Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (A Nyugat… 32–34. o.) a közelmúltban Budapesten járt és előadást tartott Henri Boulad jezsuita szerzetes nyilatkozik, aki azt állítja, hogy Egyiptomon kívül nincs jövője a kereszténységnek a Közel-Keleten. Szerinte az ottani helyzetet a nyugati hatalmak manipulálják. „Újra akarják rajzolni a Közel-Kelet térképét. Két-három részre osztanak országokat, etnikumokat. A régió balkanizálása mögött politikai és gazdasági érdekek húzódnak meg, az olaj és a gáz, a Szuezi-csatorna fölötti befolyás. A Közel-Kelet érzékeny terület, mindig is fontos volt a Nyugat számára. A dzsihádista, iszlamista, szalafista harcosok eszközök a kezükben.” P. Boulad biztos abban, hogy „abban a formában nem marad fenn a kereszténység, ahogy a múltban létezett. Akkor azonban fennmaradhat, ha az új evangelizáció általánossá válik, és az egyház visszanyeri a relevanciáját az emberek életében. Sajnos az egyház ezt még mindig nem fogadta el teljesen. Ha túlzottan ragaszkodik a régi modellekhez, a régi formulákhoz, a régi struktúrákhoz, akkor nincs jövője. Ezt már a XVI. Benedekhez írt 2007-es levelemben leírtam, de úgy látom, az egyház még ma is hezitál. Azt javaslom, hogy minden országban tartsanak hároméves zsinatokat, ahol az összes aktuális kérdés napirendre kerül. És ne csak püspökök és papok részvételével. Hívják meg az egyszerű híveket, sőt a nem hívőket, az egyházat elhagyókat is. Kérdezzék meg őket, hogy látják a hit helyzetét, hogyan képzelik el a jövő egyházát. Sajnos a klérus ma is habozik ezt megtenni.” A jezsuita szerzetes elmondta azt is, hogy Ferenc pápa „Valóban új stílust, új gondolkodást, új reményt hozott, osztom is az iránta mutatkozó lelkesedést. De ez legfeljebb a kezdet kezdete. Optimista vagyok, de csak azzal a feltétellel, ha felgyorsul a változás üteme. Felgyorsult világban élünk, nem lehet többé két-három évszázadot, de két-három évtizedet sem várni, miközben egyre üresebbek a templomok.” P. Boulad felidézte, hogy magyarországi látogatásán megkérdezte egy budapesti paptól, hány ember él a plébániájában. „Azt felelte, hogy tizenötezer. Hogy tudna egy ember tizenötezer lelkipásztora lenni? Ezt a plébániát fel kell darabolni százötven kis közösségre, és világi vezetőket, házaspárokat felkérni a vezetésükre. Más kérdés, hogy fel kell-e szentelni őket, ezt is meg lehet vitatni. Jézus azt mondta: »Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.« Felvetném a papok házasodásának és a nők felszentelésének lehetőségét is. A legfontosabb, hogy az egyház meghallgassa és megszívlelje, amit a hívek mondanak. A II. Vatikáni Zsinat azért volt eredményes, mert kész voltak meghallgatni. Erre van szükség ma is.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (Megfürdetni a lelket 6. o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője nyilatkozik abból az alkalomból, hogy egy hét alatt „körbeprédikálja” a Balatont a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart kísérve. A szentmiséken kapott perselypénz a szovátai kórusközpont építését segíti. Csaba testvér közölte: nem tudja pontosan megmondani, mekkora épületre lesz szükségük. „Lesz egy lakrész a nővéreknek, néhány vendégszoba, és egy nagyobb próbaterem, ahol koncertet is tarthatnak. Már a tavalyi Csillagösvényen kapott perselypénzből is az építkezést segítettük, idén is ez a cél. A gyerekek megmutatják, milyen ügyesek, milyen szépek népviseletben. Én meg próbálok a békességről és a Jóistenről prédikálni. És mivel idén, a szeptemberi Mária-búcsún elkezdődik a csíksomlyói kegyszobor 500. jubileuma alkalmából meghirdetett emlékév, egy szobormásolatot is körbeviszünk a Balaton körül, meghívva így magyarországi testvéreinket erre a kegyelmi lehetőségre… A szentmisék végén tulajdonképpen szerenádot adunk a Szűzanyának, és az éneklésbe bekapcsolódnak a hívek is… A Balaton körül rengeteg a fesztivál, de kevés a vallásos turisztikai kínálat, és úgy látom, a világi szervezők is örömmel veszik ezt a programot. Új színt viszünk a rendezvények közé, úgyhogy nagy szeretettel hívom a nyaralókat is: ne csak a testünket, hanem a lelkünket is fürdessük meg mennyei örömben, fényben.”

A Magyar Nemzet (Zarándoklat… 2. o.) hírül adja, hogy száz tanuló és a civil közéletben aktív szerepet vállaló fiatal indult el az ország különböző részeiről Krakkóba és Auschwitzba, hogy megemlékezzenek a roma népirtás hetvenedik évfordulójáról. Európa legnagyobb ifjúsági romaholokauszt-rendezvényén a fiatalok az egykori birkenaui láger területén lévő emlékműnél koszorút helyeznek el. A lap egy fotót közöl, amelyen Székely János esztergom–budapesti segédpüspök megáldja a zarándokokat.

Az Erdon.ro Szakjelentés elutasítva címmel számol be arról, hogy a Bihar megyei tanács tegnapi testületi ülésén az RMDSZ frakció tartózkodása mellett fogadták el azt a határozattervezetet, mely kimondja, hogy a megyei tanács nem fogadja el Marian Adriannak a Szilágyi Dezső/Moscovei utca 5. szám alatti ingatlanára, a Nagyváradi Filharmónia épületére vonatkozó szakjelentését, melyet a szakember a nagyváradi római katolikus püspökség felkérésére végzett el. A szakjelentés szerint Marian Adrian hiányos felmérést végzett, mivel nem állapította meg pontosan azt, hogy mekkora épületrészt építettek hozzá az eredeti épülethez, ugyanakkor az ingatlan-visszaszolgáltatási perben a központi visszaszolgáltatási speciális bizottság ismét kikérte a megyei tanács véleményét a szóban forgó szakjelentésről. A tanácsülés után Szabó József tanácsos elmondta: „Zajlik egy per a megyei önkormányzat és a római katolikusok között a filharmónia épületének visszaszolgáltatása ügyében. A püspökség által készített szakvélemény elutasítása alapfeltétele volt annak, hogy a megyei tanács folytathassa a pert. A vita tárgyát az képezi, hogy a filharmónia bizonyos épületei milyen korúak. A szakvélemény szerint ezek korábbiak az ingatlan elkobzásának időpontjánál, ilyen értelemben azok is a püspökség tulajdonát képezték már az elkobzás előtt. A megyei tanács véleménye szerint esetleg újabb épületekről van szó, aminek következtében már nagyobb az új épületrész az egyház tulajdonát képező eredeti épületnél. Márpedig ha az eredeti ingatlanhoz hozzáépített épületrész nagyobb, mint az eredeti ingatlan, akkor a bíróság dönthet úgy, hogy nem adja vissza természetben a teljes épületet. A katolikus egyház egyébként a teljes épületet igényli vissza.”

A Székelyhon.ro Megújul a főoltárkép című beszámolója szerint egy éven át fog hiányozni a marosvásárhelyi plébániatemplomból a főoltárkép. A 2,75 méter széles, 5 méter magas 18. századi műalkotást restaurálják. Az elmúlt húsz évben a templom négy mellékoltárát sikerült teljesen felújítani, a faanyaggal és az olajfestményekkel együtt. Most eljött az ideje a központi oltárkép restaurálásának, amelyet állványok és több munkás segítségével emeltek le helyéről. A műalkotás helyreállítását Kiss Lóránd restaurátor-műhelyére bízták, amely már a mellékoltárok felújításánál is bizonyított. A hírportál emlékeztet rá, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplom a belváros jellegzetes barokk temploma, amelynek építését a jezsuiták szorgalmazták. A 18. században épült istenháza a város, illetve a térség legnagyobb római katolikus temploma. Berendezésének hangsúlyos eleme a szentély keleti falát teljesen betöltő főoltár. Az egyházközség plébánosa, Oláh Dénes elmondta: az esetek 99,9 százalékában a főoltárkép egyben a templom titulusát is ábrázolja, s mivel a főtéri katolikus templom Keresztelő Szent János nevét viseli, a templom oltárképén is az a momentum szerepel, amikor János megkereszteli az Üdvözítőt. A főoltárt a 18. század két kiemelkedő művészegyénisége, Anton Schuchbauer és Johannes Nachtigall készítette, gróf Haller János és neje, Daniel Zsófia megrendelésére 1755-ben. Ekkorra datálható a főoltárkép elkészülése, amelyet Michael Angelo Unterberger dél-tiroli festőművésznek tulajdonítanak, amint a négy mellékoltárképet is. A főoltárkép feletti gazdagon díszített kagylómintás kartus hasított mezejének bal oldalán a Daniel család (átlőtt nyakú hattyú), jobb oldalán pedig a Haller család (nyolcszor vágott mező, arany és ezüst ékekkel, oroszlánokkal) címere emlékeztet a megrendelőkre.

Nyilatkozik a hírportálnak Barabás Kisanna, a plébánia muzeológusa is. Kifejtette: bár a megközelítőleg 2,75 × 5 méteres festményt a huszadik században már restaurálták, most újfent szükség van a felújításra, ugyanis az akkori szaktudásnak megfelelő beavatkozás károsította a felületet. „Az akkori restaurálás folyamán használt anyagok jelentősen besötétedtek. Gyakorlatilag szinte kivehetetlenek lettek a mellékfigurák a képen. Ezeket próbálja orvosolni egy ilyen restaurálás, amelynek során a festmény jó néhány árnyalattal kell, hogy megtisztuljon. Emellett amikor leemelték, jól látszott, hogy a vászon felső és alsó felületein felpattogzott az olajfesték. Ezeket rögzíteni kell, kiegészíteni, tisztítani, retusálni, s természetesen a mai technológiának megfelelően levédeni. Elképzelhető, hogy kicserélik a keretet is” – mondta Barabás Kisanna muzeológus.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír