A Nostra aetate vallásközi öröksége muszlim szempontból

Nézőpont – 2015. október 28., szerda | 15:50

Október 28-án ötven éve, hogy kiadták a II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozatát, ami új alapokra helyezte a katolikus egyház és a más vallásúak viszonyát. A Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztőségének cikke azt ismerteti, hogyan fogadták a dokumentumot a muszlim közösségek.

A II. vatikáni zsinat utolsó heteiben, 1965-ben kibocsátott dokumentum először buzdította a katolikus híveket arra, hogy ismerjék el a más vallásokban jelen lévő igazságot, és működjenek együtt más vallások híveivel az emberiség szolgálatában.

A Georgetowni Egyetemen (Washington DC) az ekkleziológiai kutatásokat összefogó nemzetközi hálózat (EIIRN) szervezésében a közelmúltban konferenciát tartottak, melyen más vallású kutatók és egyéb szakemberek arról beszéltek, hogyan hatott a dokumentum a saját közösségükre. A szimpóziumon előadást tartott Bahar Davary muszlim egyetemi tanár is, a San Diegó-i Egyetem teológiai és vallási tanulmányok tanszékének oktatója, aki Philippa Hitchennek, a Vatikáni Rádió angol szerkesztősége munkatársának adott interjújában a Nostra aetate nyilatkozatra adott muszlim reakciókról beszélt.

Bahar Davary hangsúlyozta, a muszlimok számára rendkívül fontos a keresztényekkel való dialógus. Az iszlámhívők több okból nem találták olyan meglepőnek a Nostra aetate tartalmát, mint a katolikus hívek: egyrészt nem ismerték a korábbi zsinatok nyilatkozatait, másrészt a Korán mindig is tisztelettel övezte például Jézust és Máriát. A Nostra aetate nem megismertette a vallásközi dialógus eszméjét az iszlámmal, hanem inkább megerősítette az iszlám más vallások iránti tiszteletét.

Ugyanakkor a Nostra aetate nem említi konkrétan Mohamed prófétát, ami problémát jelent egyes muszlim tudósok véleménye szerint – ismerte el Davary asszony és más muszlim kutatók. Ez fájó pont a kereszténység és az iszlám dialógusában – fogalmazott Bahar Davary –, majd áttért a vallásközi szolidaritás példáira, megemlítette a kisebbségben élő keresztények, illetve muszlimok üldöztetését és kölcsönös szolidaritásukat.

Kiemelte Ferenc pápa szerepét, aki minden megnyilatkozásával a dialógus lehetőségét segíti elő, és akit a muszlimok körében is nagy tisztelet övez.

A mecsetekben és templomokban szervezett beszélgetésektől a tudományos tanácskozásokig Bahar Davary minden területen gyakorlatias megközelítést sürget, hogy a más vallású emberek képesek legyenek „félretenni a múltat”, teológiai nézeteltéréseiket, és a sürgetőbb problémákra tudjanak koncentrálni: a szegénységre, a bebörtönzöttekre, a természeti katasztrófákra, a rasszizmusra és a nemek egyenjogúságára. A szélsőséges nézetek háttérbe szorítása és a szeretetteljes együttműködés lehet csak gyümölcsöző. Példaként felidézte a baltimore-i tüntetéseket, melyek során a különböző vallású emberek egy emberként emelték fel szavukat az afroamerikaiak mellett.

Az időről időre kiújuló konfliktusok kapcsán Bahar Davary elmondta, a megbocsátást kellene középpontba állítani – nem az igazságszolgáltatás mellett vagy után, hanem az igazságszolgáltatás előtt. Mások szenvedésének, illetve mások nézeteinek elismerése talán ahhoz vezetne, hogy jobban megértenénk őket és saját magunkat is.

Nostra aetate: a II. vatikáni zsinat történelmi nyilatkozata a katolikus egyház kapcsolatáról a nem keresztény vallásokkal, amely elítéli az antiszemitizmust és párbeszédre szólít fel. Az összegyűlt püspökök közül a nyilatkozatot 2221-en támogatták és 88 szavazott ellene. Hivatalosan 1965. október 28-án bocsátotta ki VI. Pál pápa. A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító nyilatkozat új fejezetet nyitott az egyház és a zsidók kapcsolataiban. „A Nostra aetate a zsidók és keresztények, mindenekelőtt a zsidók és a katolikusok közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelzi” – mondta Walter Kasper bíboros a nyilatkozat elfogadása 40. évfordulóján rendezett római ünnepségen. Ezen az ünnepségen felszólalt a zsidó származású Jean-Marie Lustiger, Párizs nyugalmazott érseke is, akinek a családjából többen az auschwitzi koncentrációs táborban haltak meg.

A Nostra aetate bevezetése: „Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, sőt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket. Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végső céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire kiterjed, s végül a választottak összegyűlnek a szent városba, melyet Isten ragyogása fog megvilágítani, s ahol a nemzetek az Ő világosságában fognak járni. Az emberek a különböző vallásoktól várnak választ az emberi lét rejtélyeire, melyek ma épp úgy, mint régen a szíve mélyén nyugtalanítják az embert: mi az ember? Mi az élet értelme és célja? Mi a jó és mi a bűn? Honnan ered a szenvedés és mi a célja? Melyik út vezet az igaz boldogsághoz? Mi a halál, az ítélet és a halál utáni megfizetés? S végül mi az a végső és kimondhatatlan misztérium, mely átöleli létünket, melyből eredünk, s mely felé tartunk? (...)”

Forrás: Katolikus.hu

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír
(vn)

#II. vatikáni zsinat #iszlám #konferencia #Vatikán

Kapcsolódó fotógaléria