Ő is életét adta juhaiért – Negyedszázada avatták boldoggá Apor Vilmost

Az ünnepi szentmise szónoka Pápai Lajos emeritus megyéspüspök volt, aki a boldoggá avatás idején a Győri Egyházmegye főpásztoraként szolgált. Vele koncelebrált Veres András megyéspüspök és az egyházmegye papsága.

A novemberi papi rekollekció is a boldoggá avatás negyedszázados évfordulója jegyében telt. A délelőtti imaóra elimádkozása után Pápai Lajos emeritus megyéspüspök a II. Vatikáni Zsinat papságról szóló tanításáról elmélkedett, idézve többek között Apor Vilmos rokonát, a svájci teológus Hans Urs von Balthasart. (Korábbi cikkünk a vértanú püspök és a svájci katolikus gondolkodó rokoni kapcsolatáról ITT olvasható – A szerk.) A második elmélkedés az Egyház szeretetéről szólt.

A délben kezdődő szentmisére az egyházmegye papsága mellett zarándokok is érkeztek. Szentbeszédében Pápai Lajos emeritus megyéspüspök kiemelte: a pap Krisztus tanúja ebben a világban. Ezt Apor Vilmos életpéldájában felismerhetjük. Életét adta juhaiért, mert annyira szerette őket. Apor Vilmos teljesen megélte papi identitását, és ebben példát ad a ma szolgáló papságnak. Élete legnagyobb ajándékának mindig azt tekintette, hogy Isten papnak hívta. Igyekezett mindenkinek mindene lenni. Ez megnyilvánult a hitoktatásban, a beteglátogatásban vagy az igényes gyóntatásban. Püspökként bérmaútjai során a legkisebb faluban sem mulasztotta el felkeresni azokat a családokat, melyek papot vagy szerzetest adtak az Egyháznak. Nyitott volt minden új apostoli kezdeményezés előtt, és valóban atyja volt papjainak és híveinek egyaránt. Az isteni kegyelem elsődlegességén túl a keresztény családok és a jó papi példák a papi hivatások titka – hangsúlyozta az emeritus püspök.

Apor Vilmos pasztorális gyakorlata megelőzte korát. Gyulai plébánosi szolgálata idején barátságban volt a más anyanyelvű és vallású emberek vallási vezetőivel is. Felkereste a város templom nélküli peremkerületeiben élő családokat is. Ekkor kapta a „szegények plébánosa” nevet. Tudta, hogy személyében maga Krisztus az, aki találkozik híveivel. Gyakran látták csendes adorációban a tabernákulum előtt. Az igazán elkötelezett papi életből fakad a belső derű és a boldog papi élet, és ez az új hivatások forrása – hívta fel a figyelmet a püspök.

Főúri származása nem akadályozta meg abban, hogy a szegényekben is tisztelje az emberi méltóságot. Tudta, hogy fontos, de önmagában kevés az egyéni jótékonykodás. A társadalom keresztény átformálása volt a célja. Mindenét elajándékozta, volt, hogy a cipőjét is, amit a lábán hordott. Csak az anyagiasságtól szabadon lehet a pap mindenkinek mindene. Bátran kiállt a politikai üldözöttek mellett. Papjait és a szerzeteseket helyben maradásra buzdította.

1945 nagypéntekén halálos lövést kapott. Megbocsátott gyilkosainak. Életét híveiért, hazájáért ajánlotta fel. Örült, hogy megmenekültek azok, akikért életét adta, hogy Isten elfogadta az áldozatát.

Boldoggá avatásának negyedszázados évfordulóján megköszönjük Istennek ezt a szép példát, amit papságunkra adott nekünk, és kérjük: Mindenható Atyánk! Újítsd meg Szentlelked által Jézus Krisztus papjait. Add, hogy az evangéliumból fakadó életük példája indítsa az embereket arra, hogy feléd forduljanak, és add, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, aki meghallják hívásodat, és olyan papok lesznek, akik valóban azok – zárta szentbeszédét Pápai Lajos püspök.

A szentmise záróáldása után Boldog Apor Vilmos sírjánál közbenjárásáért fohászkodtak.

A szentmise zenei szolgálatát a győri Brenner János Hittudományi Főiskola énekkara látta el, többek között Halmos László Ecce sacerdosát, Kodály Zoltán Magyar miséjét, valamint Horváth Csaba Himnusz Boldog Apor Vilmoshoz, Győr vértanú püspökéhez című kórusművét énekelték. Vezényelt Horváth Csaba papnövendék, orgonán közreműködött Ruppert István Liszt-díjas orgonaművész.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír