Paradigmaváltásra van szükség a gazdaságban – Bemutatták Baritz Sarolta Laura OP könyvét

A megjelenteket Neulinger Ágnes vezető kutató, a kötet egyik szerzője, az est moderátora köszöntötte.

Megnyitó beszédet Hölvényi György, a a Kereszténydemokrata Néppárt európai parlamenti képviselője, az európai néppárti frakció vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportjának társelnöke mondott. Egészen különlegesnek nevezte, ahogyan az Európai Polgár díjas Bariz Sarolta Laura OP az emberekkel bánik. Megvan benne az a képesség, hogy összehozza az embereket, és még a kevésbé jókat is a jó irányába terelje. A Summa Oeconomiae – Értekezések és beszélgetések az emberközpontú gazdaságról című kötet úgy beszél a gazdaságról, lehetőségekről, hogy reményt ad és reális utat mutat: lehet másfajta gazdaságpolitikát folytatni.

A könyv címe egy olyan gazdasági paradigmaváltás bemutatása, amely alternatívát és megoldást jelent a jelenlegi gazdasági élet anomáliáira. Ez a kötet szerves folytatása Baritz Sarolta Laura előző, Háromdimenziós gazdaság című könyvének. A szerző bebizonyítja: akkor teljes és valódi a gazdasági rend, ha erkölcsi értéken alapul. Csak így valósulhat meg az emberközpontú gazdaság, ami a kötet alapgondolata.

Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek résztvevői Batiz Sarolta Laura OP, Székely János szombathelyi megyéspüspök, Hölvényi György és Frank Odzuck, a Zwack Unicum Nyrt. vezérigazgatója voltak.

Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnővér, a Sapientia KETEG (emberközpontú gazdaság) oktatási programjában tanít már tizenöt éve. Felidézte: 2002-ben részt vett egy bilbaói konferencián, ahova Helen Alford domonkos nővér, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia jelenlegi elnöke vitte el, és ő mutatta meg, hogy lehetséges a közgazdaságtannak és a teológiának az ötvözöte. Kéz a kézben járnak. Az Egyház társadalmi tanítása olyan elméleti megalapozást ad a gazdasági rendszernek, amely teljesen más, mint a jelenlegi gazdaság.

Laura nővér igazi közgazdásznak nevezte Székely János püspököt, akitől rengeteget tanul. Megemlítette többek között Szilas Rolandot, Tóth Józsefet, Baranyi Árpádot, akikkel együtt dolgoztak egy olyan gazdaságtan kidolgozásán, amely az Egyház társadalmi tanításán alapul.

Amikor Laura nővér rendi elöljárója, Kakucs Petra nővér megbízta, hogy írjon egy könyvet, nagyon megörült, mert már régóta motoszkált benne, hogy valahogy rögzíteni kellene az emberközpontú elveket egy könyv formájában is. Első gondolata az volt, hogy a megírandó könyv nem is az ő munkája lesz, hanem többszerzős, társzerzős. Köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett a kötet megírásában, és azoknak a nagyvállalati vezetőknek is, akik nyilatkoztak neki. Ezek az interjúk is olvashatók a kötetben. A szerző meggyőződése, hogy

lehetséges paradigmaváltás a gazdasági életben; vannak reménykeltő jelenségek, csak ezek nem látszanak a médiában, az interneten.

Nagyon sok jó ember van, az emberek alapvetően jók, ahogyan Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökhelyettese is elmondja ezt a könyvben. Paradigmaváltás küszöbén vagyunk. A külföldi konferenciákon is az a tapasztalat, hogy az emberek gondolkoznak, tele vannak jó szándékkal, ötletekkel. A könyv írója ehhez az áramlathoz akart csatlakozni.

A kötetben szó van buddhista és hindu gazdaságtanról is, mert Laura nővér vallja: paradigmaváltás csak akkor lehetséges, ha összefogunk, katolikusok a nem katolikusokkal is, a közös pontok mentén. Ezáltal megváltoztathatjuk ezt a világot, amelyet jelenleg senki nem szeret maga körül. Ez a könyv ezt szeretné sugallni.

Székely János szombathelyi megyéspüspök köszönetet mondott Laura nővérnek, amiért megírta ezt a könyvet, illetve tanúságot tesz és tanít arról, hogy milyen lenne a gazdaság, ha átjárná az evangélium szelleme, az olyan értékek, mint az igazság, a szolidaritás. A kötetben olvasható interjúk bizonyítják: vannak olyan cégek, amelyek megpróbálják megvalósítani az emberközpontú gazdaságot. Nagyon sokan úgy vélekednek ma is, hogy önmagában a gazdaság célja a profit. Jól működjön a cég, nagy legyen a profit, és esetleg utána, mintegy karitatív sebtapaszként lehet az elosztásnál gondolni a szolidaritásra, igazságosságra. A keresztény felfogás – amelyről olvashatunk ebben a könyvben – teljesen más.

„A mi meggyőződésünk, hogy nincsenek erkölcsmentes területei a világnak” – szögezte le a főpásztor. Kifejtette: a gazdaság is emberi tevékenység, ugyanúgy, mint a kultúra, a tudomány, a közélet. Ennek célja nem a minél nagyobb profit, hanem az ember kell hogy legyen, mégpedig kivétel nélkül minden ember, a teljes személy kibontakozása, boldogulása. Vagyis: nem utólagos sebtapaszként érkezik az igazságosság, hanem át kell hogy járja magát a gazdasági tevékenységet is. Ez a könyv erről szól elsősorban, csakúgy, mint az Egyház társadalmi tanítása.

Amikor megjelenik a földön az élő, személyes Isten, és berobban az emberiség történelmébe, nemcsak az Istennel való kapcsolatunkat akarja gyógyítani, hanem az embernek a társas kapcsolatait is, a teljes személyt megújítani – az egész világot.

Ezt a különleges, gyógyult világot nevezte Jézus Isten országának. Az a hely, pillanat, ahol Isten király, az ő törvényei uralkodnak családban, gazdaságban, nemzetek között.

Az evangélium szeretné átjárni az egész világot kegyelmével, szeretetével, igazságával. Ez megmutatkozik már az Ószövetségben, annak legfontosabb történetében, a kivonulásban – a rabszolgaságban sínylődő népét Isten kiszabadítja. A próféták folyamatosan szót emelnek a szegények, árvák, özvegyek érdekében. Az Újszövetségben pedig az ősegyház úgy jelenik meg, mint egy hatalmas társadalmi forradalom: a rabszolgát is embernek tartották, segítették a szegényt, elutasították a háborút, a békét akarták építeni.

Székely János püspök figyelmeztetett: társadalmi igazságosság nélkül nincs hiteles istenkapcsolat. A Gaudium et spes (Egyházról a mai világban), a II. Vatikáni Zsinat híres dokumentuma úgy fogalmaz: az evangéliumnak kovászként kell átjárnia az egész társadalmat, gazdaságot, kultúrát, a teljes emberi életet.

A szombathelyi főpásztor arra is kitért: a kereszténység meggyőződése, hogy a magántulajdon jó és fontos dolog, de az Egyház mindig azt tanította, hogy a magántulajdonhoz való jog nem mindenekfölött álló jog. Van egy ennél erősebb jog: a földön élő minden egyes személynek az emberhez méltó megélhetéshez való joga. Ez óriási alapelve az Egyházunknak. Ezzel szemben jelenleg a föld nyolc leggazdagabb emberének annyi vagyona van, mint négymilliárd embernek összesen. Ez nemcsak nagyon igazságtalan, hanem rettentően káros is. Ennek a vagyonnak a súlya meghatározza az emberiségnek a hatalmas kérdésekben hozott döntéseit.

Hölvényi György arról beszélt, mi a személyes viszonya az emberközpontú gazdasághoz.

Teljesen világos, hogy a kereszténydemokrácia fogva tart, ezt nem tudja elengedni az ember. A remény jeleit azonnal észreveszi, és ebben a könyvben ott van a remény. Brüsszelt sokan szidják, de ott a világ különböző pontjairól származó emberek találkoznak, akik hasonlóan gondolkoznak, és ez óriási előny.

Arról, amiről Laura nővér ír a könyvben, és számtalan példát említ, van egy nagyon komoly „világ-együttgondolkodás”. Vannak már látható jelei annak, hogy ez a fajta gondolkodás teret tud nyerni. A KDNP EP-képviselője azonban felteszi a kérdést: elég az emberközpontúság? Számára ennek akkor van értelme, ha a teremtettségből adódik, mert ha van teremtettség, akkor felelősség is, a másokért és a teremtett világért való felelősség tudata. Ez a könyv ezt sugallja, mint ahogy azt is, hogy a 21. századi közélet egyre inkább keresztény lesz. Hölvényi György egyúttal figyelmeztetett: ahhoz, hogy egy valóban jobb és igazságosabb világ jöjjön létre, mindenkinek saját magán kell elkezdenie a változást.

Arról, hogyan valósítható meg a gyakorlatban erkölcs és üzleti siker, Frank Odzuck, a Zwack Unicum Nyrt. vezérigazgatója elmondta: nagyon fontos, hogy a szemlélet emberközpontú legyen, és ők mindig ezt próbálták megvalósítani az elmúlt több mint kétszáz évben. Természetes, hogy üzletileg is sikeresek akarnak lenni; jó terméket adnak el, jó árat kérnek el érte, és ebből egy jól működő vállalatot akarnak működtetni. Nem az a céljuk azonban, hogy megduplázzák a nyereségüket – a stabilitásra törekednek. A profit náluk nem cél, hanem eszköz. Nem jellemző rájuk a fluktuáció sem. A vezérigazgató leszögezte: a rossz üzleti modelleket elvetik. Náluk a fluktuáció 10 százalék alatt van, míg a többi nagy cégnél 20 százalék fölött. Nagyon fontos, hogy az emberek érezzék jól magukat egy cégnél. Meg kell becsülni őket és a munkájukat, és tisztességes fizetést kell adni nekik.

Lényeges az is, hogy vigyázzanak a környezetre. A Zwacknál a cirkuláris gazdaságot követik: minél többször újrahasznosítják az anyagokat, erőforrásokat; emellett megpróbálják csökkenteni a CO2 (szén-dioxid)-kibocsátást. Meghatározó pillér náluk a szociális felelősség is: a cég budapest-ferencvárosi székhelyének közelében lévő általános iskolát csaknem kétszáz éve támogatják. Jellemzően a Ferencvárosban végeznek szociális tevékenységet.

Neulinger Ágnes közbevetette: létezik a Zwacknál egy részvényprogram, amelyben a munkásoknak és a felső vezetőknek ugyanannyi az osztalék. Számára ez iskolapéldája az emberközpontú gazdaságnak.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír