Rangos egyházi kitüntetést kapott egy 107 éves szerzetesnő Segesváron

A püspököt érkezésekor kenyérrel, sóval és virággal fogadták a 14. századi, úgynevezett Leprások templománál az egyházközség népviseletbe öltözött hívei. Az elöljáróval érkeztek a kongregáció kolozsvári és balázsfalvi közösségeiből szerzetesnővérek, akiket a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye általános helynöke, Vasile Tofană SJ kísért el.

A segesvári találkozásnak kettős jelentősége volt: az Istenanya kongregációjának nővérei a rend elöljárójával, Theodorina nővérrel együtt közösen imádkoztak a segesvári Szentlélek-plébánia híveivel a rend legidősebb nővéréért, Rodica Mariáért.

Cristian Crișannal szolgált az oltár körül Vasile Tofană SJ, Septimiu Nicula medgyes-erzsébetvárosi görögkatolikus főesperes, Ciprian Dărăban helyi parókus és Ciprian Suciu, a balázsfalvi szeminárium vicerektora is. A Szent Liturgián Segesvár más felekezeteinek lelkipásztorai is részt vettek, így a közösséggel imádkozott Hans Bruno Fröhlich evangélikus püspöki helynök, Cozmin Boian ortodox pap és Jenei Csaba unitárius lelkész is.

A főpásztori Szent Liturgia végén a helyi parókus, Rodica Maria nővér lelkiatyja ismertette röviden a kitüntetett életét, majd Delia Fărcaș közjegyző, a nővér dédunokahúga szólt az egybegyűltekhez.

A legmeghatóbb mozzanat az volt, amikor Cristian Crișan a kongregáció öt tagja, a parókus és a kolozsvári generális vikárius kíséretében belépett Rodica Maria szobájába. Az elöljáró felolvasta a Lucian Mureșan bíboros által kiadott dekrétumot, átadta neki az oklevelet, és a Szentháromság-rend keresztjét tűzte a kabátja hajtókájára, „megbecsülésünk és áldásunk jeléül a Krisztus és az Egyház iránt tanúsított szeretetéért és odaadásáért, valamint a keresztény hitről szavakkal és jó cselekedetekkel való tanúságtételéért”.

A kongregáció nővérei egy csokor virágot nyújtottak át neki, imádkoztak Rodica Mariával, és gyönyörű egyházi dallamokat énekeltek; majd a kitüntetett felidézte hosszú életének tapasztalatait, különösen is a kommunista üldözés idejéről valókat.

Rodica Maria nővér minden jelenlévőt imájáról biztosított, ugyanakkor hangsúlyozta: „Nincs elég időm a nap folyamán imádkozni!”

Maria Rodica nővér, polgári nevén Viorica Vețian, 1916. október 3-án született a Maros megyei Bala (románul Băla, németül Bolla) településen. Jelöltként lépett be az Istenanya Kongregációba (CMD). 1939. április 8-án Balázsfalván öltöztette be Febronia Mureșanu anya, a rend társalapítója és első főnöknője. 1942. január 4-én, szintén Balázsfalván tette le ideiglenes fogadalmát. 1948. augusztus 15-én Felsőzsukon tette le örökfogadalmát, ez volt az utolsó ünnepélyes fogadalomtétel a rend szétszóratása előtt.

Rodica nővér szereti a gyermekeket, küldetése a tanítói hivatás volt, mind Balázsfalván, mind pedig a rend kolozsvári általános iskolájában, ahol 1945–46-ban igazgatóként is szolgált. Nem sokkal a romániai görögkatolikus egyház törvényen kívül helyezése előtt, 1948. október 28-áról 29-ére virradó éjjel, a püspökök letartóztatásának idején a kongregáció nővéreit erőszakkal eltávolították a kápolnából, ahol egy egész napon át megszakítás nélkül imádkoztak, majd szinte egész éjjel ellenálltak azoknak, akik azért jöttek, hogy erőszakkal elvigyék őket Obrázsába. Röviddel hajnal előtt, kimerülten, a nővérek megadták magukat. A CMD nővérek obrázsai Wesselényi-kastélyban elhelyezett közösségét 1949 szeptemberéig tűrték meg a kommunisták. Rodica nővér majdnem egy évig volt a kongregáció elöljárója. A fiatal, buzgó posztulánsokat is ott öltöztették be, és más jelöltek ugyanezen az éjszakai ünnepségen tették le ideiglenes fogadalmukat. Szeptember 10-re virradóan az Obrázsában lévő összes nővért a Vâlcea megyei Bistrița ortodox kolostorába deportálták, ahol ismét együtt lehettek a zsuki rendház nővéreivel. A rezsim szándéka az volt, hogy rávegye őket a görögkatolikus hit és a római pápával való egység megtagadására, felajánlva nekik, hogy a bistrițai ortodox kolostorban továbbra is szerzetesek maradhatnak. Miután sikertelenül próbálták rávenni őket erre az átállásra, a rezsim emberei úgy érezték, hogy az elöljárókat el kell távolítani a nővérek közül. Az összes egykori közösségi elöljárót, köztük Rodica nővért is a Vâlcea megyei Dintr-un Lemn ortodox kolostorba vitték. Néhány hét múlva – látva, hogy egyik nővér sem enged – a kommunisták úgy döntöttek, hogy visszaküldik őket szülőföldükre, a családjukhoz, ideiglenesen elkobozva szerzetesi ruhájukat.

Rodica nővér 1949 novemberében tért vissza a Vâlcea megyei kolostorból nővére családjához Szászrégenbe. Ott 1951-ben csatlakozott hozzá egy másik rendtársa, aki árva volt, és Rodica nővér családjánál talált menedéket. 1953-ban a titkosrendőrség felfedezte ezt a tényt, a befogadott nővérnek el kellett hagynia Szászrégent, és Rodica nővért ezt követően rendszeresen behívták a Securitatéhoz, hogy nyomást gyakoroljanak rá, térjen át az ortodoxiára és legyen besúgó – de sikertelenül próbálkoztak.

Közben Rodica nővér könyvelői állást vállalt a szászrégeni fogyasztási szövetkezetnél, de mivel nem volt hajlandó együttműködni a titkosrendőrséggel, elbocsátották. Többszöri próbálkozás után sikerült egy másik állást kapnia ugyanannál a szövetkezetnél, a várostól 25 kilométerre fekvő Bátos faluban, majd Breazában. Először palánták ültetésével bízták meg, nehéz fizikai munkát végzett, ingázott a munkaterületre. Hónapok múlva egy ismerőse, látva a kimerültségét, rájött, hogy Rodica nővér milyen igazságtalanságnak van kitéve, és fokozatosan – hogy ne keltsen gyanút – visszavezette őt a könyvelési szakterületre. Amikor ezeket a munkahelyeket megszüntették, visszatért Szászrégenbe, a fogyasztási szövetkezet székhelyére, ahol nyugdíjba vonulásáig vezető könyvvizsgálóként dolgozott.

Fordította: dg/Romkat.ro

Forrás: Ciprian Dărăban/Gyulafehérvár-Fogarasi Görögkatolikus Egyházmegye sajtóirodája

Fotó: Gyulafehérvár-Fogarasi Görögkatolikus Egyházmegye sajtóirodája, Balázsfalvi Görögkatolikus Egyházmegye Facebook-oldala

Magyar Kurír