Példakép a szolgálatban – Megáldották a hősi halát halt Sebalda nővér szobrát Érsekvadkerten

Hetvenöt év különbséggel mindketten ugyanazon a napon, május 12-én születtek. De nem csak a születésnapjuk egyezett, hanem a betegek ápolása iránti elhivatottságuk is.

Az 1945-ben Győrben hősi halált halt Sebalda nővérről a közelmúltig alig tudtunk valamit. Annak ellenére, hogy halálának helyén, a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórháznál emlékét egy oszlop őrzi, amelyen ez áll: „1945. márc. 20-iki légi támadásnál e helyre hullott légi akna által megölt Szebalda kedves nővérünk emlékére.” Az oszlopnál minden évfordulón megemlékezést tartottak, és a kórház 2016-ban Sebalda Nővér Díjat is alapított a Magyar Kórházszövetséggel közösen. A kitüntetéssel évente azon egészségügyi szakdolgozó munkáját ismerik el, aki az ápolói munkát hivatásának tekinti és kiemelkedő színvonalon végzi.

Néhány esztendővel ezelőtt Pozsgai Kitti győri újságíró kutatómunkába kezdett, hogy többet tudjon meg Sebalda nővérről. Felkereste az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációját, és miután kiderült a nővér születési helye, Máthé György érsekvadkerti plébánost is.

Egyre több részlet került elő, és a plébános kezdeményezésére immár a nővér születési helyén is méltó emlékhely jött létre.

Az alkotás a Drágffy-kúria előtti téren kapott helyet, amely önkormányzati terület, és ezentúl Sebalda nevét viseli. A szobor létrejöttét a Bethlen Gábor Alapítvány húszmillió forinttal támogatta.

Az Érsekvadkerten felállított egész alakos szobrot Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. A süttői mészkő (márvány) posztamens – amely a győri emlékoszlop alapján készült – Kontur András szobrászművész munkája.

Az alkotás a templommal szemben áll, pont rálátni az oltártól. Pogány Gábor Benő elmondta: a fennmaradt fotókon a szerzetesi ruhából alig látszódott valami, de az arcot, ami kivehető volt, gondosan meg akarta formázni. Az egyik idős felvidéki nővérnek még megvolt a régi (zsinat előtti) rendi ruhája. Ezt kölcsönkapta egy hétre, így tudta hitelesen megmintázni a bonyolult öltözetet is.

„Egy befelé figyelő, imádkozó alakot szerettem volna megjeleníteni – magyarázta a szobrászművész. – A nővér által viselt fátyol olyan záródást ad, mint egy toronysisak. Úgy építettem fel a figurát, hogy ő maga is olyan legyen, mint egy templom. Ugyanakkor azt a feszültséget, kapcsolatot is szerettem volna ábrázolni, ami a Teremtő és a teremtettje között van. Úgy gondoltam, az alak nőiességével és a kontraposzt testhelyzettel tudom ezt kifejezni.”

„A szobor új ékköve a településnek, ahol Sebalda nővér született és ahol megkeresztelték – fogalmazott Máthé György plébános. – 2022. március 20-án a nővér még élő rokonaival ott voltam Győrben, az emlékoszlopnál, a szokásos megemlékezésen. Akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy a nővér szülőfalujában is legyen egy emlékhely.

Papi életem során mindig összeakadtam hitvallókkal, példaképekkel, és közel jöttek a vértanúk, így Boldog Sándor István, Galgóczy Erzsébet misztikus, az 1919-ben Jászkarajenőn megölt két pap, Kósa József és Hornyik Károly, illetve az 1957-ben meggyilkolt Kenyeres Lajos – tette hozzá a plébános. – Most pedig itt, az Ipoly partján Esterházy Jánossal foglalkozom. Lényeges, hogy megismerjük méltó elődeinket, hiszen példaképek ők. Sebalda nővérről valójában mindig megemlékeztek Győrben, és itt is – szentmiséket mondattak érte a rokonok –, de fontosnak tartom, hogy nagyobb nyilvánosságot és tiszteletet kapjon.”

Aki betegeket szolgál, Krisztusnak szolgál

– mutatott rá a plébános a szoboravató ünnepségen elhangzott köszöntőjében.

Az eseményen beszédet mondott Balla Mihály országgyűlési képviselő, és felolvasta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára levelét, amelyben Soltész Miklós úgy fogalmazott: ma, amikor a világ az én boldogságát emeli piedesztálra, szükségünk van ilyen példaképekre, hogy önzetlen szeretettel forduljunk embertársaink felé.

Balla Mihály hangsúlyozta: Sebalda nővér élete példa lehet a mai ápolók számára, de mindannyiunk számára is, hogy helytálljunk a mindennapi munkánkban, családi és közösségi kapcsolatainkban.

Csordás Adrienn, a győri kórház ápolási igazgatója ünnepi beszédében rámutatott, a kórház munkatársai szeretettel emlékeznek kiemelkedő elődeikre, így Sebalda nővérre is az emlékoszlopnál. Bár senki nem tudta már felidézni, ki volt ő pontosan,

ő képviselte azt a sok név és arc nélküli ápolót, akik a történelem folyamán a betegek szolgálatában álltak.

Amikor 2016-ban a Petz Aladár-kórház rendezte meg az egészségügyi szakdolgozók éves országos kongresszusát, úgy gondolták, díjat alapítanak, amely a nővér nevét viseli. Csordás Adrienn köszönetét fejezte ki minden díjazottnak, hogy méltó utódai Sebalda nővérnek.

Az ápolási igazgató egy facsemetét, valamint a nővér győri sírjáról egy marék földet vitt Érsekvadkertre. Ezeket hamarosan elhelyezik a szobor körül kialakítandó parkban.

Az átadóünnepségen jelen voltak az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának tagjai. Nevükben Alfonza nővér szólt a jelenlévőkhöz. Megköszönte Istennek Sebalda nővért, aki a rendtársak számára is példakép lehet áldozatvállalásával. Rámutatott: ma is sok a szenvedő ember körülöttünk, és ha észrevesszük őket, ha mellettük vagyunk, a Jóisten megjutalmaz minket érte.

Alfonza nővér kérte egykori rendtársa közbenjárását, hogy segítse a nővéreket munkájukban, amikor odaállnak rászoruló, beteg embertársaik mellé.

Az ünnepség végén Máthé György plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek a szobor létrejöttében és az ünnepség megvalósulásában. Majd Balogh Lászlóval, a balassagyarmati szalézi templom plébánosával Isten áldását kérték a szoborra.

Ezt követően az ünneplő közösség a templomba vonult, ahol Balogh László szentmisét mutatott be Máthé György koncelebrálásával.

Ezen a napon tartották Érsekvadkerten a hagyományos nyár végi terménymegáldást és hálaadást, így ehhez kapcsolódtak a szentmisében elhangzott olvasmányok. A tíz leprás meggyógyításáról szóló evangéliumi szakasz a köszönet fontosságáról tanított.

A balassagyarmati plébános szentbeszédében úgy fogalmazott:

a hálaadás nehéz, mert nem ez az irányultságunk. Nem csak magyar sajátosság, hogy a panasz vagy a kérés könnyebben megfogalmazódik bennünk, mint a hála.

Szükségünk van a Gondviselésre – nagyon is jól tudják ezt azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy hálát adjunk még azért is, amiért megdolgoztunk, hiszen az is Isten ajándéka. A hálaadás megnyitja a szívünket, hogy odaadjuk mindazt, amink van, a gondviselő Isten pedig megsokszorozza és jóvá teszi azt.

A szentmise után a templomból körmenet indult népviseletbe öltözött gyerekekkel és felnőttekkel, akik betakarított terményeket, kenyeret és bort vittek magukkal.

Érsekvadkert közössége ezen a napon nemcsak a föld terméséért és a mindannapi kenyérért adott hálát Istennek, hanem a lelki gyümölcsökért is, amelyeket az itt lakók hite termett – köztük Sebalda nővér életpéldájáért is.

Fotó: Kissimon István; archív képek: Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja

Szalontai Anikó/Magyar Kurír