Sajátosan rejtett, erős hívásban – Interjú Marthy Attila aranymisés pappal

– Mikor érezte először Isten hívását?

– Volt időm most öreg napjaimban végiggondolni, úgy az elejétől. Megjelent gyerekkoromban, de nem sokat adtam rá. Volt, amikor naivan azt gondoltam – s mondtam is az akkori káplánnak ott, Kézdivásárhelyen –, hogy milyen jó, mert az ember üdvözül. Erre azt mondta, nem biztos, hogy azért üdvözül az ember, mert pap lett… Erős volt, sajátosan rejtett és erős volt ez a belső hívás. Sokszor tiltakoztam ellene, nagyon sokszor, ugyanis családszerető család voltunk – négy testvér, két szülő –, és egyre erősödött bennem ez az érzés, és mindig tiltakoztam. Nem, nem… Mégis visszatértem, elindultam felvételizni Marosvásárhelyre, a pedagógiára. Bementem a templomba, olyan fájdalmam volt, éreztem, hogy nem – emlékszik vissza Marthy Attila a kezdetekre.

Elsőként a plébánosnak, majd édesanyjának jelentette be döntését. Diákként társaival és saját magával is konfliktusba került. A katonaság évei is nyomot hagytak a kézdivásárhelyi fiatalban, akiben a hazafias nevelés dübörgött.

– Miután leszereltem, dolgozni mentem a készruhagyárba. Tudták, vissza akarok menni. Mondták: szándékunk van magával. Kaptam háromszor fizetésemelést – ami mondjuk nem volt éppen törvényes, de megcsinálták. Majd elköszöntem, visszamentem, és jött a szentelés. Minden papot behívatott Márton Áron püspök úr 15–20 percre. Egy óra húsz percet voltam bent. Eszembe sem jutott, hogy az idő telik. Egy gyönyörűség volt vele lenni.

Szórványban, kisebbségben

Marthy Attila első segédlelkészi kinevezése Csíkszentdomokosra szólt, de a konjunktúra miatt táviratilag azonnal Gyergyószárhegyre delegálták. Majd Gelencére, utána Magyarszarvaskendre. Innen Magyarláposra, egy botrány kellős közepére érkezett. Felújítást vezetett, közösséget épített, de a rendőrséggel is meggyűlt a baja, amit nem rejtett véka alá. A püspöknek is jelentette, a Securitate is behívta, ebből sem csinált titkot.

– Pálffy Géza, Isten nyugtassa, 1981 nyarán megjelent Magyarláposon nálam. Hát mit csinálsz? Azért jöttem, megkérdezzem, hogy el vagy-e keseredve. Mondom: Én? Ne hülyéskedj már! Aztán a szülői házhoz mentem, ott zaklattak telefonon, s a közismert besúgók azonnal járták a szülői házat. Én már megszoktam” – mesélte mosolyogva az atya, akit ezek után, az év októberében Zágonba helyezett a püspök. – Öt évet voltam Zágonban, aztán történt, hogy a polgármester asszony, buzgó kommunista lévén, többször támadt. Nagy felhajtások voltak, s előidézett, a beszélgetés végén mondtam neki: maga nem lesz mindig polgármester,

én pedig pap leszek mindig.

Akkortájt szenzáció volt a színes információ, vallásos filmek, magyar filmek, vallásos filmek gyerekeknek és a Tom és Jerry, hát azért állandóan tele volt a nagy terem. És szemet vetett rá, beküldte a rendőrt, hogy kobozza el. Államügyészség, püspökség hozzájárulása… De úgyis elvisszük! Mondtam, olyan nincs, én baltával védem meg, ez az Egyházé, nem az enyém! Voltak aztán gondok a rendőrségen.

Pusztakalánba 1988-ban helyezték Marthy Attilát. Ott fedezhette fel a többnemzetiségű közösséget: magyarok, németek, csehek, románok, olaszok, lengyel hívek éltek ott.

– Ekkor jött az úgynevezett revolúció. De már a Securitate jelezte, intelligensen és értelmesen tapogatóztak. Rájöttem: a hatalomnak vége. Volt zászlóégetés, meg minden. Meg volt szervezve. Volt ott gond elég.

Marthy Attila, papi működése során több helyen szolgált: Pusztakalán után Hátszegen, majd a lupényi évek is különös helyet foglalnak el életében. Mindenhol csodás közösség, lelkület fogadta.

– Mit üzenne az ötven évvel ezelőtti önmagának, a szentelés előtt álló ifjúnak?

– Most már mindent tisztábban, mélyebben, erősebben, tapasztalattal tudnék csinálni. Végül is 42 év szórványban és kisebbségben – mindenhol itthon vagyok. Itthon vagyok Székelyföldön. A jelmondatom szépen összefoglalja: „Legyen meg a te akaratod!”

Szellemileg, lelkileg felkészülni

Arról is beszélgettünk, hogy ilyen élettapasztalattal a háta mögött mit tanácsolna egy most papi hivatást választó fiatalembernek.

– Szellemileg, lelkileg tisztán készüljön fel. Tanuljon nyelveket. (…) Mindig felfele nézzen, de maradjon lent. Vigyázzon a papírra, nem karrier – mert ilyet is láttunk –, hanem legyen szolgálat.

Szolgálat legyen, szolgáljon. Akkor a Jóisten veled van.

Az írás megjelent a Vasárnap 2026/32. számában.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír