Szeretetből szolgálni – Az Egyház karitatív tevékenységéről rendeztek tudományos konferenciát

A nemzetközi tanácskozást a Katolikus Karitász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Vallás és Biztonság Kutatóműhelye, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Az Igazságos Háborútól a Béke Filozófiájáig Kutatócsoportja szervezte. A tanácskozás külföldi előadói online jelentkeztek be.

A konferenciát Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyitotta meg. „A segítő szeretet mindig különlegesen jellemezte a kereszténységet. Teréz anya idejében India összlakosságának 2%-át tették ki a keresztények, ám a szociális ellátásnak mintegy 40%-át vállalták magukra.” A karitatív szempontok ugyanakkor már a korai Egyház életében jelen voltak. Szent Pál apostol azzal korholta a híveket, hogy a lakoma során különbséget tettek a közösség tagjai között. Ebben az időben még nem vált el teljesen egymástól az eucharisztikus és a szeretetlakoma. Ugyanakkor már az első századtól megjelent egy másfajta étkezés, az agapé, amikor a keresztény közösség tagjai gyűltek össze. Ennek során élelmiszert küldtek a rászorulóknak. A keresztény közösség tagjai tudták, ki a beteg, az idős, kinek van szüksége segítségre. A vendégszeretet kötelezettsége szintén fontos karitatív feladat volt. Az első század során egy zsidó vándor a helyi közösség tagjait kereste fel, hiszen csak így kaphatott megfelelő, kóser ellátást. A kereszténység elterjedésével a 3. századtól a püspökök feladata lett a szegényekről való gondoskodás, de e mellett megjelent a betegellátás is.

„Tekintsük az eucharisztikus kongresszust alkalomnak arra, hogy ebből a szeretetből megmutassunk valamit, ez is erősítse közösségeink összetartozását, ez is fejezze ki, hogy az a forrás, amit az Eucharisztiából kapunk, éltető vízzel árasztja el egész környezetünket” – zárta köszöntőjét Erdő Péter bíboros.

Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa Krisztus szeretete sürget minket címmel tartott előadást.

XVI. Benedek és Ferenc pápa is középpontba helyezte Isten irgalmas szeretetének bemutatását. A Szentháromság egymás iránti szeretete mintegy átsugárzik az Egyházra, ez jelenik meg a Karitász különféle tevékenységében. Ez ugyanakkor nagy felelősséget is jelent – hangsúlyozta a bíboros.

A szeretet tetteinek megnyilvánulása központi eleme az Egyház életének, ám ez túl is mutat az Egyházon, hiszen sok olyan szervezete van, mely nem csak keresztény közegben tevékenykedik. Ez pedig az Egyház egyetemes felelősségére mutat rá. A laikusoknak is nagy szerepe van a karitatív munkában, hiszen olyan helyeken is képviselni tudják az Egyház társadalmi tanítását, ahol az egyházi szervezet nincs jelen. A karitatív szolgálat fontos eleme az önkéntesség. Napjainkban megfigyelhető egyfajta filantrópia, erre az Egyház is támaszkodhat. Az Egyház karitatív szolgálata ugyanakkor szabad, nem függ a politikától, ezért bárhol képes tevékenykedni. „A szeretet tette az Isten országának előrevetülése” – fejezte be előadását Peter Turkson bíboros.

Klaus Baumann, az Albert Ludwig Egyetem professzora a Karitász teológiájáról beszélt, majd Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára Szegénygondozás az Egyház történetében címmel tartott előadást. „Íme egy szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt.” Ferenc pápa a 34. zsoltár szavaival kezdi a szegények világnapjára írt üzenetét. Nem véletlenül, hiszen Jézus csodái olyan jelek voltak, melyek kézzelfogható módon utaltak Isten szeretetére. Az apostolok cselekedetei szerint a tanítványok kiválasztottak hét férfiút az asztal szolgálatára, Szent Fábián pápa pedig hét diakóniára osztotta Rómát. Szent Kornél pápa idején a római egyházmegye 1500 szegényről gondoskodott. A Nyugatrómai Birodalom bukása után éhínség és szükség esetén a lakosság csak a pápaságra támaszkodhatott. Szent Szótér pápa korában a római közösség a korinthusi híveknek küldött segítséget. Amikor a barbárok elfoglalták Numidiát és elhurcolták a keresztényeket, Szent Ciprián, Karthágó püspöke gyűjtést indított megsegítésükre. A középkorban sorra alakultak azok a szerzetesrendek – trinitáriusok, mercedariusok –, melyek a nem keresztény ellenség fogságába esett foglyok kiváltását tűzték ki célul. Később ispotályok jöttek létre a szegények és elesettek ápolására, gondozására.

Nagy Szent Vazul, a kappadókiai Cezárea püspöke segélyhelyeket hozott létre, ezeket nevezték később bazileiaszoknak. Regulájában arra buzdított, hogy a felebaráti szeretet tanítását váltsák tettekre. Szent Benedek is arra hívta fel a figyelmet, hogy „a szerzetesnek a lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, a gyermekekre, a vendégekre és a szegényekre”. A bencés monostorok szerte Európában a vendégfogadás központjai lettek. Ez a Szent Benedek-i gondolat jelenik meg Szent István király intelmeiben is. Magyarországon Árpád-házi Szent Erzsébet neve örökre összekapcsolódott a szegények szolgálatával.

Az újkor hajnalán terjedt el a mons pietatis (kegyesség hegye) intézménye: a szűkölködőknek zálog ellenében adtak kedvező feltételű kölcsönt. A reformációt követő katolikus megújulás része volt az oktatás megerősítése. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszottak a jezsuiták és a piaristák. Az újkorban jöttek létre a betegápoló nővérek közösségei. Rómában a Jó halál Társulata biztosította, hogy a betegek utolsó óráikat emberhez méltó körülmények között élhessék. Magyarországon a török hódoltság idején a ferences szerzetesek gondoskodtak a rászorulókról. Az ipari forradalom korában új kihívásokkal kellet szembesülnie az Egyháznak, ebben XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája mutatta az utat. Lorenz Werthmann 1897-ben hozta létre a karitász intézményét, Magyarországon Rott Nándor és Prohászka Ottokár szervezte meg az első nagy segélyakciót katolikus karitász névvel. Napjainkban Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában így ír: „Az értünk szegénnyé lett és a szegényekhez és kirekesztettekhez mindig közel lévő Krisztusba vetett hitünkből következik a társadalom legelhagyatottabb tagjainak teljes értékű fejlődésére irányuló törődés.”

Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa az Egyház hármas – megszentelő, tanító és kormányzó – küldetésének a karitatív szeretet szolgálatában betöltött szerepéről szólt. Az állam elvileg létezhet a szociális gondoskodás nélkül, ám az Egyház nem. Jézus Krisztus utasításának szellemében egész küldetését átjárja a karitatív szeretet, mely egyfajta összekötő kapocs a megszentelő, a tanító és a kormányzó terület között. Bár a caritas már az intézményesülés előtt jelen volt az Egyház életében, a hierarchikus felépítésű Egyházban minden hivatal feladata a szeretet tetteinek gyakorlása. Az Egyház nemzetközi válságokban való jelenléte nem biztonságpolitikai jellegű, elsősorban az a feladata, hogy a legkiszolgáltatottabbakon segítsen. A Katolikus Egyház napjainkban a járvány okozta válság enyhítésére használja megszentelő, tanító és kormányzó küldetését.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Katolikus Karitász elnöke a magyar Katolikus Karitász működési kereteiről és súlyponti területeiről beszélt. Prohászka Ottokár püspök mondta egyszer, hogy

a szeretet folytonosan kész segíteni.

A 19. században bekövetkező gazdasági és társadalmi változásokra válaszolva jöttek létre a karitászszervezetek. Magyarországon már 1914-ben volt egy segélyakció, a magyar Katolikus Egyház szervezett karitatív intézménye 1931-ben jött létre, Serédi Jusztinián hercegprímás ekkor nevezte ki a Szent Erzsébet Karitász Központ vezetőjévé Mihalovics Zsigmondot. A második világháború után sokáig nem működhetett, majd a rendszerváltás után, 1991-ben újjáalakult a Katolikus Karitász, bekapcsolódva a Caritas Internationalisba. „A Katolikus Karitász egyházi jogi személyiségű közcélú humanitárius szervezet, amely korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat szociális intézmények fenntartása és különböző segélyprogramok, akciók útján.”

Az MKPK égisze alatt működő Katolikus Karitász minden eszközével a felebaráti szeretet előmozdításán dolgozik. Munkája során a különféle kommunikációs eszközöket is igénybe veszi. „Tevékenységét a fenntartható fejlődés, a szegénység minden formájának felszámolása, a jogokhoz való egyenlő hozzáférhetőség biztosítása, a globális szolidaritás építése, a szükséget szenvedők érdekképviselete jegyében végzi.” Kiemelt feladatának tekinti a mélyszegénységben élők és a kisebbségek megsegítését, a fogyatékkal élők támogatását, a roma közösség felzárkóztatását. Logisztikai központjai révén lehetősége van egy esetleges természeti katasztrófa esetén a gyors segítség biztosítására. Önkénteseinél a képzés mellett a lelki feltöltődésre is nagy hangsúlyt helyez.

Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár az egyházak és a Kormány együttműködéséről szólva rámutatott, hogy a Karitatív Tanács szervezeteinek nagy része egyházi működtetésű. A Katolikus Karitász minden olyan esetben rendelkezésre állt, amikor kormányzati szinten segítették a rászorulókat. Így volt ez a járvány idején is.

Aloysius John, a Caritas Internationalis főtitkára a nemzetközi Karitász távlatairól szólva elmondta, az igazi szolgálatot a szeretet szüli, a caritas pedig az isteni szeretetben gyökerezik. Napjainkban kreatív szolgálatra van szükség, alkalmazkodni kell a változó körülményekhez. A járvány felhívta a figyelmet a testvéri együttműködés fontosságára. Ferenc pápa szerint a Caritas nem az Egyház jótékonysági szervezete, hanem az Egyház küldetése. A pandémia rámutatott, hogy különösen a déli országokban van szükség a megfelelő szervezetek működésére, ehhez szükség van a kapacitásfejlesztésre, az érdekképviseletre és figyelembe kell venni az ökológiai szempontokat is. A Caritas hálózatnak – az idők jeleihez igazodva – van bátorsága ahhoz, hogy változtasson a legszegényebbek körülményein. Ez nemcsak a befogadó, de az adakozó számára is felszabadító erővel hat.

Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője a karitativitás keresztény módozatairól beszélt Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájának fényében. Mint elmondta, a karitatív tevékenység első eleme, hogy tisztában legyünk a saját lehetőségeinkkel. Emellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy alaposan megváltozott körülöttünk a globális tér. A nemzetközi migrációban résztvevők száma húsz év alatt százmillióval nőtt, a menekültek 40%-a gyermek. Az ember okozta válságot ugyanakkor az embernek kell megoldania, ehhez pedig „meg kell érintenünk a világ tátongó sebeit”. Most van „ideje a cselekvésnek”, ennek fő elemei a találkozás, a kapcsolat és a jelenlét.

Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese a Magyar Katolikus Egyházhoz kapcsolódó szociális és humanitárius tevékenységekről tartott előadást. Mint rámutatott, az irgalmas szeretet gyakorlása nem korlátozódik a szegények gondozására. Az Egyháznak el kell érnie a hajléktalanokat, a jogtalanságot elszenvedőket, az emberkereskedelem áldozatait és a kirekesztetteket is. A Katolikus Karitász mellett a Katolikus Szeretetszolgálat, a Kolping Oktatási és Intézményfenntartó Szervezet, az egyházmegyei karitászszervezetek, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató vagy a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat is fontos karitatív tevékenységet folytat. Az Egyház szolgáló szeretetét jelenítik meg a szerzetesrendek, a lovagrendek és a lelkiségi mozgalmak is.

Tadeusz Kamiński egyetemi docens az egyházi szociális szolgáltatások struktúrájáról beszélt. Napjainkban az Egyház a társadalmi feladatok közül sok mindenben szerepet vállal, ugyanakkor különböző modellek vannak az együttműködésre. Van, ahol az államot élesen elválasztják az egyháztól. A második modell az autonómia és kooperáció, amikor egy vezető egyházzal működik együtt az állam. A harmadik megoldás a nemzeti egyház modellje, amikor a szociális szolgáltatásokban leginkább az Egyház karitatív szervezetei kapnak szerepet.

Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár a Magyar Katolikus Egyház szociális ellátórendszerben vállalt szerepéről tartott előadást. Mint elmondta, az állam nem nélkülözheti az Egyház kétezer éves, karitatív területen felhalmozott tapasztalatát. Az Egyház társadalmi beágyazottsága biztosítja, hogy személyesen, helyben lehessen segíteni egy rászorulón. Magyarországon az összes szociális ellátással foglalkozó intézmény egyharmada van egyházi fenntartásban; ma négyből három rászoruló gyermeken egyházi intézmény segít. A kormányzat feladatának tekinti, hogy az egyházak szociális tevékenységét mindenben támogassa.

Padányi József vezérőrnagy, az NKE rektorhelyettese A civil-katonai együttműködés jelentősége az egyházak vonatkozásában című előadásában rámutatott, hogy a tábori lelkészi szolgálatok fontos szerepet játszanak a katonai egységek életében. A tábornok beszélt boszniai missziós tapasztalatairól. Mint kifejtette, a harcoló felek sokszor pusztították egymás – vallási – jelképeit is. A katonai misszió során feladatuknak tartották az egyházi szereplőkkel való jó együttműködést is.

A konferencia végén párhuzamos kerekasztal-beszélgetésekre került sor. A humanitárius és szociális szekció a segítségnyújtás lehetőségeit vitatta meg, míg a karitásztudományi kerekasztal az egyházi szociális munka jogi, etikai és oktatási vonatkozásairól tanácskozott. Az egészségügyi csoport résztvevői a karitatív misszió jelentőségét vitatták meg. A konferenciát Écsy Gábor, a Katolikus Karitász igazgatója zárta.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír