Rendkívüli ajándék, hogy a Szentföldön szolgálhatok – Beszélgetés a Fraknói-díjas Várnai Jakabbal

– Gratulálunk a Fraknói Vilmos-díjhoz! Ez az elismerés a tanári, kutatói tevékenységének is szól. Mostanában min dolgozik?

– A díj azért elsősorban a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával, a magyarországi munkámmal kapcsolatos. Nem vagyok már az intézmény rektora, de

a teológiatanítást folytatom Jeruzsálemben, ahol az ember valamiképpen mindig kutató, tanuló marad, hiszen a Szentföld világa kimeríthetetlen kulturális, vallási, társadalmi és politikai valóság.

S hogy min dolgozom? Alapvetően rendtörténeti témákkal foglalkozom. Látványos projektet nem tudnék említeni, de nemrég megjelent egy tanulmányom annak a rendháznak a történetéről, ahol élek, a Sion-hegyen, az utolsó vacsora terme (Cenákulum) mellett. Ez a hely a ferencesek központja volt 1342-től egészen az Oszmán Birodalom megszilárdulásáig. 1552-ben elzavarták a szerzeteseket, s attól kezdve a ferencesek mindig is vissza akartak térni ide. A múlt század harmincas éveiben a Cenákulumtól alig ötven méterre sikerült vásárolni egy telket, rajta néhány régi házzal. Az épületeket komfortossá alakították, ezekben élünk. 

– 2015–2016-ban a Szentföldi Ferences Kusztódia vizitátora volt. Néhány nap múlva ismét Jeruzsálembe indul. Hogyan alakul a kapcsolata az ottani ferences közösséggel? 

– A vizitátori megbízatásom, a hivatalos kapcsolat 2016 októberében megszűnt. A ferences rendnek a Szentföld iránti felelősségét átérezve ezek után 2020 májusában jelentkeztem az ottani szolgálatra, s tagja lettem a közösségnek. Ellátom azokat a feladatokat, amelyeket rám bíznak. Részt veszek a teológiai oktatásban, illetve a zarándokok fogadásában. Ez utóbbi sajnos pillanatnyilag szünetel. 

– Hány tagja van a kusztódia közösségének? 

– A teljes kusztódia kétszázhetven fős, ebből százötvenen tartózkodnak a Szentföldön. 

– Mostani szolgálata mennyi időre szól? 

– Általában négy évre szól az enyémhez hasonló megbízatás, de ha a munka megkívánja, tovább is tarthat.

 – Hosszabb ideje tartózkodik már a Szentföldön, sok mindent megismerhetett „az ötödik evangélium” világából. Mi az, ami az évek múltával is megragadja Önt ezen a szent helyen?

 – Az evangéliumnak, az evangéliumi történetnek, amelyet napról napra, hétről hétre olvasunk, illetve hallunk felolvasni a szentmisén, földrajzi értelemben meghatározható a színhelye. Ezen a helyen élni rendkívüli ajándék. 

Az evangélium szavának megértése ugyanakkor mindig azzal kezdődik, hogy belehelyezzük abba a korba, amikor elhangzott. Ehhez meg kell ismernünk az adott hely földrajzát, történelmét, valamint a korabeli zsidó vallási felfogást, hiszen a legtöbb beszélgetés Jézus körül éppen a zsidó vallással kapcsolatos kérdéseknél lángol fel, robban ki.

Azt is hozzátenném, hogy a Szentföldön élni nem csupán nosztalgiát jelent egy kétezer évvel ezelőtti történet iránt, mert ennek a kétezer éves történelemnek terhe, árnyoldala, következménye is van. 

A Szentföld történetét megérteni pedig azt jelenti, hogy felfrissítjük az európai történelemről szerzett ismereteinket. Isztambulnál is keletebbre vagyunk, de ami itt történt, az része az európai történelemnek. Éppen ez késztette a ferenceseket arra, hogy az óvárosban, a központjukban keresztény múzeumot létesítsenek.

– Mit mutat be ez a múzeum? 

– Elsősorban a ferences, de általában a katolikus és keresztény jelenlétet a Szentföldön.

A magyar állam is támogatta ezt a projektet. 2019 novemberében a szentföldi kusztosz itt járt Magyarországon, és erről is tárgyalt. A kormány segítsége szükséges volt ahhoz, hogy a pandémia idején is folytatódni tudjon az építkezés. 

– A szamariai asszonynak kinyilatkoztatja Jézus: „igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát”. Mégis tagadhatatlan, hogy a Szentföld, az evangéliumi helyszínek nagy hatással vannak az odalátogató hívőkre. 

– Ezek a szavak, hogy „lélekben és igazságban”, egy meghatározott helyen hangzottak el.  Nablusz városában, Jákob kútjánál, amely most egy görög ortodox templom kriptájában található zarándokhely. Innen a hely hatásának ereje. A keresztény vallási felfogásban az isteni jelenlét ugyanakkor nem helyhez vagy időhöz kötött, a világ bármelyik pontján eléri a keresztényeket, akár a szentmisében vagy az imádságban. Nem kötelező a szentföldi zarándoklat, mégis értéket hordoz és spirituális gazdagságot. Más a helyzet az iszlám vagy a zsidó vallás esetében. 

– A Szentföld vallási sokféleségében hogyan jellemezné a keresztények helyzetét? 

– A kilenc és fél millió lakosú Izrael Állam lakosai közül mintegy hétmillióan zsidók, két százalék a keresztény, s rajtuk kívül még él itt kétmillió arab. Izraelben a vallások képzeletbeli listáján ott van a kereszténység, de elenyésző, nem meghatározó. Jelentéktelen a szerepe az állam arculatának kialakításában. A palesztin területeken, a muszlim közegben pedig – Kelet-Jeruzsálemet is beleszámítva – még kisebb a keresztények létszáma, egy százalék alatti. 

Ha valaki egyhetes zarándoklat keretében egy katolikus csoporttal bejárja a szentföldi keresztény, evangéliumi helyszíneket, esetleg abba az illúzióba ringathatja magát, hogy ez is egy keresztény hely. De ha valaki ott él, különösen most, a járványhelyzetben, amikor nincsenek jelen a zarándokok, a keresztény csoportok, akkor láthatja a reális képet. Örülhetünk és méltányolnunk kell, hogy Izrael tiszteletben tartja a vallási közösségek működését. Ha vannak is esetleg adminisztratív akadályok vagy nehézségek, ez még mindig jobb, mintha muszlim állam lenne a Szentföldön.

– Ismerve az ottani helyzetet, milyen indíttatással szánta el magát arra, hogy a Szentföldön szolgáljon a kusztódia közösségében? 

– A motivációm az volt, ami a ferences rendé is.

Hiszen a Szentföld iránti felelősség a rend döntése, s én ezen a téren szeretném letenni az asztalra a magam vállalását.

Egyébként csak az utóbbi százötven évben nyílt meg a lehetősége annak, hogy valaki közvetlenül a szentföldi kusztódiába lépjen be és ott legyen ferences. A Szentföldön szolgáló ferencesek kezdettől fogva a világ többi részéről mennek oda egy adott időre. Jelenleg már saját rendi nevelése van a kusztódiának, de a tagok ötven százaléka ma is más provinciákból való, ahogyan én is. 

– Milyen tantárgyat oktat a jeruzsálemi ferences Studium Theologicumban?

– A teológiai alapképzésben tanítok dogmatikát. 

– Szervezetileg hová tartozik ez a felsőoktatási intézmény? 

– Egy fakultást alkot az óváros másik részén lévő biblikus intézettel (ahol még bibliai régészetből is lehet doktorálni). A fakultás pedig a többi római fakultással együtt alkotja az Antonianum ferences pápai egyetemet (Pontificia Università Antonianum). Itt tanítok teológiai alapképzésen.

– Említette a régészetet. Milyen jelentős bibliai vonatkozású feltárások zajlanak jelenleg Jeruzsálemben vagy a város környékén, amelyek a hazai olvasók számára is újdonságnak számíthatnak?

– Számomra a legizgalmasabb kutatás jelenleg az óváros déli részén zajlik. Dávid városa az Al-Aksza-mecsettől délre húzódott, a völgy felé, egészen a Siloám taváig. Ezen a területen, a házak alatt folyik a kutatás. Például azt az utcát is feltárták, amelyen annak idején a Siloám tavától mentek fel a zarándokok a templom felé. Több régész szerint Dávid valódi sírját is megtalálhatják ezen a területen. (Amit jelenleg ezen a néven tisztelnek, az egy középkori emlékmű, amelyet kegyelettel vesznek körül.) Számunkra azért is fontos ez az említett utca, mert Jézus korában is ezen juthattak el a zarándokok a templomhoz, hozzátartozik tehát az evangéliumi valósághoz.

Egy másik érdekes feltárás is folyamatban van, egy korábbi konfliktusos helyzet következményeként. 1999-ben a templomtér alatt kialakítottak egy föld alatti mecsetet a Salamon-csarnokból. Buldózerrel eltávolítottak vagy négyszáz teherautónyi földet, s a törmeléket leszórták a Kedron-völgy felső részén. A zsidó régészek 2005-ben megszervezték ennek a törmelékhalomnak a kutatását. Kézi zuhannyal leverik a törmelékről a sarat, a port, és átnézik, amit találnak. Ebbe a feltárásba régész vezetésével önkéntesek is bekapcsolódhatnak egy-két órára. Az egyik ferences testvérrel tavaly decemberben mi is vállalkoztunk erre a feladatra, találtunk is néhány apróságot, római tetőcserepet, mozaikdarabot, festett vakolatmaradványt és hasonlókat.

Azért is fontosak ezek a kutatások, mert az utóbbi harminc évben az a képtelen feltételezés terjedt el muszlim részről, hogy a salamoni templom nem ott volt, ahol a mostani templomtér elhelyezkedik. Ezzel nemcsak a zsidóságot támadják, hanem az evangéliumot is, ezért keresztény részről is tiltakozunk e felvetés ellen. Az említett anyag átszitálásával, megkutatásával olyan régi érmék, pecsétnyomók is felszínre kerülhetnek, amelyek ellenérvei lehetnek ennek a megalapozatlan feltélezésnek. 

– A Fraknói Vilmos-díj átadásakor szó esett arról, hogy javaslataival, ötleteivel segítette a magyar kormányt az üldözött keresztényeket támogató missziójában. Említene konkrét esetet?  

– 2019. november 13-án Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a hivatalában fogadta a magyarországi látogatáson tartózkodó Francesco Pattont, a Szentföldi Ferences Kusztódia kusztoszát. A megbeszélésen Semjén Zsolt hangsúlyozta, hogy hazánk segíti egy iskolai és plébániai komplexum kialakítását a galileai Kánában, illetve egy, a Szentföld keresztény vonatkozásait bemutató kiállítás létrehozását Jeruzsálem óvárosában. Ennek előkészítésére utaltak a díjátadáskor. 

– Hogyan látja a kereszténység helyzetét a világban a Szentföldről nézve? 

– Tanítottam egy harminckét fős csoportot a teológián, négyen Európából érkeztek, tizenhatan Afrikából.

A számok azt mutatják, hogy nem európai jövője van a kereszténységnek. Abba kell tehát hagynunk a duzzogást, és neki kell állnunk testvéri módon segíteni a helyi – mozambiki, kongói, vietnámi, Fülöp-szigeteki – egyházakat, s nem csupán adományokkal, hanem munkával, szakértelemmel is. A kereszténység abszolút létszámában nem csökken, de máshol növekszik, mint ahol megszoktuk. 

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila (portréfotók); Thaler Tamás (díjátadó)

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 13-i számában jelent meg.