Szöul: a pápa beszéde a politikai vezetőkhöz és a diplomáciai testület tagjaihoz

„Ezt a nemzeti örökséget az évek során erőszak, üldöztetések és háborúk tették próbára. De a megpróbáltatások ellenére a nap forrósága és az éjszaka sötétsége után mindig beköszöntött a »reggeli nyugalom«, vagyis helyet adott az igazságosságba, békébe és egységbe vetett töretlen reménynek. Milyen nagy ajándék a remény! Nem bátortalanodhatunk el, miközben ezekért a célokért küzdünk – nemcsak a koreai nép, hanem az egész térség és az egész világ javára.”

A Szentatya köszönetét fejezte ki az elnöknőnek a szívélyes fogadtatásért. Köszöntötte a kormány tagjait, a diplomáciai testület képviselőit, mindazokat, akik erőfeszítéseikkel előkészítették látogatását. „Nagyon hálás vagyok vendégszeretetetekért, amely által azonnal otthon érzem magam közöttetek” – mondta Ferenc pápa.

Emlékeztetett látogatásának két fő motívumára: a VI. ázsiai ifjúsági napra, a közös hit örömteli ünneplésére, amely a hatalmas kontinens fiatal katolikusait gyűjti egybe; valamint a koreai vértanúk, Paul Jun Dzsicsung és 123 társának boldoggá avatására.

„Ez a két ünnep kiegészíti egymást. A koreai kultúra nagyra értékeli az idősek méltóságát és bölcsességét, és tiszteletteljes helyet biztosít számukra a társadalomban. Mi, katolikusok tiszteljük elődeinket, akik vértanúságot szenvedtek hitükért, mert életüket akarták adni az igazságért, amelyben hittek. Azt tanítják számunkra, hogy hogyan éljünk teljesen Istennek és egymás javára.

Egy bölcs nép nem korlátozódik pusztán arra, hogy ápolja hagyományait, hanem hagyja érvényesülni a fiatalokat is. Amikor fiatalok bárhol összejönnek, mint most, az értékes alkalom mindnyájunk számára, hogy meghallgassuk reményeiket és elvárásaikat. Arra törekszünk, hogy átadjuk nekik a múlt örökségét, hogy azt a jelen kihívásaira alkalmazzák.”

A pápa utalt annak a jelentőségére, hogyan adják át a legmegfelelőbb módon az értékeket a jövő nemzedékeinek, milyen típusú az a társadalom, amelyet építeni szeretnének. „Ebben az összefüggésben különösen fontos arra gondolnunk, mennyire szükséges, hogy fiataljainknak a béke ajándékát adjuk át” – fejtette ki a Szentatya. – „Ez a felhívás különösen hangos itt Koreában, amely sokat szenvedett a béke hiánya miatt.”

A pápa elismerését fejezte ki azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a koreai félsziget kiengesztelődéséért és stabilitásáért tesznek, és további erőfeszítésekre bátorított, mert ezek jelentik a tartós békéhez vezető egyetlen biztos utat. „Korea béketörekvése olyan ügy, amely közel áll szívünkhöz, mivel hatással van az egész térség stabilitására, és a háborúkba belefáradt egész világra. Mindez kihívást jelent a diplomácia számára. Arról az örökös kihívásról van szó, hogy ledöntsük a bizalmatlanság és a gyűlölet falait, előmozdítsuk a kiengesztelődés és a szolidaritás kultúráját. Ezeket a célkitűzéseket a maguk összességében kell szemlélnünk, és egészen biztos, hogy nem lehet őket rövid időn belül megvalósítani.”

A béke nem pusztán a háború hiánya, hanem az igazságosság műve (vö. Iz 32,17). Kölcsönös tiszteletre, megértésre és kiengesztelődésre kell, hogy alapuljon – szögezte le a Szentatya. Hozzátette: a tapasztalat szerint egyre globalizáltabb világunkban a közjó, a haladás és a fejlődés fogalma nem lehet pusztán gazdasági jellegű, hanem humánus vonásokkal kell rendelkeznie.

A legtöbb fejlett országhoz hasonlóan Korea is jelentős társadalmi problémákkal, politikai megosztottsággal, gazdasági egyenlőtlenséggel néz szembe; továbbá kihívást jelent a környezet felelős kezelése is – mondta Ferenc pápa.

Arra buzdította első beszédében a koreaiakat, hogy mindent tegyenek meg egy olyan társadalmi légkör megteremtése érdekében, amelyben a társadalom minden tagját meghallgatják, amelyben nyitott kommunikációs lelkület uralkodik, ahol különleges figyelmet fordítanak a szegényekre, a sebezhetőkre, azokra, akik nem hallathatják hangjukat. „Ne pusztán elsődleges szükségleteiket elégítsék ki, hanem mozdítsák elő emberi és kulturális növekedésüket is.”

A pápa reménye, hogy a koreai demokrácia tovább erősödik, és ez a nemzet vezető szerepet tölt be a szolidaritás globalizálásában is, amelyre ma oly nagy szükség van, és amelynek célja a család minden tagjának átfogó fejlődése.

Ferenc pápa II. János Pál pápa 25 évvel ezelőtt elhangzott szavait idézte: „Korea jövője a népében jelen lévő sok bölcs, erényes és mélyen spirituális férfitől és nőtől függ” (1989. október 8.).

A katolikus közösség szüntelen kívánsága, hogy maradéktalanul részt vegyen a nemzet életében. Az Egyház hozzá akar járulni a fiatalok oktatásához, a szegények és hátrányos helyzetűek iránti szolidaritás növekedéséhez, olyan állampolgárok képzéséhez, akik készen állnak arra, hogy felkínálják bölcsességüket és előrelátásukat, amit elődeiktől kaptak, és ami hitükből született, hogy szembenézhessenek a nemzet fontos politikai és társadalmi kérdéseivel – fejtette ki a pápa.

Végül ismét köszönetet mondott a fogadtatásért és a vendégszeretetért. „Isten áldja meg az egész szeretett koreai népet. Különösen áldja meg az időseket és a fiatalokat, akik – megőrizve az emlékezetet és bátorságra ösztönözve – legnagyobb kincsünket és a jövőbe vetett reményt jelentik.

Magyar Kurír