Napi sajtószemle

A Népszava Szép Szó című mellékletében (1. o.) Giczy György Hitről és tudományról címmel emlékeztet rá, hogy Ferenc pápa legutóbbi nyilatkozata az evolúcióról nagy visszhangot váltott ki a hazai sajtóban. A cikkíró fölteszi a kérdést: „Mi az, ami Ferenc pápának ezt a nyilatkozatát az ettől eltérő témájú kijelentéseihez hasonlóan a világ közvéleménye számára mindig újra és újra érdekessé és vonzóvá teszi?” Giczy felhívja a figyelmet: már a II. Vatikáni Zsinat is szükségét érezte, hogy az egyháznak a világgal való kapcsolatát új alapokra helyezze. Ez a zsinat nem hirdetett ki egyetlen új dogmát sem, de olyan szemléletváltozást szorgalmazott, amely gyökeresen át akarta alakítani a hívő emberek felfogását. Sajnálatos módon ez a szemléletváltozás azonban csak részben következett be.” Giczy leszögezi: „Ferenc pápa ennek a – még mindig újnak tekinthető – szellemiségnek a jegyében beszél. Nem a tekintélyelvűségre hagyatkozva szólal meg, hanem a posztmodern kor emberének gondjait, problémáit a maga valóságában vizsgálja. Hívő meggyőződését nem arra használja, hogy az ő felfogásától eltérő vagy azzal ellentétes nézetektől elhatárolódjon, hanem empátiával nézi a világot, és tudatában van annak, hogy minden kérdésre ő sem képes választ adni.” A cikk írója szerint ha nem így volna, hogyan is hangozhatna el egy pápa szájából egy ilyen mondat: „Hogy jövök én ahhoz?”

A Székelyhon.ro Diszkriminált a kormány a kovásznai Fenyő szálló átadásával címmel ad hírt arról, hogy egyhangúlag diszkriminatívnak nyilvánította a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács a kormány azon sürgősségi rendeletét, mellyel a kovásznai Fenyő szállót a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökségnek adta át 2013 végén. Asztalos Csaba, a testület elnöke elmondta: a döntés értelmében a kormány sürgősségi rendelete vallási alapon diszkriminált azáltal, hogy az ingatlant az ortodox egyház tulajdonába utalta, hiszen a vallásügyi törvénynek és az alkotmánynak is ellentmondva hátrányos helyzetbe hozta a többi felekezetet. „Mi kértünk a kormánytól egy kimutatást arról, hogy adtak-e más egyházaknak is használatba ingatlanokat vagy más javakat, de ezt ők nem tudták bizonyítani. Ami érdekes ebben a döntésünkben, az az, hogy egyhangúlag hoztuk meg” – emelte ki Asztalos. Hozzátette: „Mi nem tudunk megsemmisíteni sürgősségi kormányrendeleteket, mert erre nincs hatáskörünk, ezt csak az Alkotmánybíróság tudja megtenni. Viszont véleményt mondhatunk. Álláspontunk szerint diszkriminatív a kormánynak az a gyakorlata, miszerint ingatlanokat ad át ingyenes használatra csak egy egyháznak. Diszkriminál a sürgősségi rendelet preambuluma is, hiszen indoklásában az áll, hogy a román ortodox egyház a román államnak egy alapvető intézménye, ez megszegi az állam semleges mivoltát a vallással és egyházakkal szemben. Orvosolnia kell a kormánynak az ügyet, de persze lesz itt alkotmánybírósági döntés is.” Nyilatkozik az ügyben Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke is. Felidézte: „Mi már akkor azt mondtuk, hogy nagyfokú diszkrimináció, hiszen a vallásügyi törvény és Románia alkotmánya is világosan kimondja, hogy megfelelő mértékben, de arányosan kell támogatni az ország különböző felekezeteit… Méltánytalanul aránytalan a magyarokkal szemben, ami akkor történt, az egyházak arányosság elve alapján történő támogatásának figyelmen kívül hagyásának tekinthető ez a sürgősségi rendelet. Örvendünk annak, hogy végre van egy olyan hatóság, mely az igazat is kimondja.”

A hírportál megjegyzi: a kovásznai Tündérvölgyben álló 89 szobás, több mint 9 millió lej leltári értékű, kétcsillagos szálló átadása nagy felháborodást keltett a háromszéki közvéleményben, és az épületadományozás diszkriminatív politikája ellen a magyar történelmi egyházak is felemelték szavukat.

A Magyar Nemzetben (17., 20–21. o.) Ivády Nóra Akit háromszor temettek címmel emlékezik meg a 105 éve született és 70 évvel ezelőtt a magyarországi vészkorszak idején meggyilkolt Radnóti Miklósról. A szerző felidézi: a költő második, Újmódi pásztorok éneke címmel megjelent verseskötetét 1931-ben az ügyészség elkobozta közszeméremsértés és vallásgyalázás miatt. A kifogásolt sorok ezek voltak: „Huszonkét éves vagyok. Így / nézhetett ki ősszel Krisztus is / ennyi idősen; még nem volt / szakálla, szőke volt és lányok / álmodtak vele éjjelenként!” A bíró súlyosbító körülménynek vette, hogy „más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát.” Radnóti Miklós szegedi mentora, Sík Sándor egyetemi tanár, piarista szerzetes, költő közbenjárásával kerülte el a büntetést. Ekkor határozta el, hogy megkeresztelkedik, hogy „ne más vallás” jelképeivel éljen. A keresztséget aztán – ahogy maga vallotta – halogatta, tekintettel gyámapjára és arra, hogy „aztán egyre rosszabb lett zsidónak lenni, itt-ott előnyöm lehetett volna a vallásváltoztatásból, s ez megcsúfította volna az áttérést”. Végül a második munkaszolgálat után, 1943 májusában került sor Radnóti Miklós régen halogatott keresztségére, amely szentséget Sík Sándor szolgáltatta ki neki a bazilikában. Katolikus hitre térése azonban nem változtathatott sorsán, ez egyértelmű volt, hiszen a zsidótörvények nem vallási, hanem faji alapon határozták meg a zsidóságot. 1944. november 9-én Abdán, Murányi Ede magyar királyi honvéd alezredes parancsára a Tálas András hadapród vezette tizenkét tagú különítmény sortűzzel kivégezte Radnóti Miklóst és társait.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír