Sako pátriárka: A gazdasági válság és a háború miatt még több keresztény távozik a Közel-Keletről

A káld katolikus egyház pátriárkája a helyzet súlyosságára figyelmeztető beszédével nyitotta meg a káld püspökök éves szinódusát, amely augusztus 21. és 27. között az iraki fővárosban zajlik.

Sako bíboros hét pontban fejtette ki gondolatait; többek között konkrét adatokkal illusztrálta a világméretű válság és az európai háború közvetlen hatásait, amelyek a Közel-Keleten aktív egyházi szolidaritási hálózatok gazdasági stabilitását is érzékenyen érintik. A főpásztor elmagyarázta, „a jelenlegi helyzet negatív hatást gyakorol az iraki, szíriai és libanoni egyház gazdasági helyzetére”, ahol az egész lakosságot sújtja a munkanélküliség, a szegénység, a víz- és áramfogyasztás korlátozása. „Az egyházmegyék gazdasági erőforrásai végesek.

Azok a segélyszervezetek, amelyek eddig támogattak minket, most Ukrajnára koncentrálják az erőfeszítéseiket.

Az adományozás és a gyűjtések csekély eredménnyel járnak, a felajánlott összegek nem jutnak el hozzánk, a bérbe adott épületeink amúgy is alacsony bérleti díját is rendszertelenül fizetik… Az iskoláinkba járó diákok sem tudják fizetni a tandíjat, a keresztény diákok kérték, hogy az övéket engedjük el” – részletezte a káld pátriárka.

Sako bíboros hozzátette,

az egyházi intézmények gazdasági öröksége még mindig ingatlanokban összpontosul, és feltette a kérdést, nem lenne-e itt az ideje, hogy ezeket elkezdjék értékesíteni, hogy szembe tudjanak nézni az újabb sürgető helyzetekkel a mostani nehéz időkben.

Felidézte, hogy már a 2021-es éves ülésükön egy káld „közös alap” létrehozása mellett döntöttek, hogy legyen eszköz a kezükben az egyházmegyék növekvő szükségleteit finanszírozni és a krízishelyzeteket orvosolni.

A káld pátriárka beszédében elhatárolódott attól a kísértéstől, hogy a közel-keleti keresztény jelenlét folytonosságát időleges technikai megoldásoktól tegyék függővé. Püspöktársaihoz szólva felidézte közös elhívásukat, hogy Krisztus lelkületével végezzék egyházi, emberi és állampolgári feladataikat, azt a hivatást, amelyet csak a „Krisztussal való élő és szenvedélyes kapcsolat tud táplálni; Krisztussal, akinek szenteltettek, mint ahogy Ő maga is felszentelt volt”. Csak a Krisztustól kapott kegyelem megtapasztalása segíthet a káld püspököknek abban, hogy küldetésüket és szolgálatukat nagylelkűen és önzetlenül végezzék, „az egység lelkületében, egyéni érvényesülésre törekvés, hatalomra és hírnévre vágyakozás nélkül”.

Sako bíboros megemlítette, az egyházmegyék pasztorális irányításához szükség van erőre, de ennek gyakorlása „nem érheti el a despotizmus és diktátorság szintjét”, mivel a püspöki tekintély az apostolságon alapul, kollegiális szellemben valósul meg, „amely kiterjed Isten népe valamennyi tagjára, papokra, szerzetesekre, szerzetesnővérekre, világi hívekre”. A pátriárka bátorította a káld püspököket, hogy

atyai és nem autoriter módon” kísérjék a papokat, mint a gyermekeket; nézzenek szembe a konfliktusokkal és nehézségekkel.

Nehézségek mindig lesznek, tette hozzá a bíboros, „mint ahogy Krisztus apostolainak idejében is voltak, ám ezek alkalmat jelentenek az irgalom megélésére, és mindig vegyék figyelembe, hogy a fegyelem fontos, míg a zűrzavar rombol”.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Fides hírügynökség

Magyar Kurír