A díjat a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola alapításának 50. évfordulóján, 2000. augusztus 1-jén Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök, a főiskola nagykancellárja alapította.
Az elismerésben részesülő személyt a mindenkori nagykancellár a szenátus döntése alapján az oktatók, az egykori hallgatók, illetve mindazok közül választhatja ki, akik kiemelkedő teljesítményükkel járultak hozzá az intézmény hírnevének öregbítéséhez.
Az eddigi húsz díjazott között voltak a főiskola korábbi oktatói, püspökök, vagy éppen a főiskolát tervező építészek. Legutóbb 2021-ben adták át a 2020-ban odaítélt díjat az időközben a világjárványban elhunyt Bohács Béla atya hozzátartozóinak.
Az október 11-én Nyíregyházán tartott ünnepségen Kocsis Fülöp érsek-metropolita és a főiskola rektori tanácsának tagjai mellett nagy számban jelentek meg az intézmény tanárai, munkatársai és hallgatói is.
Az ünnepi köszöntő után a díjat Kocsis Fülöp metropolita adta át Szentmártoni Mihálynak.
Szentmártoni Mihály 1945-ben született. Teológiai és pszichológiai tanulmányait követően, 1975-ben szentelték pappá, majd Rómában, a Szaléziak Pápai Egyetemén klinikai pszichológiából doktorált. Ezt követően Zágrábban tanított, és ugyanott gyakorló pszichológusként kezdte szakmai munkáját. 1991-től Rómában a Pápai Gergely Egyetem professzora, nyugdíjazásáig rendes tanára volt, 2003-tól az egyetem lelkiségi intézetének igazgatója is.
Oktatói évei alatt számtalan magyar, köztük görögkatolikus papnövendék és pap tanára és lelkivezetője is volt, hiszen hosszú éveken keresztül a római horvát kollégium, a Pápai Magyar Intézet és a Collegium Germanicum et Hungaricum lelkivezetőjeként is szolgált. 1994-től a Szentek Ügyei Kongregációjának teológus-konzultora. Idegen és magyar nyelvű monográfiáit, könyveit, cikkeit és egyéb publikációit szinte lehetetlen felsorolni. Korábbi szakmai elismerésként 2003-ban a Stephanus-díjat is megkapta.
„Kitüntetve érzem magam, mert a Szent Atanáz-díjjal valamiképpen elfogadottnak érzem magam a görögkatolikus világban. A görögkatolikus lelkiség, különösen a Szent Liturgia a szentatyákhoz vezet vissza bennünket, ezért úgy érzem, hogy a Szent Atanáz-díjjal besodródtam egy új szellemi és lelki világba” – fejezte ki háláját Mihály atya.
Ezt követően Szentmártoni Mihály Szeretlek, Egyház címmel tartott ünnepi előadást.
Ahhoz, hogy visszataláljunk az Egyházba vetett örömteli hithez, új látásmódra van szükségünk – szögezte le az előadó. – Olyan igazságokat kell fölfedeznünk az Egyházban és az Egyházról, amelyik nem a társadalomtudományok világába, hanem a hithez tartoznak.
Misztikus látásmódra van szükségünk.
A keresztény hívő az Egyház gyermeke, kiválasztott tanú. Ezt a kiválasztottságot Isten megpecsételte a keresztségben, amit soha és semmi módon nem törölhetünk ki többé lelkünkből. Mi akadályozza mégis napjainkban a húsvéti öröm kirobbanását? – tette fel a kérdést Szentmártoni Mihály. – Az Egyházról alkotott képünk. „A lélektan azt vallja, hogy
a válság nem a dolgokban van, hanem bennünk, akik nem látjuk az Egyház misztikus belső arcát.”
Mihály atya szerint a nehézségeket az Egyház emberi arcai okozzák: a romba dőlt egyház; a lemaradt, idejétmúlt, elavult egyház; a lázadó egyház; a halálra ítélt egyház; a csúnya egyház; a meghunyászkodó, a gyáva egyház, vagy éppen a haldokló egyház képe.
Az Egyháznak azonban van egy isteni arca is, és azt lehet igazán szeretni.
Ilyenkor a következő képek juthatnak eszünkbe: a misztikus test egyháza; a misszionárius egyház; az imádkozó egyház; a szenvedő egyház; az üldözött egyház és a bátor egyház – folytatta előadását a díjazott.
Szentmártoni Mihály beszéde teljes terjedelmében, valamint a korábbi díjazottak névsora ITT olvasható.
Szerző: Vándor Ilka
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Király András
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria