Napi sajtószemle

A Székelyhon.ro Emlékkonferencia Márton Áron püspökről címmel emlékeztet rá: harmadik éve szervez a Márton Áron Múzeum és a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért megemlékezést és konferenciát a néhai püspök születési évfordulója alkalmából a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson. Az idei megemlékezést augusztus 30-án, szombaton tartják. Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum vezetője elmondta: első alkalommal 2012-ben szervezték meg a konferenciát. Akkor az volt a cél, hogy a Márton Áron életével foglalkozó kutatások a szélesebb közönséghez is eljussanak. Következő évben úgy döntöttek, a szakmaiságot ötvözik a megemlékezés jelleggel. Lázár szerint ez a döntés jónak bizonyult, a visszajelzések alapján a szervezők pedig úgy döntöttek, hagyományt teremtenek a rendezvényből. „Idénre is szerettük volna ezt a kettősséget megőrizni. Ezúttal is olyan szakembereket hívtunk meg, akik sokat foglalkoznak a püspök életútjának, illetve a Katolikus Egyház történelmének a kutatásával. Természetesen az ünnepélyességről, megemlékezésről sem feledkezünk meg” – hangsúlyozta a csíkszentdomokosi múzeum vezetője.

Az ünnepség délelőtt tíz órakor kezdődik szentmisével, melyet Tamás József püspök mutat be. Ezt követően a művelődési ház nagytermében előadások hangzanak el. Marton József nagyprépost, teológiai tanár, egyháztörténész Márton Áron, az ember címmel tart előadást. Ő a püspök hagyatékának gyulafehérvári kutatója és kiadója.

Balogh Margit történész a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, egyháztörténész, Mindszenty József biográfusa, kutatója, a korszak jó ismerője. A Mindszentyre és a Magyarországi Katolikus Egyház 1945 utáni helyzetére vonatkozó kutatásai során számos olyan dokumentumot tárt fel, melyek közvetlenül Márton Áronra, illetve az erdélyi katolikusokra vonatkoznak. Ezeket a – brit és orosz levéltárakból származó – dokumentumokat mutatja be előadása során. Nagy Mihály Zoltán történész, a Román Kulturális Intézet alelnöke a CNSAS (a Securitate Levéltárát Vizsgáló Országos Tanács) archívumában található, Márton Áronra és a Katolikus Egyházra vonatkozó iratanyag kutatójaként beszél majd a jelenlevőkhöz. Kovács Gergely atya, Márton Áron püspök szentté avatási ügyének római posztulátora arról értekezik, hogy miként függ össze egy boldoggá, illetve szentté avatásra előterjesztett személy ismerete, népszerűsége magával a szentté avatási eljárással, illetve milyen eseményekben érhető tetten Márton Áron püspök tiszteletének folytonos növekedése Az előadások után Xantus Gábor filmrendező Márton Áronról készült alkotását, az Emelt fővel című dokumentum-filmet tekinthetik meg az érdeklődők, majd a film keletkezésének és felújításának körülményeiről a rendezővel és munkatársával, Jakab Gábor atyával lesz beszélgetés.

A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a budapesti Márton Áron Társaság támogatja.

A Magyar Nemzetben (8. o.) Mesterházy Ákos A munka mint embertársaink szolgálata címmel megállapítja: elsősorban szociális problémái miatt a munka világa már régóta a megoldandó társadalmi kérdések egyik legfontosabbika volt, éppen a társadalmi béke és a társadalmi igazságosság miatt. A szerző akadémikus, a johannita rend tagja. Emlékeztet rá: XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikájában (1891) kiemelten foglalkozott a munkáskérdéssel, Bismarck német kancellár pedig éppen a kérdés társadalmi, politikai fontossága miatt bevezette a nyugdíjbiztosítást, szabályozta a munkaidőt, megtörténtek az egészségbiztosítás első lépései. Mesterházy felidézi, hogy a Biblia tanítása szerint „a teremtésben mi is Isten alkotótársai vagyunk, és ez a teremtés ma is folyamatos, a mi munkánk és felelősségünk is benne van. Ha ez nem így van, akkor ugyanúgy eltűnik a mai hedonisztikus kultúra, ahogy a Római Birodalom is eltűnt a föld színéről. A puritán felfogás, amely nagyrészt a protestantizmus református ágához kapcsolható, ezt az alapgondolatot tette a középpontba. Ezekben a vállalkozásokban a tulajdonosok és az alkalmazottak imával kezdték a munkát és azzal is fejezték be. Mindkét fél úgy tudta, hogy Isten szeme előtt dolgozik, és ott nem lehet mismásolni. Isten szeme mindent lát. És csak úgy mellékesen, a gazdaság elkezdett virágozni, stabilabbak lettek a munkahelyek, senki sem akart csalárd módon előnyhöz jutni.” A cikkíró megemlíti, hogy az egyik templomban az új takarítónő a sarkokat és az oltár mögötti részeket elhanyagolta. Amikor a pap ezt észrevette, erről prédikált, és ennek hatására a sarkokban is ugyanaz a tisztaság uralkodott, mint azokon a helyeken, amiket mindenki látott. „Azt, hogy ez a felfogás a középkorban is élő volt, mutatja a nagy középkori székesegyházak szobrászati munkája, ahol nem volt minőségi különbség a bejárati kapuk szobordíszei és a templom tornyán nagy magasságban kifaragott díszítmények között. Mert Isten szeme ezt is látja. És a munkások is tudták, hogy látja.” A szerző leszögezi: ha Isten előtti és embertársaink iránti felelősséggel végezzük dolgainkat, az nem irányul senki ellen sem. „Ez szekularizált állampolgárainknak is alapvető érdeke, hiszen nekik sem jó, ha a bankok átverik őket, nekik is jó, ha a kialkudott munkabérnek nemcsak a felét kapják meg… Nekik is jó, ha a társadalmi közbizalom nő, akár az ő közreműködésükkel is… Egy élhetőbb ország lehetünk, szolidárisabbak lehetünk egymással, mint most vagyunk. A mai neoliberalizmus az emberi önzést szolgálja. Nekünk viszont embertársaink szolgálata a cél.”

A Frissújság.ro Meg lehet változtatni a világot címmel számol be arról, hogy a piarista nővérek nagykárolyi letelepedésének tízéves évfordulóját ünnepelték augusztus 24-én  a Kalazanci Szent József-templomban. Schönberger Jenő püspök mutatott be szentmisét, melynek keretében hálát adtak azokért a kegyelmekért, amelyek egy évtized alatt érték a közösséget. Ruppert József piarista atya prédikációjában az Istennel való találkozásról beszélt. Kiemelte: a szeretetnek kell dominálnia bennünk, a krisztusi szeretetnek kell irányítania az életünket. „Ha magunkat tisztességes embernek készítjük, és megtaláljuk a szeretetben a harmóniát az embertársainkkal, akkor meg kell találnunk a helyes kapcsolatot az Istennel is, és ez talán a legfontosabb. (…) Mindannyian érezzük, hogy az Istennel való találkozásnak a legszebb és legismertebb formája az imádság. Csak sokszor nem tudjuk, hányszor vagy mikor kell imádkozni? Ha úgy érezzük kötelező, akkor már nem is igazi imádság, az ugyanis szeretetből kell, hogy történjen, ahogy az anya a gyermekére szokott gyakran gondolni. A fontos, hogy találkozzak lélekben Istennel. De Ő annyira szeretett minket, hogy egészen közvetlen módon akart velünk kapcsolatban maradni, és aki ott van a szentmisén, az az Úr testét kapja meg a szentáldozásnál. De a szent gyónásban is találkozunk Vele, amikor megvalljuk bűneinket a javulás szándékával, nagyon sokan pedig a szenvedésben találják meg Istent: rádöbbennek, hogy valóban egy test tagjai vagyunk, és ha az egyik szenved, a másik is szenved vele, és a szenvedéseket felajánlhatjuk másokért, hogy nekik könnyebb legyen. A testvéri szeretetnek milyen gyönyörű példája ez… És hát, testvérek, a legnagyobb lehetőség a találkozásra Istennel, túl az imádságon és a szentségeken, amikor eljön az életünk vége. Az emberek nem szeretnek beszélni a halálról, pedig ez elkerülhetetlen, nem egy tragédia, nem valaminek egy szörnyű vége, hanem egy boldog kiteljesedésnek a kezdete. Ne feledjük, amit Jézus mondott, hogy Ő velünk marad minden nap, a világ végezetéig.” Szentbeszéde végén József atya a piarista nővérek tanúságtételét emelte ki: „A nővérek ünnepén hálát adunk azért, hogy a szeretet csodájával egy kicsit megváltoztatták ezt a várost és tanúságot tettek arról, hogy szeretettel meg lehet változtatni a világot. Válaszoljunk nekik azzal, hogy megpróbálunk jobb keresztényekké lenni, a szeretet nagy példáját látva, önmagunk átalakításával, jobbá tételével, Krisztusi szeretettel, komoly, imádságos élettel készülünk és élünk ezen a világon.”

Az áldozás után Tünde nővér imában adott hálát az eltelt időért, Schönberger Jenő püspök elismerő oklevelet adott át a piarista általános rendfőnöknőnek köszöntve a kongregációt évfordulója alkalmából, valamint a nagykárolyi nővéreknek, megköszönve a tízéves szolgálatot és az áldozatokat.

A Magyar Nemzet (Elhunyt… 10. o.) közli, hogy életének 83. évében, augusztus 24-én elhunyt Mojzer Miklós művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója. A középkori magyarországi művészet elismert kutatójaként 1989-2004 között vezette a Szépművészeti Múzeumot. Részt vett az esztergomi Keresztény Múzeum modern rendjének kialakításában is.

A Krónika.ro Koncertek szakrális környezetben című beszámolója szerint az elmúlt napokban három svájci helyszínen lépett fel a Szentegyházi Gyermekfilharmónia: augusztus 20-án Bernben, a Francia-templomban, 21-én Lausanne-ban, a Notre Dame du Valentin-templomban, majd 22-én Zürichben, a Grossmünster katedrálisban. Az együttes visszatért a magyarországi Hegykőre szombaton, augusztus 23-án, majd Diósdra utaztak, ahol 19 órától tartottak koncertet a Szent István téren. Az együttes – összesen 141 tag, 9 kísérő és pedagógus, 3 „ellátmányos” és 6 gépkocsivezető – három autóbusszal járta végig a négy országot, hétfőn érkeztek vissza Szentegyházára. A csak Filinek becézett csapat karnagya, Haáz Sándor telefonos interjújában elmondta: mostani koncertjeik – a diósdit leszámítva – mind templomokban zajlottak, a szakrális környezet pedig még beleélőbbé tette a gyakorló római katolikus családokból származó gyermekeket. A kitűnő akusztikájú templomokban az együttes tagjai feltöltődve, őszintén, teljes odaadással talán legemlékezetesebb fellépéseiket produkálták. Svájcban mintegy 1500 érdeklődő lehetett jelen a három koncerten. Bernben többnyire többnyelvű, diplomáciai testületek személyzetéből álló közönség hallhatta az előadást, Lausanne-ban jórészt franciák és az ott élő kis lélekszámú magyar diaszpóra képviselői. Az együttes vezetője szerint a legnagyobb és talán legfelemelőbb a zürichi előadás volt, amelyen mintegy hétszáz fős, a helyben élő magyarok jelentős részét képező közönség gyűlt össze.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír