hogy napról napra megérezzük ezt az isteni hátszelet, amely örök célunk felé, a mennyország felé visz. Soha ne felejtsük, hogy vele és együtt közösségben minden könnyebb. Ő azt mondta: „Íme, veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Imádkozom, hogy ne csak az értelmünkbe, hanem a szívünkbe is befogadjuk ezt a lendületet, hogy valóban áldott húsvétot tudjunk majd ünnepelni a nagyböjt végén – zárta szentbeszédét Drahos Dávid egyetemi lelkész.

A szentmise végén Lóczi Tamás spirituális a szeminárium aktuális programjára invitálta a résztvevőket: március 22–24-ig nyílt hétvégét tart az egri szeminárium, melynek során nem csak elcsendesedésre lesz lehetőség, hanem a kispapok mindennapjaival is megismerkedhetnek az érdeklődők.

Szöveg: Domán Vivien

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír