Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Benze Izabella Harc a virtuális pénzdémon ellen címmel megállapítja: nagyon ért ahhoz Ferenc pápa, hogy mindenki számára érthetően, megalkuvás nélkül fogalmazzon. Így tett a közelmúltban a vatikáni nagykövetek értekezletén is, ahol néhány szóval megfogalmazta azt a kérdést, amit a legtöbb politikus, pénzügyi szakember, közgazdász, politológus csak óvatosan, „körültapogató” módon közelít meg: mi a probléma gyökere a mai eltorzult, válsággal sújtott világban. A Szentatya a vatikáni nagykövetek előtt kimondta: „A válság mögött embertelen ideológia áll, amely a pénzügyi spekuláció abszolút függetlenségét szorgalmazza, megtagadva ezzel az államok ellenőrzési jogát a közös jó érdekében.” A cikkíró valószínűnek tartja, hogy Karl Sevelda, a Raiffeissen Bank közép- és kelet-európai csoportjának új vezetője nem ért egyet a pápával. „Sevelda úr ugyanis azt üzente nekünk Ausztriából, hogy a bankok nem lehetnek az ország fejőstehenei. Reményei szerint a magyar kormány belátja, hogy egy egészséges nemzetgazdaságban egészséges bankokra van szükség.” Bencze Izabellának azonban mások az elképzelései az egészséges bankokról, mint Karl Seveldának, s leszögezi: „A bank szolgáltatást nyújt, mint bármely más szolgáltató. Nem élvez előjogokat, nem szab egyoldalú feltételeket. S mint ilyen, egyértelműen, evidensen és folyamatosan hozzájárul az ország közterheihez. Fel kell vennünk a harcot a banki lobbi ellen, mert a világ eltorzulásának, az egyetemes emberi értékek háttérbe szorulásának, a virtuális pénzdémon világ feletti eluralkodásának egyik alapvető eredője az a manipulatív erő, amit a pénz bálványozása a bankokon keresztül sugall. Ezért kell felszámolnunk e bálványozás szimbólumát, a devizaalapú hitelezés gyakorlatát. Minden erőnkkel támogatni kell a kormány intézkedéseit, amelyek ezt a célt szolgálják. S mindent el kell követnünk a valódi felelősök felkutatásáért. Ebben nekünk, azoknak a civileknek is feladatunk van, akik egyetértünk Ferenc pápa véleményével.” A CÖF-CÖKA ezért tesz ismeretlen tettes ellen csalás elkövetése miatt büntetőfeljelentést a devizaalapú hitelezés ügyében.

A Magyar Fórumban (3.o.) Reisz Pál Nem volt pap, és mégis apostol címmel rámutat: Szent Istvánnal is megpróbálkoztak „a hitványság bértollnokai, hogy letaszítsák személyét általuk avultnak vélt piedesztáljáról. Azonban ellenállt mindenféle aljas támadásnak.” A Pesti Ferences Templom igazgatója tényként állapítja meg: „Szent István király keresztény légkört és új műveltséget teremtett a maga fáradhatatlan, gazdag, hatalmas egyéniségével az egész országban, s ezzel lett a nemzet legnagyobb nevelője. Olyan égő gyertya volt, amelyet a gondviselés magas tartóra helyezett, és ő ragyogva világította be egész környezetét. Lelkében hordta az egész népet, s egymaga nagyobb volt, mint az ország. Nem volt pap, és mégis apostol. Nem volt szerzetes, és mégis szent, a királyi bíborban szolgáló alázatosság. Az ország leggazdagabb embere, aki pénzét koldusokra költötte… Krisztus mása volt Árpád sarjában, a magyar királyban. Csodákat is művelt, de a legnagyobb csoda egyénisége és élete volt. Ezért hódoltak neki Európa népei és a magyar századok.” A ferences rendi szerzetes ugyanakkor sajnálattal szögezi le, hogy mi, kései magyarok államalapító királyunk ránk hagyott kincseit, hagyatékát „koptatjuk, elherdáljuk.” Pedig „hazát kaptunk, amely most ugyan csonka, kiszolgáltatott és szegény, de ahol otthon érezhetjük magunkat. Felelősek vagyunk érte, az egészért, hogy otthonunk is maradjon. Ápoljuk és védjük ezt az otthont! Semmiféle természetellenes, magyar élet születését és kibontakozását akadályozó és gyilkoló magatartást ne engedjünk itt meghonosodni és gyökeret verni!”

Ugyancsak a Magyar Fórum (Kiállítás… 12.o.) beszámol arról, hogy augusztus 13-án nyílt meg az 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert című kiállítás a Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhelyen. Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója a lapnak elmondta: „A fehérvári Romkert nemzeti emlékhellyé válásával olyan lényeges problémák oldódhatnak meg, melyek már évtizedekkel ezelőtt is felvetődtek. A mostani kiállítást abban az épületben nyílt meg, amit 1938-ban a romok befogadására, az események megmutatására építettek. A dicső történelmi múlt megmutatásával késztetjük megállásra az embereket.” Gartner Petra művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta: Székesfehérváron e kiállítás megnyitója után néhány nappal két olyan nagyszabású tárlat is nyílt, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz: a Szent István Király Múzeumban az Egy korzak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás 1920–1944, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban pedig István, a szent király címmel. A közös nevező maga a város, hiszen Szent István kultusza mindig is elevenen élt Székesfehérváron, de az 1930-as években, István halálának 900. évfordulójához közeledve ez még inkább felerősödött. Más-más úton, de ezt járja körül mindhárom kiállítás.

Szintén a Magyar Fórumban (8.o.) Zsille Gábor A Visztulától a Dunáig című sorozatában megemlékezik a közelmúltban elhunyt Vukán György zeneszerzőről, kiemelve, hogy a lengyelek a katolicizmusa miatt is közel álltak hozzá, az ezredfordulón szép misét komponált II. János Pál pápa tiszteletére. Vukán György elkötelezetten hívő ember volt, a Katolikus Egyház tagja, ezért is rendelkezett így végrendeletében: „Egyházi zenéim joga a pannonhalmi bencés apátságot illeti. Halálom után mindent el kell adni. A pénz egyik felét a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül szegényeknek, elesetteknek kell juttatni. A másik feléből megalapítottam a Creative Art-díjat, amelyet bármely műfajban olyan muzsikus kaphat majd, aki képes azonnal, szabadon, megkötöttségek nélkül játszani bármit, de mindig másképpen, nem előre komponáltan.”

Magyar Kurír