Szent László király, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje ezen a településen hívta össze az 1092. május 20-án megrendezett szabolcsi zsinatot, amely mint egyházi zsinat és állami törvényalkotó országgyűlés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon véglegesen gyökeret tudjon verni a kereszténység.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye névadó és egyik legrégebbi települése, Szabolcs község méltán érdemelte ki a történelmi emlékhely rangot. Hatalmas várával évszázadokon keresztül Szabolcs vármegye igazgatási, katonai és egyházi központja volt, az államalapítás korától a tatárjárásig.
A földvár lábánál álló egykori katolikus, ma református templom építése a 11. századra tehető. Az Alföld legrégebbi temploma, a régió legősibb egyházi központja. Ehhez a templomhoz köthető a Magyar Királyság első fénykorának legkiemelkedőbb jogalkotási aktusa, itt született ugyanis a magyar államiság első évszázadának egyetlen, mondhatni társadalmi képviselettel, a szent zsinaton elfogadott törvénykönyve, Szent László III. törvénykönyve.
A település Árpád-kori jelentőségét jelzi, hogy az 1092. május 20-án megrendezett szabolcsi zsinat Szent László királyunk elnökletével, „országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett” megtartott törvényhozás volt.
A Szabolcson január 24-én megrendezett református konferencián Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott köszöntőt.
Palánki Ferenc püspök beszédében Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspöknek, az Esztergomi Hittudományi Főiskola egykori filozófiatanárának a hallgatókhoz intézett mondatát idézte: „Igyekezzenek az életüket az elveikhez igazítani, mert egyébként az elveik fognak az életükhöz igazodni.”
A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök kifejtette: sokszor tapasztaljuk azt, hogy valaki felhagy az elveivel, az életvezetésével, és már nem számítanak azok az értékek, amelyeket az őseiktől kapott. Nekünk, keresztényeknek emlékeznünk kell azokra, akik „előttünk jártak a hit jelével”. A történelmi emlékhely kitüntető cím azt szolgálja, hogy felhívjuk a figyelmet az értékeinkre, a régi elvekre, arra, hogy milyen törvények, szabályok szerint szeretnénk élni, és segítsük az utánunk jövő generációkat is, hogy ezeket egyre inkább megismerjék és befogadják nemcsak az értelmükbe, hanem a szívükbe is.
Szent László király, az idén harmincéves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje az adott történelmi helyzetben, az adott kor kihívásaira válaszolva összegyűjtötte a nép egyházi és világi vezetőit, akik részvételével itt, ezen a helyen megtartották a szinódust – emlékeztetett a főpásztor. Utalt a 2017-ben, a Szent László-emlékévben, Szent László király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. és a szabolcsi zsinat megtartásának 925. évfordulóján az egyházmegye által kiadott A szabolcsi zsinat című kötetre, amelynek bevezetőjében Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára többek között így fogalmazott: „a szabolcsi zsinat rendelkezései egy meghatározott történelmi helyzetre kívántak reagálni. Bár önmagát egyértelműen egyházi gyűlésnek (sancta synodus) definiálta, mai szóhasználattal inkább nemzeti zsinatnak nevezhetnénk, de sokkal inkább a kor törvényalkotással foglalkozó állami gyűléseinek sorába illeszkedik (...) Célja a társadalom keresztény hitelvek alapján történő megerősítése volt. Ebben az országépítő munkában Szent László az Egyházban komoly támaszra talált. Ekkor szilárdult meg az állami és az egyházi struktúra, és a köztes határvonalak a XI. század végén még nem váltak élesen szét. Ezért lehet az 1092-es eseményt egyszerre egyházi zsinatnak és állami törvényalkotó országgyűlésnek tekinteni. A Szabolcsban tartott összejövetel rendelkezései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kereszténység Magyarországon véglegesen meg tudjon gyökerezni.”
Ezen a történelmi emlékhelyen, visszaemlékezve őseink, nagyjaink helytállására, döntéseire, a közös útkeresésre, a szinódusra, elhatározzuk, hogy azon az úton, amelyet a történelem Ura kijelölt számunkra, együtt szeretnénk haladni, hogy egyénenként és közösségben eljuthassunk életünk végcéljához – fogalmazott köszöntőbeszédében Palánki Ferenc püspök. Majd visszaemlékezett a 2017-ben a szabolcsi földvár mellett Erdő Péter bíboros által bemutatott ünnepi szentmisére, amelyen Alberto Bottari de Castello, Magyarország akkori apostoli nunciusa, az MKPK tagjai, az egyházmegye papjai és hívek is részt vettek. A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök felidézte az akkori eseményen jelen lévő államtitkár köszöntőjét, amiben így fogalmazott: „Utoljára ennyi püspök együtt talán az 1092-ben megrendezett a zsinaton volt.”
Palánki Ferenc reményét fejezte ki, hogy lesz még alkalom a közös ünneplésre, és nemcsak a hely szellemét, hanem a szívét is magunkba szívjuk, majd Isten áldását kérte a konferenciára és Szabolcs községre.
A konferencián előadást tartott Kollár Tibor Regionális művészettörténeti kutatások a Felső-Tisza-vidéken, Németh Péter A szabolcsi református templom régészeti kutatása, Sipos László Szabolcs városában szent zsinat tartatott, Deák Attila Szabolcs, a történelmi emlékhely címmel. Zárszót mondott Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Önkormányzat elnöke.
Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.
A tudományos találkozóról a későbbiekben bővebb beszámolót tesznek közzé a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Öröm-hír Sajtóiroda (archív); Szilágyi Szilvia/TTRE Kommunikáció
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria