Népszerű malawi együttes is fellép a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón

„Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna” – mondja Mario atya. A kétezer lelket számláló lombardiai kis faluból, Entraticóból származó pap missziós lelkülete hamar megmutatkozott: bárkivel is találkozott, azonnal átadta neki Jézus evangéliumának örömét. Malawiban is, amely a hetvenes évektől második otthonává vált.

„1978. január 19-e volt, Szent Márió napja, a névnapom. A fővárostól, Lilongwétól kétszáz kilométerre délre, Balakában, ahol elkezdtem és ma is végzem a missziós munkát, elhatározták a közösség fiataljai, hogy meglepetés ünnepséget szerveznek a tiszteletemre. Mindenki hozta a saját hangszerét: dobot, házilag, bádogból és elektromos vezetékekből fabrikált gitárt, és elkezdtek énekelni. Én papnövendék koromban megtanultam dobolni, hogy kísérjem a plébániai közösséget. Összeszedtem a dobokat és csináltam valahogy egy pár ütőt hozzá. Csatlakoztam a fiatalokhoz; így született meg az Alleluya Band. Aztán gyorsan fordult a kocka, és a tanítványok lettek a mestereim” – idézte föl emlékeit.

Azóta a balakai fiatalok zenei csoportja Malawi legnépszerűbb és legkeresettebb együttesévé vált. A megalakulás óta hűek a mottójukhoz: Tiyimbire Moyo ndi chimwemwe, ami csicseva nyelven annyit tesz, örömmel daloljuk az életet.

Malawi a világ egyik legszegényebb országa az ENSZ mutatói szerint, ugyanakkor olyan hely, ahol az emberi tényező, a befogadás és a nagylelkűség kiemelten és őszintén jelen van. Ezzel a lelkülettel fogadták Malawi lakosai II. János Pál pápát, aki 1989. május 4–6-a között apostoli látogatást tett a délkelet-afrikai államban. A helyi püspöki konferencia az Alleluya Bandet kérte föl, hogy zenével fogadják a pápát a Kamuzu Stadionban. „Aka nkoyamba Papa kubwera ku Malawi” (Először jön a pápa Malawiba) – énekelték 34 éve a lelkes fiatalok. Ebből a történelmi találkozásból sajátos kötelék szövődött az afrikai együttes és a lengyel pápa között. Ennek csúcspontja a 2000-es év volt, amikor kétszer is meghívták az együttest Rómába, először az ifjúsági világtalálkozóra, majd ugyancsak a szentévben a világ politikusainak találkozójára.

Ezzel kezdetét vette a szép és lelkesítő hagyomány, hogy az Alleluya Band minden egyes ifjúsági világtalálkozón fellép. „Róma után jött 2005-ben Köln és a többi, egyet sem hagytunk ki – jegyzi meg elégedetten Mario atya. – Nem mintha nem volnának logisztikai és anyagi kihívásaink, de minden alkalommal, Sydneytől Madridig, Rio de Janeirótól Krakkóig eljutottunk a találkozókra a Gondviselés segítségével, hogy énekeljük Krisztus üzenetének örömét”.

„Joy, joy, joy” (Öröm, öröm, öröm) – nem véletlenül hirdeti az egyik legújabb számuk, melyet a zenekar vezetője, Coss Chiwalo írt Ferenc pápa szavai nyomán, hogy bátorítson a legnehezebb pillanatokban is és ne adjuk fel a reményt. A csapat, mely a leghíresebb olasz énekesekkel és együttesekkel lépett már föl – mint Zucchero, Al Bano, a Pooh és a Nomadi – ma tizenkét tagból áll, egyértelmű utalással a tizenkét apostolra. Nyolc fiú és négy lány dobokkal, gitárokkal, szintezitátorral, szaxofonnal és főként énekkel viszik el malawi zenéjét a világba.

„Mint ahogy minden évben, most is Olaszországot járjuk a dalainkkal – mondja Mario Pacifici. – Szeptemberben San Marinóban zárul a turnénk, most pedig izgatottan készülünk az utazásra Lisszabonba.” Ugyanaz a szellemiség jellemzi a csapat tagjait minden fellépéskor, mint azon a 45 évvel ezelőtti januári névnapi ünnepségen, amikor gitár helyett csak egy bádogdarabjuk volt pár rézdróttal. „Ugyanazzal a lelkesedéssel és örömmel éneklik Krisztust, üzenetét a boldogságról és a reményről. Nem véletlenül választottuk idén az évfordulónkra a ngoni törzs kiáltását, amellyel bátorítják egymást falujuk megvédelmezésekor: Woza Moyo – Erő és élet, éljen az élet! Az evangélium jegyében egy békés világért.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír