Püspöki látogatás és szentmise a váci börtönben

Az épületet 1777-ben Theresianum néven legénynevelő intézetként építtette Mária Terézia, amire a bejáratnál vörösmárvány emléktábla emlékeztet. 1855 óta működik börtönként, az országban másodikként kapta ezt a funkciót. 1893-tól vezették be az elítéltek foglalkoztatását. 1931-ben százágyas börtönkórház is létesült az épületben.

A börtönparancsnok a látogatók kérdéseire válaszolva elmondta: 550 férfi elítélt van a fegyház részlegben, akik csak felügyelettel mozoghatnak bárhová; a kevésbé szigorú börtönben tartózkodók ráccsal elzárt területen élnek; a legenyhébb fokozatú, azaz fogházbüntetésre ítéltek nagyobb mozgásterű cellákban töltik napjaikat. Átlag tíz évet töltenek el az elítéltek Vácon, jellemzően valamilyen erőszakos bűncselekményért, de vannak közöttük életfogytiglanra ítéltek is. A 720 férfi fogvatartott életét 300 börtönőr és gazdasági, adminisztrációs személyzet felügyeli. Hétköznapjaik szigorú rend szerint telnek, minden fogvatartott munkavégzésre kötelezett. Ez részben a saját ellátásukat szolgálja, azaz ők maguk dolgoznak a mosodában, kertészetben, műhelyben, és maguk végzik a napi takarítást is; ezenkívül a fegyház saját vállalkozásában fémipari, ruhaipari és egyéb feladatokat látnak el. Van lehetőségük tanulni is: néhányan itt tudják befejezni általános iskolai tanulmányaikat vagy szakképzésben vesznek részt.

A múzeumi szárny a „Doberdo” nevet viseli, mert a 20. század elején és a kommunista időszakban ide bebörtönzött személyek legtöbbjét az első világháború olasz frontjának és hadifogságának körülményeire emlékeztette ez a börtön. A zárkákat eredeti állapotban őrizték meg. Csepp alakú helyiségek, ahol a börtönőr előtt a helyiség minden részlete felügyelet alatt lehet; állózárka, ahol néha egy-két napot is eltöltöttek az elítéltek a legkisebb mozgási lehetőség nélkül. „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” – olvasható a felirat az egykori börtönőr irodájában. Az ’50-es években a rendszer ellenségeinek tekintett személyekre ÁVH-s tisztek felügyeltek, akik válogatott kínzásoknak tették ki a fogvatartottakat, köztük Nagy Imrét, Göncz Árpádot, Hóman Bálintot, Gérecz Attilát. A börtön prevenciós és emlékezetőrző céllal diákcsoportok látogatását is fogadja ebben a részlegben – ismertette Nagy Balázs István büntetés-végrehajtási ezredes.

A mai elítéltek sokkal humánusabb körülmények között töltik le büntetésüket. Nemcsak a fizikai épségük, foglalkoztatásuk fontos, hanem a mentálhigiéné és a vallás is szerephez jut a reintegrációban. Három pszichológus dolgozik a börtönben. Van állandó börtönlelkész, vasárnaponként istentisztelet, és a legjobb magaviseletűek és egyben a keresztény értékrendre nyitottak az úgynevezett vallási körleten tölthetik le büntetésüket.

December 1-jén a Váci Fegyház és Börtön APAC-körleten élők a kápolnában várták a vendégeket, és két éneket adtak elő adventi-karácsonyi repertoárjukból. Majd a börtön munkatársaival együtt részt vettek a Marton Zsolt megyéspüspök által bemutatott szentmisén.

Az adventi szentmise napi olvasmánya a sziklára épített házról szólt (Mt 7,24–27). A főpásztor szentbeszédében emlékeztetett, hogy a mi életünk is akkor lesz stabil és kiegyensúlyozott, ha Istenre támaszkodunk az alapozásnál. Krisztus mindennap itt van velünk és közöttünk, ha el tudjuk fogadni egymást és szeretettel tudunk egymás felé fordulni. Azok felé is, akiket nem feltétlen kedvelünk. „Karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük, kérjük együtt, hogy az Ő érkezésével Isten szeretete költözhessen a szívünkbe, és mi is képesek legyünk egymást elfogadva és szeretve tenni a jót” – buzdított szentbeszédében a váci megyéspüspök. 

Marton Zsolt püspök a szentmise végén minden elítéltnek és munkatársnak Mária-érmet ajándékozott a látogatás emlékére.

Gottfried Richárd református börtönlelkésszel készült interjú olvasható ITT.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: bv.gov.hu (Szabó H.)

Magyar Kurír