A Szentatya beszéde a Mulieris dignitatem évfordulóján tartott találkozón

Amint arról már beszámoltunk, az évforduló alkalmából „Férfiak és nők, az egész emberiség” a témával nemzetközi konferenciát szervezett a Világiak Pápai Tanácsa február 7. és 9. között.

A Szentatya elsőként köszöntötte a Világiak Pápai Tanácsát, Stanis³aw Ry³ko bíboros elnökkel és Josef Clemens érsek titkárral az élen. Kiemelte, hogy a tanácskozáson többségben nők vannak jelen, akik gazdagabbá tették ezt a megbeszélést tapasztalataikkal és szakértelmükkel.

A nő-férfi kapcsolat kétségtelenül igen jelentős antropológiai kérdésként jelentkezik a mai kultúrában. A katolikus egyház rendkívül nagy érdeklődéssel figyelte azt a XX. század második felében megkezdődött mozgalmat, amely a sajátos női értékek előmozdítását szorgalmazza. A Szentatya említést tett néhány egyházi megnyilatkozásról az egyre aktuálisabbá váló kérdés kapcsán. Nagy érdeklődést keltett az az levél, amely II. János Pál pápa 1995 júniusában intézett a nőkhöz, 20 évvel ezelőtt, 1988. augusztus 15-én adta közre Mulieris Dignitatem apostoli levelét, amelyet a női méltóság témájának szentelt. Ez a dokumentum indította később a Hittani Kongregációt arra, hogy levélben forduljon a katolikus egyház püspökeihez arról, hogy a férfiak és a nők miként tudnak együttműködni az egyházban és a világban.

II. János Pál pápa Mulieris dignitatem levelében a férfival és a nővel kapcsolatos alapvető antropológiai igazságok elmélyítésére törekszik. Vagyis azt állítja, hogy a kettő azonos méltósággal rendelkezik, hogy egységet alkot, de ugyanakkor ez az egység a kettő közötti mély különbözőségben gyökerezik. A férfi és nő duális egysége az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett személy méltóságán alapul és Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Ez a testben és lélekben megnyilatkozó kettős egység magával hordozza a másikkal való kapcsolatot, a másik iránti szeretetet, a személy-közi közösséget, ami azt jelzi, hogy az ember teremtésébe beíródott egy bizonyos hasonlóság az isteni kommúnióval. Amikor tehát a férfi és a nő a minden áron való autonómiára törekszik és úgy képzeli, hogy önmegvalósításával felül emelkedett a természetes, társadalmi és vallási köteléken, valójában nyomasztó magányt teremt önmagának. Ha a nő és a férfi igazi előmozdítására törekszünk, akkor ettől a valóságtól nem tekinthetünk el.

A Szentatya beszédében hangsúlyozta, hogy a nagy keresztény hagyomány szellemében megújult antropológiai kutatásra van szükség, oly módon, hogy az magában foglalja az új tudományos fejlődést és a mai társadalom kulturális érzékenységét is. Így képesek leszünk arra, hogy elmélyítsük nemcsak a női, hanem a férfi identitás kérdését is, tekintettel arra, hogy ez utóbbi megközelítése is nem egyszer részleges és ideológiai jellegű. „Az olyan kulturális és politikai áramlatokkal szemben, amelyek megkísérlik megszüntetni, vagy legalább ködösíteni és összemosni az emberi természetbe írt emberi szexualitás különbözőségét – mivel azt egyszerűen kulturális felépítménynek tekintik – fontos, hogy emlékeztessünk Isten tervére, Aki férfinak és nőnek teremtette az emberi lényt, amelynek jellemzője az egység és ugyanakkor az eredeti és egymást kiegészítő különbség.” – mondta Benedek pápa.

A Szentatya emlékeztetett arra is, hogy vannak még olyan helyek és kultúrák, amelyekben a nők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek és ahol éppen vallási, családi, társadalmi és kulturális okok miatt elnyomják a nőket. Ezekkel a jelenségekkel szemben még nagyobb keresztény elkötelezettségre van szükség, mert a kereszténység elismeri és hirdeti a férfi és a nő azonos méltóságát. Isten az egyházban és a világban a nőkre és a férfiakra jellemző jegyeiknek megfelelő hivatást bíz. Ez a hivatás többek között a családi életre szól, amely az életre nyitott szeretet közössége és a társadalom alapsejtje. A családban a nő és férfi az anyaság és az apaság ajándékán keresztül együtt pótolhatatlan szerepet töltenek be az élet vonatkozásában. A gyermekeknek fogantatásuk első pillanatától joguk van ahhoz, hogy számíthassanak apára és anyára, akik gondoskodnak róluk és velük vannak növekedésük során. Az államnak a maga részéről megfelelő szociális politikával támogatnia kell mindazt, ami elősegíti a házasság egységét, szilárdságát, a házasfelek méltóságát és felelősségét, és a gyermekek nevelésében betöltött helyettesíthetetlen feladatát és jogát. Szükséges továbbá, hogy a nők is részt vehessenek a társadalom építésében, sajátos női géniuszuk által.

Stanis³aw Ry³ko bíboros köszöntőjében kifejtette azt a meggyőződését, hogy II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtt megjelent apostoli levele felbecsülhetetlen kincs a mai egyház számára, most amikor egyre gyakrabban kétségbe vonják a női és a férfi identitás különbözőségét, a szexualitás természetét és következésképpen a heteroszexuális házasság intézményét. Korunkban nagy kihívást alkot az antropológia és erre a kihívásra az „emberségben tapasztalt” egyháznak választ kell adnia. Az antropológiai kihívás gyökere pedig az, hogy Isten egyre inkább a „Nagy Kizárt”, azaz az emberi lét peremére szorul. Ha Istent nem helyezzük ismét az emberi életek középpontjába, akkor nem leszünk képesek a mai világ gondjait megoldani. Isten a kulcsa a mai emberiség sújtó problémáknak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír