Nyolcvanegy éve papokat szentelt a veszprémi várbörtönben Mindszenty József püspök

Amint arról korábbi hírünkben is olvashattak: Mindszenty József püspök 1944-es veszprémi letartóztatásának évfordulóján, november 27-én Mindszentyvel – Palotától a börtönig címmel tartott rendhagyó emléksétát Varga Tibor László, a veszprémi főegyházmegyei levéltár levéltárosa, végigkísérve a résztvevőket azokon a helyszíneken, ahol a 20. század egyik legmeghatározóbb egyházi vezetőjének drámai fogsága kezdődött.

A séta során valós helyszíneken idézték fel Mindszenty József letartóztatását.

1944. november 27-én nyilas pártfunkcionáriusok katonai elszállásolásra hivatkozva jelentek meg a püspöki palotában, ahol közel hatvanan – papok, kispapok, nővérek, menekültek – tartózkodtak. A cél azonban egyértelmű volt: Mindszenty József eltávolítása.

A püspököt innen munkatársaival együtt a veszprémi rendőrség fogházába vitték.

1944. december 10-én, a háború és üldöztetés legsötétebb napjaiban Mindszenty József veszprémi püspök a várbörtön falai között szentelte pappá azokat a kispapokat, akiket a front és a politikai zűrzavar elszakított a szemináriumtól.

Ennek emlékére december 10-én Udvardy György veszprémi érsek szubjektív történelmi tárlatvezetést tartott az egykori várbörtönben.

A séta a Veszprémi Törvényszék udvaráról indult, és a börtön -3. szintjén ért véget, ahol a résztvevők megtekintették a Devictus vincit kamarakiállítást és azt a helyszínt, ahol Mindszenty József püspök fogsága alatt is tovább szolgálta egyházmegyéjét.

Udvardy György a tárlatvezetés elején felidézte, milyen történelmi körülmények között került Mindszenty József püspök a veszprémi egyházmegye élére: 1944. március 5-én nevezték ki püspökké, a szentelését március 25-én ünnepelték Esztergomban, március 28-án pedig hivatalosan átvette az egyházmegye irányítását. 

Az időszakot a nyilas hatalomátvétel, a front közeledése, a menekültek özöne és az ország összeomlása jellemezte. Ebben a rendkívüli helyzetben Mindszenty József püspök azonnal rendelkezett a hittanoktatás, a szociális és egészségügyi ellátás megszervezéséről. Körbejárta az egyházmegyét, bérmált, tanított, készületet adott a papoknak és híveknek, feltételes jogköröket ruházott az esperesekre, hogy a háború esetén is biztosítva legyen az egyházmegye működése. 

„Micsoda energiát, lelkipásztori érzéket és vezetői bölcsességet kívánt mindez attól az embertől, aki eközben már tudta, milyen veszélyben van” – hangsúlyozta a tárlatvezetésen a veszprémi érsek.

Út a börtönbe – és a börtönből is tovább a szolgálatra

Mindszenty József püspököt 1944. november 27-én tartóztatták le, és december 5-én szállították a veszprémi várbörtönbe kispapjaival és munkatársaival együtt. A fogságban sem hagyta abba az egyházmegye irányítását, a börtönből adott ki rendeleteket: itt alapította meg a Szent László- és az Árpád-házi Szent Margit-plébániát, és itt szentelte pappá a menekült gyulafehérvári és zirci növendékeket. A papszentelés célja világos volt: minél több papra lesz szükség a sebesültek, betegek, menekültek lelkipásztori ellátásához – emlékeztetett Udvardy György a kiállításon látható papok fényképei előtt megállva, akik mind e rendkívüli körülmények között, a föld alatt, a félelem és a háború közepette kapták meg az egyházi szolgálat ajándékát.

Igazság, irgalom, kiállás – Mindszenty jellemének pillérei

A tárlatvezetés során a főpásztor több olyan döntést is felidézett, amely Mindszenty József szellemi nagyságát mutatja: kiállt a zsidóüldözöttek mellett, megkövetelte a valódi felkészítést a keresztségre, ugyanakkor élesen elutasította az emberek jogfosztását; határozottan tiltakozott a deportálások és a háborús pusztítás ellen; a hatalom cinizmusával többször is szembesült, mégis következetesen az igazságot képviselte. „A diktatúra számára mindig veszélyes az az ember, aki az igazság mellett áll – különösen, ha tekintélye is van” – jegyezte meg az érsek.

A fogság, amelyből szolgálat született

A megemlékező tárlatvezetés során a börtönkápolnában a főpásztor rámutatott: Mindszenty József püspök lelkisége nem tört meg.

Megkötözötten is Krisztust szolgálta – ahogyan Krisztus is a kereszten.

Sopronkőhidára vitték tovább, majd március 28-án úgy „szabadult”, hogy fogvatartói egyszerűen elmenekültek. Gyalogosan és vonattal jutott vissza Veszprémbe, és azonnal folytatta a szolgálatot: háborús kárfelmérést rendelt el, majd még 1945-ben kezdeményezte Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási eljárásának tanúkihallgatásait is.

Devictus vincit – Legyőzetve győz

Mindszenty József bíboros jelmondata ma is aktuális: Devictus vincit – Legyőzetve győz. Boldoggáavatási ügye előrehaladott állapotban van. Életének és döntéseinek ereje ma is példa az Egyháznak és hazánknak – hangsúlyozta a tárlatvezetés végén Udvardy György.

„Legyünk büszkék, hogy közöttünk szolgált – bár rövid ideig, mégis meghatározó örökséget hagyott ránk. Mindszenty József öröksége mindannyiunk számára rendkívül nagy, számomra pedig, mint püspöki utód számára, különösen is az.

Nem pusztán azért tartom fontosnak személyének megismertetését, vagy akár kultuszának előmozdítását, mert kiváló történelmi személyiség volt, hanem elsősorban azért, mert a hitben előttünk járó, világító erejű példakép” – zárta gondolatait a veszprémi érsek.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír