Nigériai napló (2.) – Az afrikai egyház gazdagsága és kihívásai

Az onitshai székesegyházban vasárnap tizenegy szentmisét mutatnak be, miközben a többi plébánián is számtalan helyen várják a híveket. A hatalmas templom zsúfolásig tele volt az érkezésünkkor, majd öt perc alatt lecserélődött a hívősereg és a reggel 7 órai misére újra megtelt az épület a szebbnél szebb színes ruhákba öltözött hívekkel. Igazi örömünnepet éltünk meg, és minket is ünnepeltek.

Doktor Rékát már mindenki ismeri errefelé, nagy szeretettel fogadják mindenütt az emberek, hálásak a rengeteg orvosi és humanitárius támogatásért. Doktor Andrást nagy tisztelettel veszik körül, amit ő inkább szerényen elvisel, miközben láthatóan szívesen megmerítkezik ebben a világban, ahol a hit a mindennapok része és az imádság magától értetődő része a gyógyításnak. Nagy tapssal köszöntötték őket és segítőiket a mise végén. A helyi média szerepét is betöltötte a szentmise, kihirdették, hogy ingyenes idegsebészeti műtétekre lehet jelentkezni a következő hetekben (négy héten át, mert András után Szeifert György idegsebész folytatja újabb három hétig a missziót). Basil atya lelkesen mutatott be minket is: milyen sokat írtunk már Onitsháról, mennyi adomány gyűlt össze ennek hatására, és mi tudósítottunk a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról, ahol az érsekük is jelen volt és beszélt a magyarokhoz.

Kérdésünkre az érsek alkancellárja elmondta, hogy az afrikai és az európai mise alapvetően, tartalmában és minőségében ugyanaz, ami miatt mégis más, az a kulturális különbözőség. Ők Afrikában mindenhez mozgást kapcsolnak, a szertartás elképzelhetetlen anélkül, hogy mozognának, akár táncolnának is, míg Európában a központban inkább az van, amit mond és tesz a pap.

A szentmise aznapi szónoka arról beszélt, semmit nem tehetünk, ha szeretet nincs bennünk, hiszen Isten maga a szeretet. Közben a kérdésekre a hívek rövid válaszokkal adták jelét figyelmüknek. Basil atya hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy párbeszédben vannak a hallgatóikkal, ezzel segítik a befogadást. Kérdésemre, hogyan lehet ennyi emberrel kapcsolatot tartani, elmondta, hogy nincs lehetőség a kapcsolattartásra mindenkivel, éppen ezért különösen fontos, hogyan beszél és viselkedik a pap: ha hitelesen beszélnek, az emberek azt követik, amit a templomban hallanak.

Szép, ahogyan az afrikai kereszténységet átitatta a hagyomány, láthatóan olyan értékeket hordoz, amelyek gazdagítják, és ezáltal különösen erőteljesen tudja hirdetni a feltámadt Krisztus evangéliumát. A városban ugyanakkor rengeteg kisegyház hirdeti magát óriásplakátokon: a képek egyértelműen azt sugározzák, hogy jólétet és gazdagságot ígérnek. Az üzletté vált kereszténység köszön ránk ebben az országban, ahol az emberek nagy része hatalmas szegénységben él, és bizonyára sokakat el lehet csábítani a gazdagság ígéretével. Mekkora kihívás lehet ez az afrikai egyház előtt!

Missziós helyünkön evangéliumi választ adnak erre a kihívásra: a következő napokban éppen azt mutatják meg nekünk, hogyan van jelen az Egyház az intézményeivel, segítő gondoskodásával a legszegényebbek között. Árvaházakba, idősek otthonába látogatunk el, Afréka olyan embereket vizsgál meg a környező településeken, akik talán soha nem jutnának el orvoshoz, a kórházban pedig Andrásék fogadják az idegsebészeti beavatkozásra szorulókat, akik, társadalombiztosítás nem lévén az országban, nem tudnák kifizetni a műtét költségét.

A műtőben, ahol az idegsebészeti misszió zajlik majd keddtől (hétfőn ugyanis kijárási tilalom van az államban, tiltakozásul az ország jelenlegi vezetése ellen), Csókay András és misszóban edzett műtőasszisztense, Czirják Enikő igyekezett megteremteni a körülményeket – egy olyan kórházban, ahol évente vagy kétévente pár héten keresztül zajlanak csak idegsebészeti műtétek. Az eszközöket két éve használták utoljára, már az is kalandos volt, ahogyan megtalálták, az pedig egészen bravúros, hogyan rendeznek be egy elhanyagolt helyszínt a steril műtétekre. Robi, Enikő férje nélkül ez talán nem is menne, hiszen ő, ahogy Basil atya a misén a bemutatásakor elmondta, bármilyen eszközt képes életre kelteni, vagy a meglévőből egy újat kialakítani. Nagyszerű dolog egy ilyen nagylelkű és kreatív csapat mellett tudósítani!

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír