Peru, Ferenc pápa dél-amerikai útjának második állomása

Kitekintő – 2018. január 17., szerda | 17:52

Bemutatjuk Perut, Dél-Amerika harmadik legnagyobb országát, amelyet Ferenc pápa január 18. és 21. között keres fel huszonkettedik apostoli útja keretében.

Az Andok legnagyobb területű államát északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile övezi, míg nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. A mai Peru egykor az Inka Birodalom központja volt. Az ország területe Magyarországnál hétszer nagyobb, lakossága 31 millió. Fővárosa a peremkerületekkel együtt tízmilliós Lima. Peru a domborzatot tekintve három, egymástól meglehetősen jól elkülönülő tájra oszlik. Keleten húzódik a parti síkság (Costa), a szárazföld felé észak–déli vonulattal az Andok törzse (Sierra), és ettől keletre terül el az ország középső és északi részén az Amazonas-medence, amit erdőségnek (Selva) is hívnak. Az Andokban 3800 méter magasságban fekszik a világ legmagasabban található tava, a Titicaca.

Az ország földrajzilag nagyon változatos. A hidegvizű, délről észak felé haladó Humboldt-áramlás miatt a partvidék kopár, sivatagos jellegű. Az egyhangú felszínből csak helyenként emelkednek ki homokdűnék. Délebbre a síkság keskenyedik, de változatlanul száraz marad. A szárazság mellett a Humboldt-áramlás azt is eredményezi, hogy az éghajlat itt lényegesen hűvösebb, mint földrajzi helyzetéből adódna. A Középső-Andok Földünk leghosszabb összefüggő lánchegységének törzse, s egyben itt emelkedik Peru legmagasabb pontja, a 6 768 méteres Huascarán hegycsúcs. Az ország keleti része az Amazonas-medencéhez tartozó, kelet felé lejtő dombos, majd trópusi őserdővel fedett alföldi terület, ami noha az országnak több mint a felét elfoglalja, de a területet csupán a peruiak kis töredéke lakja. Itt trópusi időjárás uralkodik, nem ritkán 40 °C-ot is meghaladó hőmérséklettel és magas páratartalommal.

Az országnak rendkívüli változatosságú a természeti környezete: a föld 118 fajta ismert élőhelyéből 84-et rejt magában. A lakosság több mint fele a partmenti sávban él, nagyjából harmada a hegyekben, míg az ország több mint a felét elfoglaló amazóniai részen a lakosság alig több mint 12 százaléka lakik.

Perunak gazdag a kulturális öröksége is. A hivatalos nyelv a spanyol, illetve helyi szinten a kecsua és aymara. A társadalom etnikai szempontból a következőképpen oszlik meg: 45 százaléka bennszülött indián, 37 százaléka mesztic (fehér és indián keverék), 15 százaléka  spanyol-fehér és 3 százaléka egyéb, főként japán, kínai és fekete. Bevándorlás révén mintegy másfél millió olasz emigráns érkezett Peruba, főként a 19. század végén és a századfordulón. Peru döntően, 94 százalékban keresztény ország: 81 százalék római katolikus, 13 százalék protestáns keresztény hívővel.

Az inkák, az őslakos népcsoportok a 14. században kezdtek meghatározó erővé válni a hegyvidéki Cuzco környékén és ekkortájt virágzott az inka nagybirodalom, mely egymillió négyzetkilométeres kiterjedésével Dél-Amerika legnagyobb bennszülött uralma volt. Kolumbusz Kristóf hajói 1492 és 1518 között horgonyt vetettek Hispaniola (a mai Haiti és a Dominikai Köztársaság), Jamaica, Kuba és Puerto Rico területén, így megszülettek az első gyarmattelepek. Hernán Cortés leigázta az aztékok és a maják országait, amellyel megnyitotta az utat a szárazföldön Dél-Amerika felé. 1522-ben expedíció indult Panamából a mai Kolumbia felé, majd Francisco Pizarro panamai kormányzó, hadvezére, Diego de Almagro és Hernando de Luque missziós pap segítségével többszöri nekifutásra készítették elő a tengerparti vidék meghódítását. A spanyol korona jóváhagyásával törték meg az inkák ellenállását, foglalták el területeiket. 1535-ben Pizarro a tengerparton megalapította Limát azzal a céllal, hogy új fővárost építsen. 1543-ban megszületett a Perui Spanyol Alkirályság.

Az 1800-as években két irányból indultak a függetlenségi harcok: dél felől érkezett Argentína és Chile felszabadítója, José de San Martín, észak felől jött Venezuela és Kolumbia hőse, Simón Bolívar Ecuador felé. Minthogy Bolivár álma, a Latin-Amerika államszövetség létrehozása megbukott, Peru függetlensége sokat váratott magára, mígnem 1879-ben Spanyolország elismerte. A 20. század és az utóbbi közel húsz év története a demokratizálódás lassú folyamatát mutatja, jóllehet szinte örökösen fennál a kormányválság veszélye az országban.

A spanyol konkvisztádorokat kísérő térítő atyák Peru földjén először 1532-ben tűzték ki a kereszt jelét és mutattak be szentmisét. 1535 és 1541 között hozták létre az első egyházmegyéket, előbb Cuzcóban, majd pedig Limában, amely 1646-ben érsekség lett. Az első misszionáriusok domonkos, mercenárius, ferences, Ágoston-rendi és jezsuita szerzetesek voltak. Főként az utóbbiak lettek a bennszülött indiánok erőteljes védelmezői.

Nagy lökést adott Peru vallásos öntudatának Limai Szent Róza és Porres Szent Márton kanonizálása, hiszen ők mindketten limai születésűek és lelki hatásuk az országhatáron túl is, egész Dél-Amerikában mind a mai napig érezhető. A normalizálódás jeleként 1877-ben született meg a Szentszék és Peru közötti kapcsolat, ami annál is inkább jelentős, minthogy Spanyolország csak két évvel később ismerte el Peru függetlenségét. A limai apostoli nunciatúrát végül 1917 júliusában nyitották meg.

II. János Pál pápa kétszer tett apostoli látogatást Peruban. Először 1985 februárjában, majd három évvel később, 1988-ban járt többek között Limában, Cuzcóban és Trujillóban. A perui püspökök utolsó ad limina látogatásukat tavaly májusban tették, amikor a Vatikánban találkoztak Ferenc pápával.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria