Nehéz könnyek nélkül végignézni a búcsúzó diák beszédét – Rendkívüli ballagás Pannonhalmán

Juhász-Laczik Albin OSB, a gimnázium igazgatója beszédében egy angol közmondást idézve utalt a vírushelyzetre: „Háborgó vizek szülik a jó tengerészt”, és hozzátette, most háborgó vizek voltak. Az igazgató kifejtette: arra a legbüszkébb, hogy a krízisben is kitartottak és együtt tudtak maradni a tanárok és a diákok is.

A megszokottól eltérően a bazilikában, diákok nélkül, egyedül tartotta meg tanévzáró beszédét Albin atya. Mint mondta, a krízisnek mindig két arca van. Egyrészt nagyon nehéz, mert kizökkenti az embereket, másrészt épp az újdonságok miatt előremutató. Emlékeztetett arra, hogy a keresztényeknek és a diákoknak mint a jövő katolikus értelmiségének azt kell szem előtt tartani minden nehézségben, hogy mit akar ezzel Isten tanítani.

Hangsúlyozta, a rendkívüli helyzet ellenére is van mire büszkének és van miért hálásnak lenni. Ennek jegyében felidézte a Szent Márton-napot, amelynek középpontjában ezúttal az autizmus állt. A gimnázium az idei tanévben két díjat is nyert. A Magyar Örökség díját, amely a múltról, valamint a Justitia Regnorum Fundamentum díjat, amely az emberi méltóságról szól. A vírushelyzet rávilágított arra, hogy mi az, amiben erősek vagyunk, amiben biztonságot találhatunk, mely területeken kell még fejlődnünk. És azt is megtanította a pandémia, hogy vágyjuk a normalitást.

Albin atya beszéde után a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elérő vagy épp a közösségért aktívan dolgozó diákok osztották meg gondolataikat. Mindannyian hangsúlyozták, hogy hálásak tanáraiknak és diáktársaiknak, hogy támogatták, biztatták őket.

Horváth Dávid, a DÖK elnöke szintén nehéz évnek nevezte az ideit, a koronavírus-járványra utalva. Mint mondta, számára az volt a legnehezebb, hogy a megváltozott helyzethez igazítsa, alakítsa át a szervezetet. A diákok kérdéseikkel, kéréseikkel és észrevételeikkel megmutatták, hogy Pannonhalmát mint iskolaközösséget az teszi nagyszerűvé, hogy egymással párbeszédben haladnak előre. Beszéde végén pedig minden egyes pannonhalmi diáknak köszönetet mondott, mert ahogy fogalmazott, ők adják Pannonhalma lelkét.

Ebben a tanévben is számos diák ért el sikereket sport- és tanulmányi versenyeken, nyert el ösztöndíjakat, vagy épp örömmel vett részt az iskolai szolgálatokban. A gimnázium dicsőségfalát ITT lehet megtekinteni. 

Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium érettségiző, búcsúzó osztályának prefektusa személyes hangon így emlékszik vissza: 

Rendkívüli ballagás volt a 2020-as pannonhalmi ballagás. A tanárok álltak sorfalat a gimnázium folyosóján. A hetven elballagó diák lépte visszhangzott a monostor üres udvarán, kongott a torony előtti téren, ott, ahol máskor háromszáz pannonhalmi diák áll és búcsúzik. Rendkívüli ballagás volt. Minden távolság, minden gesztus, minden szó és minden könnycsepp sokszorosára nagyítódott. Minden távolság ellenére rendkívül közel voltak a szülők, diáktársak és rokonok, akik a közvetítést nézték. Soha nem láttuk ennyire világosan, mennyire hozzátartoznak ők a mi családunkhoz. Soha nem láttam még ennyire élesen, mit jelent egymásnak diák és diák, tanár és diák, diák és Pannonhalma. Soha nem láttam még ennyire élesen, mit jelent kilépni a bazilika bronzkapuján az Ó- és az Újszövetség történeteit, a Szent Hegy múltját és jelenét ábrázoló domborművek között. Sosem láttam ennyire élesen, miként mutat utat a húsvéti gyertya védettség és világ, szent hegy és élettel teli völgy, múlt és jövő között. Sohasem mutatott rá még diák ennyire világosan, hogy mennyire hisz a jövőben.

...ott majd valamelyikünk, aki lesz elég bátor, megtöri a csendet. „Felvettek?” Tíz lépés némán. „Igen.” Húsz lépés némán. „Gratulálok”.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Magyar Kurír
(ki)