Régi és új kincsek a múltból – Három egyháztörténeti kötetet mutattak be a Sapientián

Somorjai Ádám OSB, a három új kiadvány szerkesztője maga is dolgozott hat évig a vatikáni levéltárban. A Cesare Orsenigo nuncius politikai jelentéseiből című könyv a két világháború közti Magyarország nunciusainak beszámolóiból készített háromrészes sorozat második kötete. A bencés szerzetes sajtó alá rendezte Jánosi Gyula OSB Új idők küszöbén – Giesswein Sándor élete és műve című, több évtizede kiadatlan anyagát is. A harmadik kötet a fiatalon elhunyt egyháztörténész, Csíky Balázs válogatott írásait tartalmazza a Jubileumi esztendők és katolikus megújulás címen, mellyel a kiadó méltó emléket állít a szerzőnek.

Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Hittudományi Főiskola rektora köszöntőjét követően az alapítvány elnöke, Várszegi Asztrik beszédében a METEM harminc évét egy gazdag, színes virágmezőhöz hasonlította. Mint mondta, büszkék arra, hogy értékekkel gyarapították a magyar egyháztörténet-írást, szükségből erényt kovácsoltak, a múlt kincseiből régit és újat hoztak elő.

A ma bemutatott három könyv mindegyikéhez személyes szálak is fűzik őt, hiszen Cesare Orsenigo nuncius vezette a szerzetesi reform útjára a bencés közösséget, több rendtársát pappá szentelte; Jánosi Gyula szerzetestársa volt, együtt tanítottak a győri bencés gimnáziumban; Csíky Balázs pedig kedves diákjuk volt a pannonhalmi iskolában.

Zombori István történész, nyugalmazott múzeumigazgató, a könyvbemutató moderátora hozzátette, a „virágoskert” eddig háromszáz kötetet jelentetett meg. Az elmúlt évek és évtizedek vatikáni kutatási lehetőségeinek bővülése tette lehetővé, hogy a két világháború közti magyarországi nunciusok jelentéseit ki tudják adni. A sorozat első kötetét októberben mutatták be Lorenzo Schioppa nunciusról, a harmadik pedig már nyomdában van Angelo Rottáról.

Érszegi Márk Aurél, a Külgazdasági és Külügyminisztérium vallásdiplomáciai főtanácsadója és vatikánszakértő előadása elején olaszul köszöntötte a nunciatúra képviselőjét.

Ismertetőjében utalt arra, hogy Ferenc pápa 2019-ben, amikor megnyitotta a vatikáni levéltárakat a kutatók előtt, kijelentette, az Egyház nem fél a történelemtől. A titkos levéltár elnevezést Ferenc pápa apostolivá változtatta, hogy annak küldetését kifejezze. A Szentszék bizalommal tette közkinccsé múltjának iratait, a levéltárak kérése a kutatókhoz csupán annyi volt, hogy megközelítésük nyugodt és előítéletmentes legyen. Ezek az iratok egyrészt az igazság melletti tanúságtételt is szolgálják, másrészt a világ nemzetei számára is fontosak történelmük megértése szempontjából.

Érszegi Márk Aurél a sorozatnak erre a második kötetére is érvényesként idézte Erdő Péter bíboros első kötetre tett megjegyzését, miszerint a legfontosabb érdeme, hogy katolikus nézőpontból mutatja be a korabeli történéseket. A nuncius valóban az egyetemes Egyház nézőpontjából szemléli a helyi történéseket, és feladatai között hangsúlyosan szerepel a helyi egyház és a társadalom javának előmozdítása.

A könyv felépítéséről szólva Érszegi Márk Aurél elmondta, Michael August Blume SVD nunciusnak az előző kötet bemutatásakor tartott előadása az egyik előszó. A szerkesztői bevezető után Orsenigo nuncius élettörténetéről, majd a kötetben szereplő témákról egy-egy tanulmányt találunk. A jelentéseket az eredeti mellett magyar fordításban is olvashatjuk. A vatikánszakértő szerint a kötet segít megérteni a Szentszék, a pápai diplomácia és az egyetemes egyházkormányzat működésének elveit és dinamikáit, melyek meglátása szerint nem sokat változtak az elmúlt évtizedekben.

Zombori István megjegyezte, 1988-ban alakult METEM célkitűzéseit a rendszerváltás után kiszélesítették a magyar egyháztörténeti írások kiadásával. A források az íróasztalfiókokban lapultak, de az államvédelmi hatóságok házkutatásai lefoglalták és megőrizték őket, így azok bekerültek a történeti levéltárak polcaira. A következő kötet kézirata azonban a pannonhalmi könyvtárban maradt fenn.

Klesenitz Tibor történész Jánosi Gyula OSB Új idők küszöbén – Giesswein Sándor élete és műve című kötetének ismertetését azzal kezdte, Giesswein Sándor pap és polihisztor különcként viselkedő, feltűnő jelenség volt. Folyékonyan beszélt a legtöbb európai nyelven, amit egyszer elolvasott, megmaradt az emlékezetében. Következetességével és szociális érzékenységével vívta ki a kortársak tiszteletét. Életművét az utókor is fontosnak tartotta, még a marxista történetírás is foglalkozott vele. A rendszerváltás után két monográfia is vállalkozott életművének feldolgozására.

Jánosi Gyula már az 1950-es években kutatta Giesswein történelmi jelentőségét, évtizedes vizsgálódásai után összeállította a kéziratot, egy évvel később azonban elhunyt. A szöveg így egészen mostanáig kiadatlan maradt. Mivel a hetvenes években Jánosi szerette volna megjelentetni a művét, igyekezett megfelelni az állampárt részéről jelentkező ideológiai elvárásoknak is. Emiatt többször kellett idéznie a marxista kutatók írásait, és a jelen szocialista fejlődési eredményeire is hivatkozott. Jánosi Giesswein működését baloldaliságként mutatja be, még a címválasztásával is ezt hangsúlyozza. Azonban a könyv egy eldugott fejezetében egyértelműen kifejti, a győri kanonok keresztényszocializmusa XIII. Leó pápa szociális tanításán alapuló reformkonzervativizmusként értelmezhető.

A dualizmus korában Győr fontos ipari központtá vált, Griesswein itt találta meg igazán a hivatását: megérlelődött benne, hogy a szociális kérdés tanulmányozására szenteli életét. A kanonok a gyűlöletkeltés minden formáját elítélte, irányuljon az a papok és a Katolikus Egyház vagy a munkások felé, akik mellett kiállva elnyerte azok megbecsülését.

Klesenitz Tibor Greisswein nekrológjából idézte: „az Egyházban a demokráciát képviselte. Nem felülről emelték, hanem tulajdon erejéből emelkedett mások fölé.” Jánosi nemcsak szimpátiával, hanem kritikával is szemléli Giesswein Sándort, ugyanakkor szerethetőségét is alátámasztja azokkal az anekdotákkal, amelyek a győri kanonok életét övezték. Például említi, hogy amikor egy vidéki alkoholellenes szövetség díszelnökének kérték fel, ő a saját nevének magyar jelentésére (önts bort) hivatkozva indítványt nyújtott be, hogy társelnökei legyenek Boromissza kanonok és Pálinkás.

Utolsó éveiben úgy tűnt, a győri kanonok elszigetelődött, mégis a polgári katolicizmus fontos szereplője maradt a hazai és nemzetközi szintéren egyaránt. Klesenitz a könyv bemutatása után hangsúlyozta, a kötet azért is jelentős, mert érzékelhetővé teszi, a Kádár-korban hogyan próbálta egy történész a gondolatait eljuttatni az olvasókhoz.

Mielőtt Marchut Réka történész bemutatta volna a fiatalon elhunyt Csíky Balázs válogatott műveiből kiadott kötetet, Zombori István köszöntötte a fiatalon elhunyt egyháztörténész szüleit. A Jubileumi esztendők és katolikus megújulás kötet elején szereplő előszóból idézte Várszegi Asztrik gondolatait: nem az élet rendje szerint való, hogy szülő temesse gyerekét, a tanár búcsúzzon diákjától. 

Marchut Réka elmondta, Csíky Balázs közeli barátja volt. A könyv nemcsak fizikai, érzékelhető valóság, nemcsak a tudászomjunkat oltó tartalom, hanem az olvasó és az író találkozása, szellemi-lelki közössége is. Így azon túl, hogy többet fogunk tudni Serédi Jusztiniánról, Kosztolányi Dezsőről, a katolikus megújulásról, találkozni fogunk a kötet szerzőjével is.

Csíky Balázs a pannonhalmi alma máterből jött, a bencésség kitörölhetetlen a gondolkodásmódjából. Rövid pályafutása ellenére igazi egyháztörténészként távozott. Nemcsak az értelmével, de a szívével is a tudást kutatta. Alázatosan volt jelen mesterei között, és így kereste a forrásokat a templom padlásán is, nem derogált neki, hogy oda felmenjen. 

A 19 tanulmányt közlő kötet mind világi, mind egyházi szempontból fontos. Felöleli az egész szakmai életművet, hiszen a 2003 és 2016 közötti írásokat tartalmazza.

Marchut Réka részletesen bemutatta az egyháztörténész színes és változatos pályafutását, megemlítette számtalan kutatási területét. Csíky Balázs széles érdeklődési körét mutatja, hogy visszatekint a 19. századra is a jelenkor mellett, helytörténettel, kisebbségtörténettel, még a rendszerváltás utáni kis pártok szerepével is foglalkozott. Vallotta, hogy az egyháztörténet a köztörténet része, de fájlalta, hogy az előbbi nem egyenrangú ez utóbbival. Az egyháztörténeti témák világi nézőpontú tárgyalását missziós feladatának tekintette.

A történész részletesen bemutatta a címadó tanulmányt, amelyben Csíky Balázs a két világháború közti jubileumi évek és a lelki megújulás kapcsolatát elemzi, majd az egyháztörténész szemléletmódját ismertette. Ő úgy látta, a viták nagy része a nem megfelelő kommunikációból adódik, ezért fontosnak tartotta a fogalmak tisztázását, és kerülte a személyeskedést. Felhívta a figyelmet az angol nyelven publikáló történész fokozott felelősségére is. Marchut Réka Máté evangéliumából vett idézettel zárta előadását: „Minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg…” – ha ezt a könyvet a kezünkbe vesszük, nem fogunk csalódni.

Somorjai Ádám, a kötetek szerkesztője a könyvbemutatók után személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal, majd egy kis történettel buzdított – a többek között Pannonhalmán őrzött – kincsek további kiadására.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír