Nagyon egyszerű, egyenes lelkű ember volt – Józef Glemp bíboros Jerzy Popieluszkóról

– Bíboros úr, amikor Jerzy Popieluszkót az államhatalom emberei elrabolták és megölték, ön volt Lengyelország prímása. Hogyan emlékszik Popieluszkóra és erre a tragikus eseményre?
– Ez az időszak elég bonyolult és összetett volt. Emlékszem, nem sokkal a szükségállapot megszüntetése után voltunk, az ellenzék és az államhatalom közötti kapcsolatok még nagyon feszültek voltak. Valóban, akkoriban én voltam a prímás, és abban az időben Jerzy Popieluszko kimagasló és fontos egyéniség volt a Szolidaritásban.  Nagyon egyszerű, egyenes lelkű ember volt, mindig közel állt a dolgozókhoz, például az egészségügyi dolgozókkal is szoros kapcsolatot ápolt, az ő személye nagyon fontos volt abban az időben, nagyon sokat tett a Szolidaritásért, az emberekért.

De az élete nagy veszélybe került, és ezt mi tudtuk, hiszen ő volt az aki a hazáért misézett és nagyon sok helyen fellépett, tehát közszereplő volt. Ezért tisztában voltunk azzal, hogy veszélyben az élete, és segíteni szerettünk volna neki. Jerzy Popieluszko odaadóan szolgálta az egyházat. Szabadságvágya, az eszméi, amelyeket vallott, mindaz, amit a hatalomról mondott, hogy mennyire hazug, hogy leleplezte az akkori hatalom valós arcát, az az akkori hatalomból nagyon nagy ellenkezést és óriási haragot váltott ki. Hogy segítsünk, meghívtam magamhoz Popieluszkót egy beszélgetésre. Szerettük volna őt áthelyezni vidékre vagy külföldre, erről beszéltem vele. Õ viszont egyenesen megmondta, hogy nem tudná itthagyni azokat az embereket, akiket pártfogol, akikkel együtt van. Úgy döntött, hogy amennyiben utasításba adom neki, ő engedelmeskedik, de valójában nem szeretné elhagyni a híveit.

És még egy fontos mozzanat. Én semmiképpen sem szerettem volna őt kényszeríteni, például arra, hogy hagyja el az országot. Nyilvánvaló, ha ezt tettem volna, akkor nemcsak a hívek, hanem mindenki szemében én is olyan helyzetbe kerültem volna, hogy az emberek engem is az államhatalommal együttműködővé nyilvánítottak volna. Popieluszko és az államhatalom között rendkívül erős ellentét feszült. A lakásán több esetben is provokációkat szerveztek ellene, korábban volt egy gyilkossági kísérlet is, amely nem sikerült. Végül az óriási harag és gyűlölet az államhatalom részéről a brutális és szörnyű gyilkosságban végződött.

Halála után a boldoggáavatási eljárás megindításával tíz évet vártunk. Ez idő alatt kissé lecsillapodtak a kedélyek, az államhatalom részéről is változott a helyzet, és ekkor tudtuk a Vatikánnal együtt az ő ügyét elindítani.

– Amikor Popieluszkót elrabolták, még aznap megölték, vagy napokig fogva tartották, kínozták?
– Én úgy gondolom, hogy halála ugyanazon a napon történt, bár a dátumokat illetően nem rendelkezem pontos információkkal, de meggyőződésem, hogy még aznap bedobták a Visztulába. Szörnyű tragédia volt, ami történt, és szörnyű tragédia, hogy mi, az egyház, nem tudtuk őt megmenteni. Én magam ezt tragédiaként élem meg. Hogy a háttérben milyen további spekulációk lehettek, hogy voltak-e a háttérben pártjátszmák, nem tudom. Egyesek azt mondják, hogy Popieluszkót azért ölték meg, hogy ezáltal valamiként Jaruzelskit  elmozdítsák a hatalomból. De ezek puszta spekulációk.

– Jerzy Popieluszko személyében Lengyelországban is elindult az a folyamat, hogy a kommunista diktatúra keresztényellenességének áldozatait boldoggá avatják. Várható más személy boldoggáavatása is?
– Igen. Úgy gondolom, hogy nemcsak Lengyelországban, hanem más országokban is, például Romániában, Szlovákiában biztosan számíthatunk ilyen boldoggáavatási folyamatokra. El kell kezdeni kutatni az áldozatok emlékét. Az egyház a demokrácia mellett áll, a kereszténység nagyon fontos tanítása a személyes szabadság hirdetése, és ez csak ezeken a folyamatokon keresztül történhet.

– Popieluszko szorosan együttműködött a Szolidaritás szakszervezettel, bíboros úr is úgy fogalmazott, hogy a Szolidaritás fontos egyénisége volt. Jelentheti ez azt, hogy papként politizált?
– Úgy gondolom, hogy ezt nem mondhatjuk, mert mindvégig az egyházon belül tevékenykedett. Inkább azt mondhatnám, hogy a Szolidaritás jött el őhozzá. A Szolidaritás, mint tudjuk, szakszervezeti mozgalomként indult. Munkások által szervezett szakszervezeti mozgalom volt, amely Popieluszkóval együtt ugyanazokat az eszméket vallotta. A Szolidaritás nagyon sok keresztény elvet vallott. Azt gondolom, jó volna Popieluszko prédikációit áttanulmányozni, ha azokat olvassuk, bennük csakis az egyház tanítását találjuk.

A teljes interjú és bővebb összeállítás Jerzy Popieluszko boldoggáavatásáról a Katolikus Rádió, Magvetés – hitéletünk krónikája című műsorában (szerkesztő Zimányi Ágnes) június 14-én, hétfőn, 20 órától hallható.

Magyar Kurír